Székely Szabadság Napja

 Március 10-ikén csütörtökön megrendezésre kerül a Székely Szabadság Napja. Legalább egy évben egyszer tegyük félre a pártpolitikát, a kishitűséget, gyávaságot, közönyt és legyünk ott Marosvásárhelyen. Ne ócska kifogásokat keressünk, ne a facebookon osszuk az észt, egyszerűen legyünk ott és kész. Őseink se kifogásokat kerestek, ha így tettek volna már egy magyar sem élne Erdélyben, de lehet, hogy máshol sem.

 

Ez nem csak egy újabb üres autonómiatüntetés lesz. Tiltakozzunk a székely politikai foglyok szabadon engedéséért, akiket koholt vádak alapján, előre megtervezve hurcolt el a román hatalom. Tiltakozzunk Klaus Iohannis aljassága ellen, aki Tőkés László kitüntetésének a visszavonásával hálálta meg az erdélyi magyarságnak a rengeteg szavazatot. Tiltakozzunk a székelyföldi politikusok meghurcolása ellen, az ellen, hogy a román parlament hallgatólagosan elfogadta a magyar nyelvet korlátozó törvénytervezetet, a magyar feliratok és zászlók folyamatos eltüntetése ellen, a hazug román média állandó uszításai ellen, az ellen, hogy jóváhagyták a nyíltan magyargyűlölő Noua Dreapta párt bejegyzését, vagy, hogy engedélyezték a magyarellenes Bogdan Diaconunak egy félkatonai szervezet létrehozását.

Emeljük fel szavunkat az egyre fokozódó magyarellenesség ellen, a jövőnket eladó és bársonyszékekre cserélő hájfejű magyar politikusok ellen, akiknek többsége nem lesz ott Marosvásárhelyen, egy részük azért mert éppen börtönben lesz, a többiek azért mert nem érdekli őket a magyarság sorsa. Negyed évszázad eltelt a kommunizmus megbuktatása óta, de még mindig ott tartunk, hogy alapvető jogainkat sem tartják be, sőt a román alkotmány szerint mi erdélyi magyarok nem is létezünk. Az elmúlt években a román hatalom egyes cselekedeteiben a kommunista diktatúra kacsintott vissza ránk, a magyar himnusz miatti pénzbüntetés, a székely zászlók elleni perek, a székely himnusz sporteseményeken való betiltása,  mind mind diktatórikus intézkedések, amelyek egytől egyig azt bizonyítják, hogy az elnyomó hatalom még mindig nem mondott le a magyarság elrománosításáról, elüldözéséről és megfélemlítéséről.

A megmaradásunk egyetlen lehetősége a területi autonómia lehet, amely Európa számos országában működik. Ehhez azonban tenni is kell, hiába várjuk, hogy karrierista politikusok harcolják ki a szabadságunkat, olyanok akik csak kampányoláskor használják az autonómia szót. Azt viszont észre kéne venni, hogy ha így haladunk nemhogy autonómia nem lesz, hanem éppen az ellenkezőjét valósítja meg a román hatalom szépen lépésről lépésre. A már meglevő jogainkat is elveszik lassan, meghurcolják, lejáratják azokat akik kiállnak a magyarságért és székelyföld autonómiájáért, mint pl a vármegyés fiatalok, Tőkés László, vagy mondjuk Antal Árpád. Ne higgyük azt, hogy ez a magyarellenesség nem fokozódhat, ne higgyük, hogy tavalyhoz hasonlóan nem tilthatják be ismét a Székely Szabadság Napját. A román hatalom eddig sem riadt vissza attól, hogy alapvető emberi jogainktól megfosszon. Tisztelt Maros megyei magyarság, legyetek ott ti is, ne magatok miatt, gyerekeitek és unokáitok jövője miatt.

Gondolataimat Sepsiszentgyörgy polgármesterének a szavaival zárnám: "Ha nem leszünk képesek arra, hogy egymillió magyar ember felsorakozzon egy ügy mögé, hogy szembeálljunk a román államhatalom által működtetett úthengerrel, akkor egyenként, engem is, mást is, minden erdélyi magyart, aki gondolkozik és cselekszik, ez az úthenger el fog ütni."

www.magyarellenesseg.com