A kommunistától a posztkommunistáig terjedő rezsimek
mindenkori, magyargyűlölő magyar kiszolgálója a napokban távozott az
élők sorából.
Holtakról vagy jót, vagy semmit – tartja a(z amúgy hibásan
fordított) szólás. A most, életének 90. évében elhunyt Hajdu Győző író,
szerkesztő, expolitikus kapcsán jót nem igazán tudunk mondani, annál
viszont több kárt okozott, hogy semmit se mondjunk róla.
Hogy
mi vitt rá egy, a marosvásárhelyi Református Kollégiumban
érettségizett, 1952-ben a Bolyai Tudományegyetem magyar nyelv és
irodalom szakon diplomázott embert, hogy a legordasabb, legsovinisztább,
legmagyargyűlölőbb ceaușescui fasiszta kommunizmus lakájává szegődjön,
talán csak a legközelebbi rokonai és ismerősei tudhatják. Az viszont
tény, hogy az erdélyi magyar közösség körében neve gyakorlatilag a
renegát szinonimájává vált. Miután 1989-ben távozni kényszerült az Igaz Szó című folyóirat éléről, Bukarestben talált menedékre, ahol az Iliescu-féle bagázs támogatásával Együtt – Împreună címen
hozott létre kétnyelvű lapot, amelyben lelkesen gyalázott mindent, ami
magyar, különös tekintettel Magyarországra, az erdélyi magyar pártokra
és az autonómiatörekvésekre.
„Áldásos”
tevékenysége nem korlátozódott saját propagandalapjára, bármilyen
orgánumban hajlandó volt a magyarság ellen uszítani, amely hajlandó volt
helyet adni az ilyen témájú cikkeknek.
Ha többet is szeretne megtudni dicstelen pályafutásáról, itt olvashat róla.
ha nem vagy velem akkor ellensegem vagy valahogy igy lenne a magyar elmelet
VálaszTörlés