Levél barátomnak (Tóth Bálint írása)

Mondd csak barátom, amikor ott voltunk az úton többen is, akkor érted is vonultunk, érted s mindazokért, akik utánad következnek, mondd csak barátom akkor mit tettél, éppen fontos dolgod akadt? Mondd csak barátom nyílott-e szád, hogy velünk kiáltsd a tetteket, melyeket mások elkövettek ellened és ellenünk. Mondd, csak legyintettél látva a tömeget, bolondok, bolondok ezek. Miért?- fejedben a kérdés, más világ van ma már, mindent szabad! Mindent és mindenkinek? Szabad világ? Mondd csak barátom vetted észre, mikor épületek homlokzatáról tűntek el feliratok, olyanokéról, amelyeknek te is gyakori vendége vagy ügyes bajos dolgaid során, nem hiányzott valami? Vagy mikor levették nem villant benned dühödnek piciny kis szikrája sem? Hiszen a te nyelveden volt írva s ma már nincsen ott. Akkor miért nem mentél ki a többi barátoddal együtt tüntetőleg, kiállni az igazság mellett és az igazságtalanság ellen. És ez csak egy eset a sok közül. 

Barátom te része vagy ennek a közösségnek? Kilépsz az utcára, s csak úgy elfutnak melletted az olyan lényeges dolgok, mint a nemzet, haza, szülőföld, család, nyelv, Isten? Ezek csak úgy elfutnak melletted, hát igen lássuk be a te gondjaid fontosabbak, nincs idő, nincs pénz, hogy a közösség gondjaival foglalkozz, ha csak egy napra is. Barátom, lassan eltűnik minden. Először a fejekből az emlékek, hogy mi volt és mit tettek értünk, hogy kik. Aztán eltűnik az akarat, ha volt is a tettrekészség, hogy tehetnénk valamit együtt közösen, ebben a szabad világban, tehetnénk nemcsak magunkért, hanem másokért és így értünk is, ebben a szabad világban... Mondd csak barátom nem furcsa neked, hogy vannak, akik kimondhatják, de mások nem. Milyen igazság az ilyen és mire ez a nagy szabadság, mely csak nekik vagy egyeseknek adatik meg. Ez az igazság barátom? Ez a színtiszta képlete életünknek, melyben csak úgy vagyunk, de lehetnénk másként is? Mondd csak barátom, hová lettünk és hová leszünk, ha te, ti nem jöttök el és nem lesztek ott soha? Míg másokat elhallgattatnak, te elhallgatsz magadtól is. Mondd csak barátom félsz…

Tóth Bálint