"Vita
csak az utolsó (21.) napirendi pont, a nagybecskereki új utcanevek
„meghatározásának, illetve átnevezésének véleményezése” és – az ülés
végén Hajnal Jenő (már napirenden kívüli) „beszámolója” körül alakult
ki, amit aztán az ülést vezető elnök hamarjában elfojtott.Az MNT Nyelvhasználati Bizottsága, az elektronikus úton történt szavazás után, a 2015. december 9-én kelt (MNT-N/593-E/Z/15/8 sz.) záradékával támogatta a nagybecskereki városi utcanév meghatározó bizottság 2015. november 27-i javaslatát, hogy az egyik nagybecskereki névtelen utca neve legyen Mileva Marić Einstein, a másiké Prof. dr. Tihomir Vrebalov utca, a harmadiké pedig Dr. Milan Momirski utca, a Tiršov utca neve legyen Teodor Vršački püspök utca, a Népfront utcát pedig nevezzék el Dr. Slavko Županskiról.
Az MNT Végrehajtó Bizottsága – a 2015.
december 30-ai ülésén – záradékot fogadott el, amellyel maradéktalanul
támogatta ezeket a javaslatokat (Iratszám: MNT-001897/K/2015 - N/596/5).
Az MNT újvidéki ülésén Bacskulin István kérte, hogy az utcanevekről „külön-külön utcánként” szavazzanak, mert „van itt olyan utcanév javaslat, amit maga bizottság is 5 igen 4 tartózkodó és 1 ellenszavazattal fogadott el”. (MNT Nyelvhasználati Bizottságának egyébként 17 tagja van).
A Népfront utca nevének változtatásáról lenne szó – pontosított Bacskulin.
„Nem tudom támogatni”, hogy Dr. Slavko Županskiról, vagyis arról a személyről nevezzenek el utcát, aki „megszavazta, hogy Szerbiához tartozzon Vajdaság” – mondta Bacskulin, majd a szerb nyelven felolvasta a Matica Srpska 1825 és a Szerb Népi Mozgalom (még 2013. április 22-én) benyújtott utcanév indoklását, amelyben ez áll:
– Dr. Slavko Županski ügyvéd néptribun volt, az első Szerb Nemzeti bizottság elnöke, vezetője és ideológusa, az első újvidéki Nagy Nemzetgyűlés részvevője, amely döntést hozott Szerémség, Bánát, Bácska és Baranya Szerbiához való csatolásáról.
1918 történelmi váltópillanataiban hozzájárult – minden polgárnak biztosítva a szabadságot és a biztonságot –, hogy városunkban békés úton kerüljön sor a hatalom átvételére és az új néphatalom felállítására. Torontálvármegye későbbi nagyzsupánja, Dr.Slavko Županski 1918. november 17-én megvárta és üdvözölte a szerb katonaság, a parancsok Ristić dandártábornokkal való bevonulását Nagybecskerekre.
Az említett okokból javasoljuk, hogy a szülőhelyén Melencén is valamelyik utcát nevezzék el Dr. Slavko Županskiról, és hogy Nagybecskereken is, megfelelő helyen, emeljenek neki emlékművet – olvasható a javaslat indoklásában.
Tari István felszólalásában rámutatott, hogy „az elektronikus szavazást nem kellene gyakorlattá tenni, a vitát ezzel kizárni”.
– Elgondolkodtató dolog, ha egy többnyelvű közösségben, sőt igazi multikulturális térségben, mert a Bánság valamikor volt, még a marhaleveleket is három nyelven állították ki, olyasmi megtörténhet, mint ami a javaslatban előttünk áll.
Merthogy nyilván, hogy a magyar-szerb kapcsolattörténetben is az van, hogy ami az egyik közösségnek ünnep, az a másiknak gyásznap. És ha valaki egy ilyen fakuló multikulturális közösségben olyan mozzanatokat, példákat, példaképeket, embereket, eseményeket akar megnevezni, amelyek nem a megbékélést felé mozdítják el az egész történetet.
Merthogy azt tudomásul kell vennünk, hogy 1918-ban a szerbek megszállták ezt a térséget. A nemzetközi jog szerint megszálló hadsereg volt, az a hadsereg, amely puskalövés nélkül… No, most ezt lehet hőstettként kezelni, de nem biztos, hogy a magyarság hőstetteként éli meg.
Az MNT újvidéki ülésén Bacskulin István kérte, hogy az utcanevekről „külön-külön utcánként” szavazzanak, mert „van itt olyan utcanév javaslat, amit maga bizottság is 5 igen 4 tartózkodó és 1 ellenszavazattal fogadott el”. (MNT Nyelvhasználati Bizottságának egyébként 17 tagja van).
A Népfront utca nevének változtatásáról lenne szó – pontosított Bacskulin.
„Nem tudom támogatni”, hogy Dr. Slavko Županskiról, vagyis arról a személyről nevezzenek el utcát, aki „megszavazta, hogy Szerbiához tartozzon Vajdaság” – mondta Bacskulin, majd a szerb nyelven felolvasta a Matica Srpska 1825 és a Szerb Népi Mozgalom (még 2013. április 22-én) benyújtott utcanév indoklását, amelyben ez áll:
– Dr. Slavko Županski ügyvéd néptribun volt, az első Szerb Nemzeti bizottság elnöke, vezetője és ideológusa, az első újvidéki Nagy Nemzetgyűlés részvevője, amely döntést hozott Szerémség, Bánát, Bácska és Baranya Szerbiához való csatolásáról.
1918 történelmi váltópillanataiban hozzájárult – minden polgárnak biztosítva a szabadságot és a biztonságot –, hogy városunkban békés úton kerüljön sor a hatalom átvételére és az új néphatalom felállítására. Torontálvármegye későbbi nagyzsupánja, Dr.Slavko Županski 1918. november 17-én megvárta és üdvözölte a szerb katonaság, a parancsok Ristić dandártábornokkal való bevonulását Nagybecskerekre.
Az említett okokból javasoljuk, hogy a szülőhelyén Melencén is valamelyik utcát nevezzék el Dr. Slavko Županskiról, és hogy Nagybecskereken is, megfelelő helyen, emeljenek neki emlékművet – olvasható a javaslat indoklásában.
Tari István felszólalásában rámutatott, hogy „az elektronikus szavazást nem kellene gyakorlattá tenni, a vitát ezzel kizárni”.
– Elgondolkodtató dolog, ha egy többnyelvű közösségben, sőt igazi multikulturális térségben, mert a Bánság valamikor volt, még a marhaleveleket is három nyelven állították ki, olyasmi megtörténhet, mint ami a javaslatban előttünk áll.
Merthogy nyilván, hogy a magyar-szerb kapcsolattörténetben is az van, hogy ami az egyik közösségnek ünnep, az a másiknak gyásznap. És ha valaki egy ilyen fakuló multikulturális közösségben olyan mozzanatokat, példákat, példaképeket, embereket, eseményeket akar megnevezni, amelyek nem a megbékélést felé mozdítják el az egész történetet.
Merthogy azt tudomásul kell vennünk, hogy 1918-ban a szerbek megszállták ezt a térséget. A nemzetközi jog szerint megszálló hadsereg volt, az a hadsereg, amely puskalövés nélkül… No, most ezt lehet hőstettként kezelni, de nem biztos, hogy a magyarság hőstetteként éli meg.
Dudás Károly (a kisebbségi
kormánypárt MNT-és tagja és a kisebbségi kormánypárt Tanácsának elnöke)
az elektronikus szavazás kérdésében egyetértett Tari Istvánnal, majd
kiemelte:
– Minimum azzal tartozunk magunknak, a közösségnek, hogy elmondjuk, állandóan a toleranciára oktatnak bennünket, és nyilvánvaló, ehhez a toleranciához a másik fél, ha egyáltalán van másik fél, már pedig van, soha nem tartja magát. Én azt hiszen, hogy ez nagyon fontos. Nyilván fölháborító az, hogy volt már korábban is, hogy az elcsatolásunkat próbálták velünk megünnepeltetni. Én az hiszem fölháborító az, hogy valóban egy olyan ember nevét javasolják, azok, akinek a szája tele van a toleranciával, aki nyilvánvaló, hogy ennek a számunkra, a velük együtt élők számára, rendkívüli következményei voltak, máig ható és a jövőre kiható következményei. Nyilvánvaló, hogy azt meg kell tennünk, hogy ez itt elhangozzék a nyilvánosság előtt, hogy fölháborító egyáltalán, hogy valakinek eszébe jutott egy olyan közösségben, amely örökké a toleranciát és a békés együttélést hirdeti. Főleg akkor, amikor, ha nem is megfelelő fokon, de azt hiszem, hogy a megbékélés elkezdődött, megtörtént bizonyos fontos, magas színtereken. Jó lenne, hogy ha alacsonyabb színtereken is követnék ezt a példát.
Az elnöklő Hajnal Jenő „nem tudta támogatni” Bacskulin javaslatát, hogy az utcanevekről „külön-külön szavazzanak”, és azt a javaslatát sem, hogy „vegyék le ezt az egy nevet a javaslatról”, mivel – szerinte – „egységes döntésről van szó”, majd felkérte a testület tagjait, „fogadja el ezt a jóváhagyást”.
Az MNT ezek után 19 igen 2 nem és 1 tartózkodással elfogadta a VB-nek ezt a javaslatát is ( a kisebbségi kormánypárti MNT többség szavazta meg, Dudással az élen- sic! - a szerk. megjegyzése).
– Minimum azzal tartozunk magunknak, a közösségnek, hogy elmondjuk, állandóan a toleranciára oktatnak bennünket, és nyilvánvaló, ehhez a toleranciához a másik fél, ha egyáltalán van másik fél, már pedig van, soha nem tartja magát. Én azt hiszen, hogy ez nagyon fontos. Nyilván fölháborító az, hogy volt már korábban is, hogy az elcsatolásunkat próbálták velünk megünnepeltetni. Én az hiszem fölháborító az, hogy valóban egy olyan ember nevét javasolják, azok, akinek a szája tele van a toleranciával, aki nyilvánvaló, hogy ennek a számunkra, a velük együtt élők számára, rendkívüli következményei voltak, máig ható és a jövőre kiható következményei. Nyilvánvaló, hogy azt meg kell tennünk, hogy ez itt elhangozzék a nyilvánosság előtt, hogy fölháborító egyáltalán, hogy valakinek eszébe jutott egy olyan közösségben, amely örökké a toleranciát és a békés együttélést hirdeti. Főleg akkor, amikor, ha nem is megfelelő fokon, de azt hiszem, hogy a megbékélés elkezdődött, megtörtént bizonyos fontos, magas színtereken. Jó lenne, hogy ha alacsonyabb színtereken is követnék ezt a példát.
Az elnöklő Hajnal Jenő „nem tudta támogatni” Bacskulin javaslatát, hogy az utcanevekről „külön-külön szavazzanak”, és azt a javaslatát sem, hogy „vegyék le ezt az egy nevet a javaslatról”, mivel – szerinte – „egységes döntésről van szó”, majd felkérte a testület tagjait, „fogadja el ezt a jóváhagyást”.
Az MNT ezek után 19 igen 2 nem és 1 tartózkodással elfogadta a VB-nek ezt a javaslatát is ( a kisebbségi kormánypárti MNT többség szavazta meg, Dudással az élen- sic! - a szerk. megjegyzése).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése