„Néhányan a szemközti
kocsmából tétlenül végignézték az egészet. Ez jobban fáj, mint hogy
letépték a zászlót” – panaszkodott múlt héten Miklós András
sepsiszentgyörgyi tanácsos, miután „ismeretlen tettesek” szétszaggatták a
városhoz tartozó Szotyor református temetőkertjében lengő székely
lobogót.
A magyargyűlöletből fakadó tett a Sepsi OSK–Bukaresti Dinamo
labdarúgó-mérkőzés előtt történt, így valószínűsíthető, hogy a
focimeccsre utazó fővárosi ultrák követték el. „Nevüket elhallgató
szemtanúk” megerősítették, hogy bukaresti rendszámú gépkocsiból szállt
ki a zászlórongáló, Illyefalván pedig egy Ilfov megyei autóból pattant
ki az a férfi, aki az egyik portáról szintén letépte a székely lobogót.
Bár mindkét településen a helyiek szeme láttára történt az incidens, a
tettesek beteges sikerélményükkel maradnak, ugyanis a hírek szerint
egyik ügyben sem tettek feljelentést. Ami érthetetlen, hiszen a
rendszámok ismeretében – elméletileg – könnyen elő lehetne keríteni az
elkövetőket.
A szentgyörgyi tanácsos jogosan bírálta a szotyori kocsmában tétlenül
iddogálókat, akik nemhogy nem léptek közbe, de még nevüket sem
vállalják. Ugyanakkor az önkormányzati képviselő hozzáállása sem
szerencsés. Merthogy Miklós András kijelentette, nem tesznek
feljelentést a rendőrségen, hiszen amikor a szomszédos Kilyén faluban
fél évvel ezelőtt eltűnt a székely zászló, két órát töltöttek az őrsön
„feleslegesen”: nem lett semmilyen következménye.
Dicséretes, hogy a meggyalázott jelképeket pótolják, ám a szívhez szóló,
„ha egy székely zászlót letépnek, kettőt teszünk helyébe!” típusú
megoldásokat beárnyékolja az igazságszolgáltatás sutba vetése, a „meg se
hess” hozzáállás.
Ugyanis bármilyen kisebbségügyi sérelemről legyen
szó, a jogi utat nem szabad eleve zsákutcának tekinteni – be kell
hajtani rajta, aztán kiderül, hol a vége.
Már csak azért is, hogy önszorgalomból ne könnyítsük meg a rendvédelem
dolgát: ne csak felháborodásunknak adjunk hangot, hanem hatósági ügyet
is csináljunk belőle. Nyomozzanak csak, számoljanak be róla – aztán ha
fény derül az elkövetők kilétére, csak-csak megkeserítik a tettesek
mindennapjait; ha pedig megoldatlanul zárják le az ügyet, legalább „be
lettek fogva”. Minderre pedig érdemes két órát szánni, vagy akár többet
is.
https://kronika.ro/velemeny/a-gyalazoknak-allo-zaszlo
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése