Nagy
sikerként könyvelte el Szemet község magyar lakossága, hogy két héttel
ezelőtt magyar utcanévtáblákat is kihelyeztek a faluban, melyeket
azonban egy héttel később festékszóróval csúfítottak el.
Szemet
Somorjától hét kilométerre fekszik, Pozsony megye Szenci járásában. A
települést 1258-ban Dénesd határleírásában említik először. 1288-ban
„Scemet” alakban szerepel. Következő említése 1306-ban történt Hertlin
pozsonyi bíró, valamint a Szentgyörgyi és Bazini grófok közötti
birtokvitával kapcsolatban. 1336-ban pedig Guthori János és a bazini
Sebus között a pozsonyi káptalan előtt lefolytatott vitával kapcsolatban
olvashatunk róla ismét. A faluban 1880-ban 469 lakosból 419 volt
magyar, 18 pedig német anyanyelvű, 2011-ben pedig 1170 lakosából 849
volt szlovák és 296 magyar.
Június elején a képviselő-testület határozata alapján megjelentek az utcák magyar nevei is a településen. Az
ötletgazda Bartal Sándor szemeti önkormányzati képviselő volt. Már
nagyon régen ki akarták helyezni a kétnyelvű táblákat, de csak most lett
rá megfelelő politikai akarat. 2014-ben magyar helységnévtáblákat
helyezett ki az önkormányzat, melyek akkor is sajnos csak pár napig
voltak a helyükön, aztán ellopták őket. Már ekkor felvetődött a magyar
utcanévtáblák ötlete, de a történtek után kedvezőtlen hangulat
uralkodott a faluban, sokan féltek attól, hogy azokat is ellopnák,
megrongálnák.
Az akkori
polgármester-helyettes, Michal Poláček egyértelműen kifejezésre
juttatta, hogy nem akar magyar feliratokat. A nyilvános gyűlésre
ráadásul elhívta a falu egyik legsovinisztább érzelmű lakosát, aki azzal
riogatott, hogy amennyiben a falu elfogadja a kétnyelvű utcanévtáblák
javaslatát, az valójában egy újkori erőszakos magyarosítás lesz, és
vajon fel van-e erre készülve a testület…
Sikeres javaslat
Az aktív
képviselők a kétnyelvűsítést összekötötték a falu új utcáinak
elnevezésével. Jurányi László és Bartal Sándor, akik egyébként
törzsgyökeres szemetiek, nagyon szerették volna, hogy a falu híres
szülöttéről, Burián Jánosról is nevezzenek el egy utcát, s ezt bele is
foglalták a rendelet tervezetébe. A testület tagjai közül Jurányi
László, Zimanová Diana, Gergelyová Katarína és Bartal Sándor támogatta a
javaslatot. A héttagú testületből a volt polgármester-helyettes,
Poláček ellene szavazott, egy képviselő tartózkodott, egy pedig nem volt
jelen.
Szemet
lakossága az utóbbi időben megszaporodott, a beköltözők közül legtöbben
szlovákok, a lakosság változásával pedig egyre kevesebben tudják, hogy
Szemet mindig is magyar falu volt, magyar kultúrával. Nevét már 1288-ban
említik, s akkor még a pozsonyi királyi váruradalomhoz tartozott.
Bartal Sándor
szerint a lakosság összetételének változásával sem szabad elfeledni
a község magyar múltját, így az a legkevesebb, hogy ahol lehet,
emlékeztetnek erre. Ennek az egyik módja a kétnyelvű utcanévtáblák
kihelyezése, de a Szemeten született Burián János nevének köztudatban
való rögzítése is, aki később az aradi Katolikus Főgimnázium igazgatója
lett és latin-magyar szótárt is szerkesztett.
A falu régi polgármesterét, Štefan Božíkot két éve felmentették a tisztségéből. Ő volt az, aki megmentette,
felújíttatta a régi magyar feliratú templomablakot, megjavíttatta a
szemetiek számára nagyon fontos Szentháromság-kiskápolnát, ahol
meghagyta a magyar feliratot, és emellett a falu is fejlődött, ezért
munkásságára a helyiek jó szívvel tekintenek vissza. Csapásként érte a
falu lakosságát, mikor 2017 tavaszán le kellett mondania a tisztségéről,
és Michal Poláček vette át a falu vezetését. Ősszel választások voltak,
ahol ő is indult, és rajta kívül még Gergelyová Katarína és Konrád
Jozef is, aki törzsgyökeres szemeti, magyar anyanyelvű ember. Azóta ő
irányít, s közmegelégedésre vezeti a falut. Elmagyarázta az embereknek,
hogy ez kétnyelvű falu, és ezt tartsák tiszteletben.
Nem sokáig örülhettek
Ez sajnos csak
részben sikerült, hiszen valakinek nagyon bántotta a szemét a magyar
felirat. A falu polgármestere, Konrád Jozef Facebook-bejegyzésében
biztosította a közvéleményt, hogy polgármesterként felelős a falu
tulajdonáért és ki fogja deríteni, ki követte el a rongálást. A
polgármester feljelentést tett az átfestett utcanévtáblák ügyében, s a
biztonsági kamera felvételét átadta a rendőrségnek.
Ez július 8-án
történt. Cikkünk leadásakor viszont Bartal Sándor jelezte, ma éjjel
ismeretlen tettesek lemosták a festéket a táblákról. Úgy látszik,
valakinek megszólalt a lelkiismerete, vagy csak nem akart bírósági ügybe
keveredni.
Egy biztos.
Fel kellene végre fogni, hogy a felvidéki települések nagy része magyar
alapítású és a magyar kultúra mentén, ezt megélve és ilyen emlékeket
hátrahagyva alakultak ki, fejlődtek. Ez tény. S attól, hogy ma egy
modern honfoglalás keretén belül szlovákok szállják meg ezeket a
falvakat, városokat, ez előbb említett tények még tények maradnak.
Ezeknek a falvaknak a vezetői felelősek ezentúl azért, hogy a magyar
emlékek és kultúra alapjaira épülve fejlődjön, működjön, éljen tovább az
adott település, akár szlovák nyelven is.
Egy nemzeti
kisebbség akkor maradhat fenn ténylegesen, ha az ország a benne élő
kisebbséget védi a többségi nemzettel szemben, ha úgy tetszik, a gyengét
az erősebbel szemben. S mivel a többség ugyebár többségben van, ezért
még az is megengedhető, hogy netán a kisebbség valamiből többet kapjon. A
létszámbeli többség miatt ugyebár még így is megmarad az egyensúly.
Jaj, de messze vagyunk mi ettől Felvidéken…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése