„Két hónapig voltam a Deichmann alkalmazottja Pozsonyban, addig semmi gond nem volt, a munkámmal meg voltak elégedve.”
Vágott rögtön a közepébe a somorjai édesanya, akin látszott az egész beszélgetés folyamán, nem az a megalkuvó fajta. Mint megtudtuk, korábban már részt vett egy másik somorjai bolt megnyitásában, amely bár más termékeket értékesítő, mégis hasonló elven működő üzlet volt. A talpraesettségre és az elvégzett munkára tehát nem lehetett panasz, mégis elkezdődtek a problémák, amikor már Somorján, az új bolt megnyitásán munkálkodott a csapat.
„Az egész országból jöttek segíteni nekünk megnyitni a somorjai boltot, többek között Dunaszerdahelyről, Trencsénből, Nagykürtösről. A problémák már ekkor kezdődtek. Az egyik hölgy zokon vette, hogy az anyanyelvemen szólok a szintén magyar, Dunaszerdahelyről érkező kollégához, valamint a telefonjaimat is magyarul intézem. Meg is jegyezték akkor többen, ha megjön a területi és a regionális menedzser, legyek inkább csendben, mert nem szeretik, ha valaki magyarul beszél.”
Már ekkor vitává fajult a dolog az említett hölggyel. Érdekesség, hogy Judy mellett az arab származású üzletvezető állt ki. Mint mondta, az ő gyerekét is megtanította a szlovák mellett a saját anyanyelvére is, s mindenkinek joga van a saját anyanyelvét használni.
Az önérzetes szlovák hölgy nem mellesleg a vita során kijelentette, hogy utálja a magyarokat, s az ő frissen nyílt nagykürtösi boltjában meg lesz tiltva a magyar beszéd.
„A nyitás előtti napon még volt egy ünnepség is, a területi menedzser megköszönte a munkánkat. Ekkor még nem volt semmi gondja velem, ahogy korábban sem, amikor még Pozsonyban dolgoztam. Persze ekkor még nem tudta, hogy magyar vagyok.”
A nyitás napján azonban kezdődött a bonyodalom.
„Jöttek az emberek. Ha egy somorjai lépett be, tudtam, hogy magyar vagy szlovák, rengeteg embert ismerek. A magyaroknak magyarul köszöntöttem, a szlovákoknak szlovákul. A magyar vásárlókat magyarul szolgáltam ki. A nyitás napján végig dolgoztam, ahogy vasárnap is, nem volt gond, minden rendben ment."
Ezután következett a hideg zuhany.
„Hétfőn a területi menedzser figyelt engem egész nap, de a munkámban nem talált kivetnivalót. Este mégis behívott az irodába, ahol a papír, amely alapján elbocsátottak, már az asztalon várt. Indokolnia nem kellett, benne voltam még a három hónapos próbaidőmben. Ez ugye hivatalosan rendben van. Kérdeztem az okát a dolognak, csak annyit mondott, hallott ezt-azt.”
Judy aláírta a papírt, s miközben adta le a dolgait, rákérdezett: „Nagy baj volt, hogy magyarul szolgáltam ki a vevőket?”
A területi menedzser válasza az volt, hogy miután belép valaki a boltba, nem köszönhet az eladó automatikusan magyarul, csakis szlovákul. Az érv, miszerint két somorjai magyar, ha ismeri egymást, normális, hogy magyarul beszélnek egymással, nem hatotta meg. Az sem, hogy Somorján több magyar lakik, mint szlovák. A magyarok ittlétét még a város eleji kétnyelvű tábla is jelzi azoknak, akik nem bírnak helyismerettel.
Mint írtuk, a Facebook-on már korábban „terjedt” a történet. A jogos felháborodott hozzászólások mellett természetesen megjelentek az elvtelen pacifisták is, szerintük a történet nem igaz, hisz ők is magyarul beszéltek a boltban. Judy erre reakcióként elmondta:
„Előfordulhat, hogy magyarul tud beszélni valaki a boltban, de bizonyosan nem a területi vagy a regionális menedzser jelenlétében. Ők nincsenek itt minden nap.”
Külön érdekesség, hogy mikor egy német szakemberrel kellett megbeszélni az új riasztóberendezés működését, kiderült, egy önérzetes szlovák sem tud alapszinten sem németül. Ekkor még hasznos volt számukra Judy „igennyelv-tudása”.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a Csallóköz magyar lakta városaiban idáig csak Somorján volt probléma a magyar nyelv használata a Deichmann üzleteiben. Ennek oka, hogy a dunaszerdahelyi és révkomáromi boltok más területi menedzser alá tartoznak.
Az eset megtörténte óta kiderült, hogy az újonnan megnyitott somorjai boltok (egyszerre 7 boltot nyitottak a város szélén a Kaufland bevásárlóközpont mellett) a Deichmann koránt sincs egyedül magyarellenességével. A Pepco, a DM drogéria, valamint egy szlovák tulajdonú turkáló alkalmazottainak egész egyszerűen megtiltották a felettesei a magyar nyelv használatát. Nem beszélhetnek anyanyelvükön, bárki térjen is be a boltba.
A fentiekre reagálásként el kell mondanunk, hogy ez a hozzáállás Felvidék bármely településén elfogadhatatlan, nemhogy egy többségében magyarok lakta városban. Ha bárki azt gondolja, szó nélkül megtörténhet ilyen Somorján, nagyon téved. Azok az idők elmúltak!
Somorjai Attila www.somorja.hu
Kívánom az ilyeneknek: ez legyen a legnagyobb boldogság az életükben. Magolgassák inkább azt a dupla sorközzel írt két A4-es lapot, amin a történelmük van leírva!
VálaszTörlés