Fedinec
Csilla, az MTA Kisebbségtudományi Intézetének tudományos főmunkatársa
hathatós segítségével veséztük ki az elképesztő rendelkezéseket is
tartalmazó törvény szövegét
Fotó: MH
A botrányos oktatási törvény után újabb
kőkemény nacionalista jogszabályt fogadtak el Ukrajnában, Petro
Porosenko elnök pedig – mintegy búcsúajándékként – számos civil
szervezet, a kárpátaljai magyarok és hazánk tiltakozása ellenére tegnap
alá is írta. Még azt a kommentárt is fűzte hozzá, hogy a törvénnyel nem
csorbul a kisebbséghez tartozó állampolgárok joga, s reméli, hogy utóda,
Volodimir Zelenszkij megválasztott elnök a jogszabály végrehajtásában
is következetes lesz.
Ezzel szemben a hivatalos közlönyben megjelent törvény szövege egészen mást mond – mutatott rá lapunknak Fedinec Csilla. Noha maga a preambulum hivatkozik az ukrán alkotmányra, az államnyelvvel kapcsolatos 1999-es elnöki rendeletre, de még az Európa Tanács és a Velencei Bizottság ajánlásaira, meg sem említi például az Ukrajna által 2003-ban ratifikált Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartáját; s a preambulum után egyértelműsíti, hogy az „ukrán nemzetről” szól. Fedinec egyébként fejezetenként végigment az inkriminált jogszabályon, és kiemelte lapunknak a főbb pontokat.
Az első fejezetben például az ukrán nem csak államnyelvként van megjelölve, hanem emellett „a népek közötti érintkezés nyelveként” is – ez utóbbi a szovjet gyakorlatból lett átemelve, ott viszont az orosz nem volt államnyelv – mutatott rá a szakértő. Itt is szerepel egyébként, hogy az őslakosok és a nemzeti kisebbségek nyelvének használatát a vonatkozó törvény szabályozza, de ilyen törvény jelenleg nincs, csak az ígéretek.
Ami ennél komolyabb, hogy a hivatalos iratokban és szövegekben az ukrán helyesírás szándékos megsértése büntetést von maga után, egy másik pont ugyancsak tiltja az ukrán nyelv „vulgarizálását” – ennek kapcsán Fedinec megjegyezte, valószínűleg a kevert orosz-ukrán keveréknyelvre gondolt, ugyanakkor nehéz lesz elhatárolni, mikor szándékos és nem szándékos a helyesírás vagy a megfelelő kiejtés – és így a törvény – megsértése. Ez szemben áll az ukrán nyelv dialektusainak népszerűsítését előíró másik ponttal – ekként ismeri el a törvény a ruszint is, amely népet egyébként kisebbségként Kijev sosem volt hajlandó elismerni.
A második fejezet kiköti: minden állampolgárnak „kötelessége” tudni ukránul; az állampolgárság megszerzésének feltétele is ez, kivételt csak az jelent, aki például fegyverrel védi Ukrajnát, de ő is csak egy év haladékot kap annak megtanulására. Ráadásul a harmadik fejezet egyes tisztségeket már nem csak a nyelvtudáshoz, hanem egyenesen ukrán nyelvvizsga-bizonyítványhoz köt. A negyedik fejezet foglalkozik az egyetlen kiemelt területtel, a Krímmel, a krími tatárokkal, akiknek megengedi, hogy a hivatalos dokumentumok krími tatár nyelven legyenek kiadva – Fedinec rámutatott, hogy ők nem csak hogy nincsenek jelenleg de facto Ukrajna fennhatósága alatt, de ráadásul orosz anyanyelvűek.
Kivételt képeznek a külföldi intézmények, akikkel lehet külföldi nyelven is levelezni, a bírósági meghallgatáson ugyancsak figyelembe lehet venni más nyelvet is, s a nemzetközi szerződéseknek is lehet nem ukrán verziója. Ugyanakkor – szól az ötödik fejezet – senki nem kötelezhető arra, hogy az ukrántól eltérő nyelvet használjon munka során, kivéve, ha az ügyfél külföldi vagy hontalan – mint Fedinec megjegyezte, így egy egyszerű bolti vásárlás során is könnyű lesz törvényt sérteni. A fejezet 21. cikke emellett megerősíti az oktatási törvény ukránosító előírásait.
Sőt: a nem ukrán eredetű neveket még az útlevelekben sem lehet eredeti formájukban használni, még ha egyes esetekben, megengedi a latin betűs átírást is a törvény: azt az ukrán, államilag megállapított standardokból kell átírni.
S még néhány érdekesség: az összes bemutatott, nem ukrán nyelvű film 90 százalékát szinkronizálni kell vagy feliratozni; a könyvek esetében legalább 50%-ban ukránnak kell lennie a kiadó termékeinek, vagy a bolt kínálatának; sajtótermék vagy csak ukránul jelenhet meg, vagy ha ezzel párhuzamosan más nyelven is meg akarják jelentetni (például egy beregszászi magyar újságot), akkor legalább ugyanennyi példányban ukránul is ki kell adni; a weboldalaknál az ukrán nyelvnek kell lennie az alapértelmezettnek. A rendezvényeknél is kemények a rendelkezések: bármilyen nem ukrán nyelvű rendezvényen biztosítani kell a szinkrontolmácsolást.
A reklámoknál engedélyezi a törvény az idegen szavak vagy latin betűs kifejezések használatát, s a kereskedelmi márkákra sem vonatkozik – így egyelőre a Coca-Colának nem kell elkészíteni a cirill betűs verzióját. A közlekedési táblák is ukránul, cirill betűkkel lesznek kiírva. A tudományos életet is szabályozza a törvény, mondván „a tudomány, a kultúra a nyelve az ukrán”, így a külföldön megjelent tudományos publikációk kivonatolt fordítását is elrendelheti az ukrán tudományos szakbizottság.
A legérdekesebb a sportrendezvényekre vonatkozó fejezet – emelte ki Fedinec – ahol ugyancsak előírt nyelv az ukrán. A közönség mostantól csak ukránul méltathatja például a bíró nőági felmenőit?
A hetedik-nyolcadik fejezet egyébként rendelkezik egy nemzeti bizottság alakításáról és egy nyelvi ombudsman kijelöléséről – azaz a nyelvőrség felállításáról. S mindezek tetejére, hogy tétje is legyen a dolognak: az államnyelv nyilvános megsértése a törvény szerint börtönnel is büntethető.
https://www.magyarhirlap.hu
Ezzel szemben a hivatalos közlönyben megjelent törvény szövege egészen mást mond – mutatott rá lapunknak Fedinec Csilla. Noha maga a preambulum hivatkozik az ukrán alkotmányra, az államnyelvvel kapcsolatos 1999-es elnöki rendeletre, de még az Európa Tanács és a Velencei Bizottság ajánlásaira, meg sem említi például az Ukrajna által 2003-ban ratifikált Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartáját; s a preambulum után egyértelműsíti, hogy az „ukrán nemzetről” szól. Fedinec egyébként fejezetenként végigment az inkriminált jogszabályon, és kiemelte lapunknak a főbb pontokat.
Az első fejezetben például az ukrán nem csak államnyelvként van megjelölve, hanem emellett „a népek közötti érintkezés nyelveként” is – ez utóbbi a szovjet gyakorlatból lett átemelve, ott viszont az orosz nem volt államnyelv – mutatott rá a szakértő. Itt is szerepel egyébként, hogy az őslakosok és a nemzeti kisebbségek nyelvének használatát a vonatkozó törvény szabályozza, de ilyen törvény jelenleg nincs, csak az ígéretek.
Ami ennél komolyabb, hogy a hivatalos iratokban és szövegekben az ukrán helyesírás szándékos megsértése büntetést von maga után, egy másik pont ugyancsak tiltja az ukrán nyelv „vulgarizálását” – ennek kapcsán Fedinec megjegyezte, valószínűleg a kevert orosz-ukrán keveréknyelvre gondolt, ugyanakkor nehéz lesz elhatárolni, mikor szándékos és nem szándékos a helyesírás vagy a megfelelő kiejtés – és így a törvény – megsértése. Ez szemben áll az ukrán nyelv dialektusainak népszerűsítését előíró másik ponttal – ekként ismeri el a törvény a ruszint is, amely népet egyébként kisebbségként Kijev sosem volt hajlandó elismerni.
A második fejezet kiköti: minden állampolgárnak „kötelessége” tudni ukránul; az állampolgárság megszerzésének feltétele is ez, kivételt csak az jelent, aki például fegyverrel védi Ukrajnát, de ő is csak egy év haladékot kap annak megtanulására. Ráadásul a harmadik fejezet egyes tisztségeket már nem csak a nyelvtudáshoz, hanem egyenesen ukrán nyelvvizsga-bizonyítványhoz köt. A negyedik fejezet foglalkozik az egyetlen kiemelt területtel, a Krímmel, a krími tatárokkal, akiknek megengedi, hogy a hivatalos dokumentumok krími tatár nyelven legyenek kiadva – Fedinec rámutatott, hogy ők nem csak hogy nincsenek jelenleg de facto Ukrajna fennhatósága alatt, de ráadásul orosz anyanyelvűek.
Kivételt képeznek a külföldi intézmények, akikkel lehet külföldi nyelven is levelezni, a bírósági meghallgatáson ugyancsak figyelembe lehet venni más nyelvet is, s a nemzetközi szerződéseknek is lehet nem ukrán verziója. Ugyanakkor – szól az ötödik fejezet – senki nem kötelezhető arra, hogy az ukrántól eltérő nyelvet használjon munka során, kivéve, ha az ügyfél külföldi vagy hontalan – mint Fedinec megjegyezte, így egy egyszerű bolti vásárlás során is könnyű lesz törvényt sérteni. A fejezet 21. cikke emellett megerősíti az oktatási törvény ukránosító előírásait.
Sőt: a nem ukrán eredetű neveket még az útlevelekben sem lehet eredeti formájukban használni, még ha egyes esetekben, megengedi a latin betűs átírást is a törvény: azt az ukrán, államilag megállapított standardokból kell átírni.
S még néhány érdekesség: az összes bemutatott, nem ukrán nyelvű film 90 százalékát szinkronizálni kell vagy feliratozni; a könyvek esetében legalább 50%-ban ukránnak kell lennie a kiadó termékeinek, vagy a bolt kínálatának; sajtótermék vagy csak ukránul jelenhet meg, vagy ha ezzel párhuzamosan más nyelven is meg akarják jelentetni (például egy beregszászi magyar újságot), akkor legalább ugyanennyi példányban ukránul is ki kell adni; a weboldalaknál az ukrán nyelvnek kell lennie az alapértelmezettnek. A rendezvényeknél is kemények a rendelkezések: bármilyen nem ukrán nyelvű rendezvényen biztosítani kell a szinkrontolmácsolást.
A reklámoknál engedélyezi a törvény az idegen szavak vagy latin betűs kifejezések használatát, s a kereskedelmi márkákra sem vonatkozik – így egyelőre a Coca-Colának nem kell elkészíteni a cirill betűs verzióját. A közlekedési táblák is ukránul, cirill betűkkel lesznek kiírva. A tudományos életet is szabályozza a törvény, mondván „a tudomány, a kultúra a nyelve az ukrán”, így a külföldön megjelent tudományos publikációk kivonatolt fordítását is elrendelheti az ukrán tudományos szakbizottság.
A legérdekesebb a sportrendezvényekre vonatkozó fejezet – emelte ki Fedinec – ahol ugyancsak előírt nyelv az ukrán. A közönség mostantól csak ukránul méltathatja például a bíró nőági felmenőit?
A hetedik-nyolcadik fejezet egyébként rendelkezik egy nemzeti bizottság alakításáról és egy nyelvi ombudsman kijelöléséről – azaz a nyelvőrség felállításáról. S mindezek tetejére, hogy tétje is legyen a dolognak: az államnyelv nyilvános megsértése a törvény szerint börtönnel is büntethető.
https://www.magyarhirlap.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése