Ezzel az érveléssel már nem tudtam vitába szállni, legyőzöttnek és megalázottnak éreztem magam, hallván egy fiatal csíki magyar hölgytől, hogy egyébként is Romániában élünk. Itt már értelmetlen lett volna a Rompetrol üzemanyagtöltő-állomás pozitív példájával érvelni, amely úgy szólítja meg – és tiszteli – magyar ügyfeleit, hogy a Hargita utcai egységénél magyar (Isten hozott!) és román (Bun venit!) nyelven is köszönti a hozzá betérő kuncsaftokat.
Ha Erdély nagyon sok városában, például Kolozsváron és Marosvásárhelyen civil szervezetek már-már parttalan harcot vívnak azért, hogy néhány üzlet kirakatába legalább egyszer tüntessék fel magyarul is a legfontosabb információkat, akkor Csíkszeredában nem is szabadna kérdés legyen, kell-e élnünk a megszerzett jogainkkal, többek között azzal, hogy államalapító kisebbségként jogunk van saját anyanyelvünkön is tájékozódni. Például az említett üzletben legalább egy papíron magyarul olvassunk az akcióról.
Forrás: Szekelyhon.ro
Így kezdődött Marosvásárhelyen is , és ma meg lehet nézni az eredményt , valaki avagy valakik nagyon kavarják a xart
VálaszTörlés