2016. január 5., kedd

"Nem beszélek magyarul, mert nem szeretem a magyar nyelvet"

Itt, Marosvásárhelyen történt meg velem. Szinte nem tudom elhinni, sem minősíteni. Vasárnap késő délután a város egyik piac melletti üzletébe tértünk be. Az üzlet nagy volt, a vásárló kevés. Csupán néhányan lézengtünk és nézelődtünk. A hosszú hűtőpult mellett, ahol a felvágottak voltak kitéve, párizsit kértem, mire az elárusítólány rám szólt, hogy mondjam románul. Miután úgy kértem, kiszolgált és továbbléptem. Kissé arrább egy másik fiatal eladónő volt, és olajbogyó helyett kértem a nagy szemű fekete „maszlinából”, mire ő is kijelentette, hogy nem érti.

Történt ez egy olyan negyedben, ahol a lakók, és gondolom, a vásárlók nagy része magyar anyanyelvű. Megkérdeztem, hova való, hogy ennyire nem ért magyarul, mire az volt a válasz, hogy idevalósi, az apja magyar, de nem beszélt vele soha magyarul. Elmondta, hogy apai nagyszülei is magyarok voltak, azok vele úgy is beszéltek, de meghaltak, és ő elfelejtette, csak annyit tud most már, hogy „nem tudok magyarul”, mondta tökéletes kiejtéssel. Beszélgetésünket hallván, odalép a másik hölgy is, aki nem ismerte a „párizsi” szó jelentését, és gúnyosan odaszól: mi az, te magyar vagy? A válasz az volt, hogy „én nem, csak az apám”.

A továbbiakban az első eladónő elmesélte, hogy neki mindkét szülője magyar, magyar iskolába járt, de nem beszél magyarul. Hirtelen arra gondoltam, hogy beteg szegény, valami balesetből kifolyólag amnéziában szenvedhet, de kérdésemre azt felelte, „nem beszélek magyarul, mert nem szeretem a magyar nyelvet”. Persze az egész beszélgetés románul hangzott el. A férjem erre megjegyezte, hogy majd lesz egy magyar fiú, és akkor biztosan tetszeni fog megint, mire odaszólt, hogy van már, de román.

Gyorsan ki kellett jönnöm az utcára, mert úgy éreztem, hogy megfulladok a tehetetlenségtől, a szégyentől. Úgy éreztem, hogy arcul ütöttek, és sajog tőle az arcom. Állandóan visszatér bennem a kérdés: merre tartunk, mi lesz az édes anyanyelvünkkel, ki fogja olvasni Benedek Eleket és Tamási Áront? Nem merem minősíteni a történteket, mert még jelzőt sem találtam rá.
Jung Ildikó http://www.e-nepujsag.ro


24 megjegyzés:

  1. Sajnos néhány magyar már ilyen gyökértelen lett. Szégyellem magam helyettük

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Felvidéki vagyok,szlovák iskolába jártam,de,hogy netanuljam meg a mi történelmünket,azt el sem tudtam volna képzelni.Vagy valamilyen sportban-foci,póló,vagy másban,ne a Magyaroknak szurkoljak,olyanra nem is gondoltam soha.Édesapám Kispesten született,igaz,csak egy évet volt ott,de én é.apám után Kispesti és Magyar vagyok!

      Törlés
  2. ...javaslom aki tud románul fordítsa le nekik, hagy tudják meg véleményünket róluk és az igazságot !

    VálaszTörlés
  3. Én vajdasági vagyok itt is hasonlo a helyzet igaz itt még beszélnek magyarul az eladok néhol még a szerbek is aki akar az tud aki meg nem az nem..............

    VálaszTörlés
  4. Hátrányuk származik ,ha magyarul beszélnek!Nos ez az integrálódás !

    VálaszTörlés
  5. Ezek azok a korcsmagyarok,akik vegyes házasságból születtek és román iskolába adták őket,hogy jobban érvényesüljenek,de így is csak eladók lettek,eladták a magyarságukat is.Ha fordulna a világ,ők tudnának egyből szép magyar nyelven beszélni-példa erre Wass Albert 13 almafa című regényének román figurája.Fájó igazság.

    VálaszTörlés
  6. Nem tudom, hogy milyen szándékkal lett indítva ez a történet, de én ezt nem hiszem el , hogy Marosvásárhelyen ugyanazon az egy üzletben három saját magát megtagadó nemzetárulással találkozott a hírkeltő. Itt a csonksahónban ismerek személyesen olyanokat akik még saját anyjukkal sem beszélni sem írni nem hajlandóak magyarul csak angolul. Ez nagy baj , de mégsem általánosítok.Nagyon oda kel figyelni , hogy kinek ,kiknek mit hiszünk el mert nagyon sokféleképpen akarják még ezt kis létszámú igaz magyarságot is megosztani. Nem azt akarom mondani, hogy nem létezik ez a jelenség de ha ez igaz akkor nagyon rosszul áll a szénánk!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ketto evfolyam tarsam is van az egyetemen most, veletlen sem szolalnanak meg magyarul, huszonevesek, ertenek, mondtam az anyukatok inkabb kisnyulat csinaltatott volna. Forgott a szemuk, vorosodtek, de nem szoltak semmit. A mentorom hivta fel a figyelmem, hogy vannak Magyar tarsaim. 13-an vagyunk egy csoportban es en erzem magam butan.

      Törlés
  7. A legszomorúbb az egészben az, hogy ezeket a szüleik nevelték ilyenre.

    VálaszTörlés
  8. Kárpátalja: 2016.január6. Én a "Névtelen" hozzászólóval értek egyet. Itt nem szabad rendszerszerűséget keresni és egy-két példa miatt pánikba esni. Van ilyen is, hogy a szülők hanyagságból, kényelemből, vagy műveletlenségükből eredően, vagy csupán abból a téves feltételezésből kiindulva, hogy a többségi nyelven kapott iskolázottsággal jobban tudnak majd a gyerekei érvényesülni az életben -nem tartják fontosnak az anyanyelv elsajátítását, a magyar nyelv, amagyar kultúra, történelem , a haza iránti szeretetre nevelni a vegyes házasságból származó gyermekeiket.Különösen jellemző ez azokra a családokra, ahol az anya nem magyar, az apa pedig nem eléggé művelt ahhoz, hogy felmérje , megértse, hogy a többnyelvűség és ebben az esetben a multikulturalizmus csak előnyére, nem pedig hátrányára válik a gyermeküknek. Akár karriert is lehet építeni a művelt kétnyelvű, két kultúrájú családban nevelkedett gyermekek nyelvi és multikulturális ismereteire. Az ilyen gyermekek kiváló tolmácsok, fordítók, műfordítók, diplomaták és külkereskedők lehetnek. Nem kell pánikba esni! Én ismerek számos olyan esetet, amikor kárpátaljai ruszin családok gyermekeiket tudatosan (szórványmagyar területen lévő) magyar iskolába íratták a rendszerváltás éveiben, mert a magyar kultúrának, a magyar gazdaságnak és vele együtt a magyar nyelvnek olyan presztízse volt akkor Ukrajnában, (pontosabban a többnyelvű Kárpátalján), hogy a szülők tudatosan a gyermekeik jövőjét is rá merték bízni a magyar nyelvre, a magyar kultúrára, a magyar gazdaságra. Ha az országunk gazdasága rendben lesz, növekszik a lakosság jóléte, okos gazdasági-,diplomáciai- és kultúrpolitikával növekszik az ország nemzetközi presztizse - szerintem a jövőben egyre kevesebb hasonló esettel találkozhatunk majd az elszakított magyar lakosságú területeken. Ha az ország gazdasága rendben lesz, jó lesz majd megint magyarnak lenni.Kivételek pedig mindig leznek, nem szabad elkeseredni miattuk.

    VálaszTörlés
  9. Gyakran olvasom, hogy milyen nehéz a magyar nyelv. Ez nem igaz! Ha nehéz lenne, a gyerekeink is nehezen tanulnák meg, holott éppen olyan természetes a megtanulása, mint bármely nyelvnek a világon. Rendszerezettsége, logikai felépítése olyan logikusan gondolkodó, előrelátó, megértő és feltaláló zseniket szül, amilyeneket kevés ország tud itermelni magából (főleg ha a lélekszámhoz viszonyítjuk) Itt igenis az érdekeltségek határozzák meg, hogy ki melyik oldalra áll. Aki megismerkedik a rovásírással (régi hun-szkíta-avar-magyar írásnak is nevezhetném), az olyan csodálatos dolgokra bukkanhat felépítését, nyelvünk szerkezetét, a jelek jelentését illetően, amilyent egyetlen nyelv sem ad a világon. Titkok tudója lesz aki megismeri. A butákat meg hagyni kell a saját levükben. Senki emberek ezek, akik nem érnek fel egyetlen igaz hun lélekkel sem!

    VálaszTörlés
  10. Soha,de soha nem fogom tudni megérteni és tolerálni sem,hogy mi késztetheti arra azt a felsőbbrendű kultúrából származó személyt,hogy egy alantos és értéktelen népet részesítsen előnyben,-a saját magas kúltúrájú,ősi és büszke történelmű,valamint a világnak oly sokat adó nemzete helyett...A többségi "nyomás" hülyeség!Én délvidéki vagyok és minél égetőbb itt a lét és minél élesebbek a kardok,annál büszkébb,hangosabb és bátrabb vagyok!

    VálaszTörlés
  11. Hát én még ilyenről nem is hallottam, de ha a cikk írója azt mondja, hát elhiszem. De nem kell ezért általánosítani. Nem minden külhoni magyar megalkuvó. Ha támogatja az anyaország az itteni magyarokat ha nem, mi voltunk és leszünk.

    Egyébként kedves Szamosfalvi Zsolt. A rendszerváltás előtt egyáltalán nem támogatták a magyarság fennmaradását, sőt éppen ellenkezőleg.
    Az itteni, úgynevezett külhoni magyaroknak például nagyon fáj az, hogy egyes anyaországiak egyenesen lerománoznak, leszerbeznek stb. Sőt akár el is árulnak ha kell (2004-es decemberi 5-ikei népszavazás), de azért sírunk Trianon miatt. Nem gondolja, hogy furcsa egy kicsit ez a kettősség?

    Egy igazi magyar, mindenféle támogatás nélkül is magyar iskolába íratja a gyermekét, magyarul beszél, gondolkodik és álmodik, mert nem tehet másként. Ez a véleményem és ezzel senkit nem akarok megbántani. Akinek nem inge ne vegye magára, a többiek meg jó volna ha elgondolkoznának rajta.

    VálaszTörlés
  12. Annál nagyobb a mi felelősségűnk. A nyelv megőrzéséért aktívan tennünk kell, amíg élünk. A nevelésünk eredményeként pedig az utánunk jövőknek! ;)

    VálaszTörlés
  13. Sajnos ebben az esetben a szűlőt terheli a felelőség hogy ilyen gyenge ember volt és a saját gyermekét nem tudta megtanitani az anyanyelvére.
    Erről ENNYIT.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egyetértek. Sajnos sok szülő, itt nálunk Kolozsváron is, már nagyon helytelenül beszél magyarul. Emlékszem még nagyszüleimre és szüleimre akik rám szóltak, hogy beszéljek helyesen ha esetleg hibáztam. Ugyanigy próbáltam a saját gyerekemet is nevelni, remélem ő is a sajátjait. De sajnos mind kevesebben tartjuk ezt fontosnak.

      Törlés
  14. AMi a logikát és a struktúrákat illeti, íme egy történet: kb 2,5 éves volt a fiam amikor azt mondta hogy ÉN-nek csinálom. Magától találta ki, hiszen ilyet nem hallhatott, hiszen helyesen MAGAMNAK vagy NEKEM, de a formális nyelvtani logika szerint volt amit mondott.

    VálaszTörlés
  15. Meghajlok a Magyar kissebbség nagysága elött!

    VálaszTörlés
  16. Valahol nyugat Európában találkoztam egy spanyol származású amerikai katonával. Tudtam kiejtésénél fogva hogy a nyelve amellyet beszéltünk egy picit darabos. Szégyenkezve bevallotta hogy Ő spanyol. A szégyentől én sem beszéltem többet vele.

    VálaszTörlés
  17. Sajnos itt, a Felvidéken is hasonló a helyzet... Nagyon sok gyereket íratnak szlovák iskolába, az állítólagos jobb érvényesülés reményében. Pedig mire megtanulják úgy ahogy a szlovák nyelvet, annyira lemaradnak a tananyagban a többiekhez képest, hogy a túlnyomó többségük soha nem tudja ledolgozni a hátrányt. Bizonyított tény, hogy közülük sokkal kevesebben végeznek egyetemet, mint a magyar iskolába járók közül. Nagyon sok magyar család dönt így, a vegyes házasságban élökröl nem is beszélve.... Mintha az lenne a természetes, hogy a vegyes házasságban a kisebbséginek kell alkalmazkodnia. Pedig az lenne a követendö példa, ha mindkét szülö a saját anyanyelvén beszélne a gyerekkel, majd pedig a kisebbségi iskolába kerülne, ahol ugyanúgy megtanulná a többség irodalmát, történelmét mint a másik iskolában, de mellé megkapná a kisebbség irodalmát, történelmét, kultúráját. Csak sajnos a legtöbben nem tudatosítják ennek a fontosságát.
    A fenti történetben az az érdekes, hogy a magyar családból származó, magyar iskolába járó eladó se akar magyarul beszélni, mert nem szereti a magyar nyelvet. Ez a legszomorúbb. Mit várjunk akkor a vegyes házasságból származótól? Egyébként pedig azt gondolom, magyar az, aki vállalja!!!

    VálaszTörlés
  18. Ezek nem magyarok, hanem korcsok, egyszerű zsellér származásúak, ők nem voltak se magyarok, se románok... se Dákok se Rómaiak, viszont a Rómaiak hozták őket telepesnek, a csőcseléket a provinciákról, akiknek se hazája se anyanyelve nem volt, azóta megtanulnak minden nyelvet ami épp az ország többségi nyelve... most épp a románt tanulják és a magyart tagadják, de nemrég a magyart tanulták és a szlávot tagadták... Ne aggódj ezek szavalnák majd leg hangosabban Petőfi Sándort ha Marosvásárhely MAgyar felségterület lenne.

    VálaszTörlés
  19. ő csak jól fizetett cseléd akar lenni, ennyi a bűne, őt nem érdeklik a nemzetek, meg ilyenek... ő képviseli Romániát, oda áll ahonnan a szél fúj. :DDDDDDDDDDDDD

    VálaszTörlés
  20. Nos..ha hasonlo esettel szembesulnek, az elso ami ilyenkor eszembe jutna, hogy minimalis intelligencia (az egyen ertelmessegi szintje) szintet sem eri el. Innentol kezdve, nagy butasag lenne komolyan venni.

    VálaszTörlés