2016. január 8., péntek

Kapaszkodjunk meg: A "dák" rovásírás után itt a "szlovák" rovásírás is

58617

A szlovák történelemgyártás nem egy új keletű dolog. Igazi történelem híján előszeretettel fabrikálnak szlovák történészek híres tetteket. A személyiséghiányt pedig copy+paste alapon meg lehet oldani másokkal is, így már csak össze kell ollózni valamit. Svätopluk, Rastislav, Cirill, Metód és a többiek. Svätopluknak még szobrot is emeltek a pozsonyi várban, ahol valószínűleg az életben nem járt! De ha a helyzet úgy hozza nem probléma Svätý Štefant, IV. Vojtechot vagy Ľudovít Veľkýt is szlovák királyként emlegetni. Hogy a klasszikusokról már ne is beszéljünk, mint Csák Máté, Bél Mátyás, Benyovzsky Móric vagy éppen Skultéty László gyerekes kisajátítása. A címert, himnuszt pedig tényleg hagyjuk...
Most viszont olyat húztak tóturamék, amire még az edzett felvidékiek is csak pislognak, mint Svätopluk a fehér lóra.
Megtalálták ugyanis a szlovák rovásírás nyomait. Mindezt a hlavnespravy.sk portál tárta fel számunkra egészen egyedi módon.

Az írásműveltség ősiségét ugyancsak a boszniai viszokói piramisból, illetve a Vincsa műveltségtől szeretnék indítani, de még a magyar viszokó-piramiskutatók se jutottak tovább a jelek táblázatos összevetésénél.

No de lássuk a "rekonstruált" írástörténeti vázlatot. A cikkhez csatolt „bizonyítékként" szolgáló illusztrációs kép bal felső sarkában megtalálhatjuk a staroslovanské rúny-t, azaz az ős-szláv rúnákat.

Az mellékelt "ősszláv rúna" ábécé egyébként teljesen azonos az ún. idősebb Futhark jelsorral, ehhez elég rákattintani a Wikipédiára. Nos, igen, erre mondják, hogy legalább a látszatra adnának...

Ennél már csak az a megmosolyogtatóbb, hogy több helyen is slovenské, nem pedig slovanské písmo van írva. Ugyanakkor azt is megtudhatjuk a tényfeltáró írásból, hogy a tatárlakai lelet is szláv eredetű, és a rajta lévő jelek pedig ószláv eredetű föníciai jelek, amik tökéletesen megegyeznek a vincsa betűkkel.

Ha most azt hinnénk, hogy ennél meglepőbbet már nem tudhatunk meg a szlovák őstörténeti feltárásból, hát tévednünk kell. Kiderül ugyanis, hogy mi, magyarok tulajdonképpen nem is vagyunk. A „kutatásból" kiderült, hogy a Kárpát-medencében, de még a környékén sem éltek soha magyarok, vagy azok elődei.

Eddig ugyebár inkább az az ignoráció volt jellemző, hogy mindenért mi voltunk a hibásak, ami gyakorlatilag nemzeti kánonná szentesítette a magyarellenességet.

Magyarországon a rovás-tan meglehetősen megosztja a történész/régész szakmát, az MTA rendületlenül elutasít bármiféle elfogadást, míg a másik oldal szentül bizonygatja az ú.n. eltitkolt történelmet (ebbe most ne menjünk bele). Mindazonáltal, ha a szlovák gépezet röhög egy jót a magyar huzavonán, és "lestipistopizza" a történetet, akkor aztán vicces esetek elébe nézhetünk...

Már alig várom, hogy Fico barátunk Szegedy Csanád módra avasson fel egy-két rovás helységnévtáblát mondjuk Štúr szobra mellett Párkányban.

Csonka Ákos, Felvidék.ma
 
Kapcsolódó cikk: http://www.magyarellenesseg.com/2013/03/verlazito-olah-tortenelemhamisitas.html

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése