Mi,
itthon, a kis, csonkán maradt Magyarországon el sem tudjuk képzelni,
milyen az, egy idegen nyelvű, idegen kultúrájú ország állampolgáraként
küzdeni azért a földért és azért az örökségért, amely jogosan mindig is
saját felmenőink, őseink birtoka volt. Milyen az, egy színmagyar faluban
a „Policiákat” mint bitorló betyárokat, a színes zászlókat mint
nemzetünk halálos ítéletét és az idegen nyelvű feliratokat mint a
betolakodók zászlajának egy-egy öltését látni nap mint nap.
Mindezek persze egy kismagyarországi magyar szavai. Nem egy
farkaskörnyezetben is kitartó, megtörhetetlen székely szavai. Mert azok
már nem az elrablottság és a keserűség szavaitól sértettek, hanem a
jövőbe tekintők és büszkék. Nekünk, gúnyhatáron innen úgy fáj, mint a
legkedvesebb kincsünk, Tündérország elvesztése. Mint a legszebb
üveggolyónk, a legfényesebb aranyérménk. De vajon egy székelynek hogy
fáj? Fájhat-e még egyáltalán a kar, amit majd egy évszázaddal ezelőtt
vágtak le? Mit várhatunk az idegen világ viharos szeleitől facsart
nemzettől?
„Ne féljetek az igazságtól és Istentől, ne engedjétek, hogy megtörjenek, adjon erőt az, hogy jelenleg is fogdában vagyok, 15-25 év, vagy életfogytiglan börtönnel fenyegetnek, de nem törtek meg, nem veszítettem el a hitemet, és nem adom fel soha, mert minden szenvedésnek van értelme és van vége!”
„Hiszek abban, hogy az igazságnak győznie kell az igazságtalanság
fölött, mert Isten és az igazság a mi oldalunkon áll. Hiszek Istenben,
hiszek az igazságban, hiszek Magyarország feltámadásában!„ – így ír
levelében Szőcs Zoltán áprilisban a bukaresti börtönből.
És megdöbbenünk… mégis ők mutatnak nekünk emberséget és…
magyarságot. Onnan, az anyaországon kívülről mutatják meg, milyen
kivágott szívként dobogni. Kidöntött faként az ősi gyökérről új
hajtásokat növeszteni. Egyedül állni, nem ismerni tehetetlen kesergést,
sírást az elveszett üveggolyó felett, hanem az égre tekinteni és oda
törni fel, mint a hargitai fenyők.
Beke Istvánt és Szőcs Zoltánt, az erdélyi Hatvannégy Vármegye
Ifjúsági Mozgalom két vezetőjét, akit koholt vádakkal mint terroristákat
mintegy fél évre a bukaresti börtön fogságába zártak, július 2-án kiengedték.
Hogy mi volt a céljuk a hirtelen akcióval a román hatalomnak? Hogy
megtörjenek két, hazája és ősi öröksége iránt igencsak elkötelezett, és
ezáltal a magyar kultúra fenntartásában aktívan résztvevő fiatal erőt.
A két fiatal erdélyi magyar gyerektáborok, előadások, Wass
Albert-felolvasások szervezésében vett részt, a magyar kultúrának, a
magyar hagyományoknak, a rovásírásnak erdélyi magyarság körében való
népszerűsítéséért tett, több magyar rendezvény szervezésében vállalt
aktív, kezdeményező szerepet. Kell-e ennél több a „terrorizmus”
vádjához? Ezek szerint ilyen képet akar mutatni magáról a mai Románia…
A két székely ma már családja körében lehet. A koholt vádakat
azonban korántsem ejtették! Még mindig „terrorizmus” vádjával akarják
őket évekre börtönfalak mögé zárni és ellehetetleníteni! A perek
folytatódnak. Bár a börtönfalak helyett házi őrizetben védekezhetnek, az
ügyvédi költségek még most is nagy terhet rónak a család vállára.
Ezért tolámcsoljuk a család, a barátok és a Hatvannégy Vármegye
Ifjúsági Mozgalom üzenetét, amely szerint kérnek minden nemzete iránt
elkötelezett magyart, hogy a támogatásukban, ahogy tud, vegyen részt!
Utalási lehetőségek
KÖZVETLENÜL A CSALÁDNAK
A Szőcs család forintszámlájára történő banki átutalással:
RO10BTRLEURCRT0240034001 – EURO
RO65BTRLGBPCRT0240034001 – GBP
RO23BTRLHUFCRT0240034001 – HUF
RO60BTRLRONCRT0240034001 – RON
A számlatulajdonos neve: Szőcs Melinda, a SWIFT kód: BTRLRO22.
BANCA TRANSILVANIA S.A.
Közlemény:
"Szabadságot a székelyeknek"
ALAPÍTVÁNYON KERESZTÜL
Az Azonosságtudat Alapítvány forintszámlájára történő banki átutalással:
"Azonosságtudat" Alapítvány
Számlaszám:
11742197-21057007 (HUF)
Közlemény:
"Szabadságot a székelyeknek"
További információkért, utalási lehetőségért:
HA A ROMÁNOK MINDENÁRON HÁBORÚT AKARNAK,MEGKAPJÁK.
VálaszTörlés