Mondd csak barátom, amikor ott voltunk az úton többen is, akkor érted is
vonultunk, érted s mindazokért, akik utánad következnek, mondd csak
barátom akkor mit tettél, éppen fontos dolgod akadt? Mondd csak barátom
nyílott-e szád, hogy velünk kiáltsd a tetteket, melyeket mások
elkövettek ellened és ellenünk. Mondd, csak legyintettél látva a
tömeget, bolondok, bolondok ezek. Miért?- fejedben a kérdés, más világ
van ma már, mindent szabad! Mindent és mindenkinek?
Szabad világ? Mondd csak barátom vetted észre, mikor épületek
homlokzatáról tűntek el feliratok, olyanokéról, amelyeknek te is gyakori
vendége vagy ügyes bajos dolgaid során, nem hiányzott valami? Vagy
mikor levették nem villant benned dühödnek piciny kis szikrája sem?
Hiszen a te nyelveden volt írva s ma már nincsen ott. Akkor miért nem
mentél ki a többi barátoddal együtt tüntetőleg, kiállni az igazság
mellett és az igazságtalanság ellen. És ez csak egy eset a sok közül.
Barátom te része vagy ennek a közösségnek? Kilépsz az utcára, s csak úgy
elfutnak melletted az olyan lényeges dolgok, mint a nemzet, haza,
szülőföld, család, nyelv, Isten? Ezek csak úgy elfutnak melletted, hát
igen lássuk be a te gondjaid fontosabbak, nincs idő, nincs pénz, hogy a
közösség gondjaival foglalkozz, ha csak egy napra is. Barátom, lassan
eltűnik minden. Először a fejekből az emlékek, hogy mi volt és mit
tettek értünk, hogy kik. Aztán eltűnik az akarat, ha volt is a
tettrekészség, hogy tehetnénk valamit együtt közösen, ebben a szabad
világban, tehetnénk nemcsak magunkért, hanem másokért és így értünk is,
ebben a szabad világban... Mondd csak barátom nem furcsa neked, hogy
vannak, akik kimondhatják, de mások nem. Milyen igazság az ilyen és mire
ez a nagy szabadság, mely csak nekik vagy egyeseknek adatik meg. Ez az
igazság barátom? Ez a színtiszta képlete életünknek, melyben csak úgy
vagyunk, de lehetnénk másként is? Mondd csak barátom, hová lettünk és
hová leszünk, ha te, ti nem jöttök el és nem lesztek ott soha? Míg
másokat elhallgattatnak, te elhallgatsz magadtól is. Mondd csak barátom
félsz…
Tóth Bálint
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése