A Tartományi Műemlékvédelmi Intézet munkatársai eltávolították a délvidéki magyarság egyik fő jelképének és szakrális
helyszínének számító aracsi pusztatemplom mellett felállított és felszentelt emlékkereszteket, kopjafákat.
A
helyszínen a Vajdasági Magyar Szövetség által 2004-ben felállított
keresztet és haranglábat, illetve az Aracs ‘95 Pusztatemplom Polgárok
Társulása által 2002-ben állított faragott keresztet és kopjafákat a
talapzatukból eltávolították, és halomba dobálták a földön, annak
ellenére, hogy azok semmilyen módon sem veszélyeztették vagy
károsították a pusztatemplomot.
Az
illetékes szervek tájékoztatása szerint a Tartományi Műemlékvédelmi
Intézet munkatársai döntötték le a megszentelt kereszteket, mivel azokat
"tájidegennek" nyilvánították.
Az aracsi pusztatemplom kiemelt fontosságú műemlékké van nyilvánítva Szerbiában, amely az állam tulajdonát képezi. A Magyar Nemzeti Tanács az aracsi pusztatemplomot 2013-ban a magyarság szempontjából kiemelt jelentőségű műemlékké nyilvánította.
A DélHír már tavaly leközölte azt a cikket,
amelyben az Aracs-turizmus portál vészharangokat kongatva hívta fel a
nyilvánosság figyelmét a felszentelt emlékoszlopok fenyegetettségére és
egyben összefogást sürgetett azok megvédésére.
Nebojša
Stanojev, a Vajdasági Múzeum régésze ugyanis már akkor indítványozta,
hogy az aracsi pusztatemplom tövében álló kopjafákat
környezetidegenségre hivatkozva távolítsák el, ennek a kezdeményezésnek
tett eleget most a Tartományi Műemlékvédelmi Intézet.
Korábban Ózer
Ágnes, a Vajdasági Múzeum igazgatója, az MNT korábbi tagja, illetve
jelenleg a Magyar Mozgalom Ideiglenes Ügyvivő Testületének tagja
az Aracs folyóirat 2013/1. számában szintén arról beszélt, hogy a
keresztek és a kopjafák nem oda illőek.
Ózer akkor így fogalmazott: "Vannak ott valami kiállított 'totemek' a romtemplomnál, amelyek Stanojev kolléga szerint nem odaillők".
Ősszerb templomot csinálnának Aracsból?
A mostani nem az első eset, hogy megpróbálják eltüntetni vagy csorbítani az aracsi pusztatemplom magyar jellegét.
Nagy
Sándor törökbecsei régész tagja volt azoknak a kutatócsoportoknak,
amelyek az 1946-os, illetve az 1970-es években hosszabb ásatásokat és
feltárásokat végeztek a templom területén és annak környékén.
Nagy
Sándor az ásatásokról és azok eredményeiről évtizedekkel később
nyugdíjas korában mesélt Matuska Márton és Csorba István újságíróknak,
akiknek azt is elmondta, hogy az 1970-es években kifejezett utasítást
kaptak a régészek arra, hogy találjanak tárgyi bizonyítékot a lelőhely
ószláv jellegének bizonyítására. "Hát én sok mindent találtam, de ószláv
templomra vonatkozó bizonyítékot egyet sem." - mondta Nagy Sándor.
Nem tájidegen, hanem nemzetidegen?
Kereszteket és kopjafákat tájidegenné nyilvánítani, lebontani és
ezáltal meggyalázni csakis magyarellenes szempontokat szem előtt tartva
lehetséges. Mert ugyan, hogyan lehetne egy templomtól környezetidegen a
fakereszt és a harang? A kopjafa is csak annyira tájidegen, mint a
Délvidék-szerte megtalálható napsugaras oromzattal díszített
parasztházak, mely motívum a kopjafákhoz hasonlóan szintén erdélyi
eredetű díszítőelem. Az ezeréves magyar kultúrkörön belül csakis szerb
szemszögből lehet tájidegennek nyilvánítani a Kárpát-medencei
kultúrkincsünk bármely darabját, ám ebben az esetben már inkább
nemzetidegen szempontokról beszélhetünk. Egy olyan jelkép esetében mint
az aracsi pusztatemplom, amely a magyarság ősi jelenlétének élő
monumentuma a ma Szerbiához tartozó Délvidéken!
Ezer
éve itt vagyunk ezen a tájon, nem szabad megengednünk, hogy vallási és
nemzeti jelképeinket, szakrális helyeinket bárki meggyalázza és a sárba
vesse azt a keresztet, amelyért annyi magyar vér áztatta földjeinket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése