2015. október 1., csütörtök

A Kovászna megyei prefektus mondjon le

Ha Romániában a vezető tisztség mellé felelősségtudat is társulna – moralitásról nem beszélünk –, Sebastian Cucu prefektus már tegnap, a himnuszperben született ítélet után összecsomagolt volna, és sűrű bocsánatkérések közepette távozott volna a kormánybiztosi hivatal székhelyéül szolgáló Fogolyán-házból.

Az alapfokú bírósági döntés után ugyanis a Kovászna megyei törvényszék is kimondta, ami sokunk számára evidencia, s Európa jobbik részén fel sem merülhet problémaként, hogy a magyar himnusz, nemzeti imánk szabadon énekelhető. A magyar ügyekben amúgy gyakorta – sőt, általában – a kisebbségben élő közösség számára hátrányos ítéleteket hozó romániai igazságszolgáltatás lényegében megerősítette, amit a himnuszéneklés miatti bírságolás óta eltelt hónapok során mondunk: abszurd az intézkedés, még Romániában sem lehet betiltani más nemzet himnuszának eléneklését.

A törvényszéki döntés számos vetülete közül ezúttal hadd maradjunk csak annál, amely a kormányhivatal tevékenységét érinti. Az alapfokú és a törvényszéki ítélet egyaránt jól rávilágít arra, mennyire rosszindulatúan, a szakmaiságot mellőzve végzi munkáját azon állami intézmény, amelynek feladata amúgy a törvényesség ellenőrzése volna.

Persze, jól tudjuk, Székelyföldön a prefektusi intézmény jó ideje nem ezt a célt szolgálja, hanem az önkormányzati vezetők meghurcolására, a székely jelképek üldözésére, a székelyföldi közösség hergelésére, etnikai gyűlölet szítására szakosodott, így vált egyszerű sóhivatalból a román államhatalom elnyomó gépezetévé. Magyar feliratok miatt citálnak törvényszékre polgármestereket, mániákusan üldözik a székely jelképeket, beleszólnak az utcanévadásokba, akadályozzák az önkormányzatiság legelemibb megnyilvánulásait.

Már azt is megtanultuk, mindegy, mi a neve a tisztséget éppen betöltő prefektusnak, az eljárás, a hozzáállás mit sem változik. Ki ne emlékezne, milyen felszabadultan sóhajtottunk fel, amikor megszabadultunk a felfelé buktatott Codrin Munteanutól, azonban csakhamar kiderült: utódja, Dumitru Marinescu ugyanúgy perel, zaklat, hergel, s hiába ismertük meg jó szakemberként, jóindulatú személyként Marius Popicát, a prefektusi székbe ülve neki is folytatnia kellett a dicstelen küzdelmet. Sebastian Cucu pedig ott folytatta, ahol leváltott, felfelé buktatott elődei abbahagyták: az ő nevéhez fűződik a himnuszperben született alapfokú ítélet megfellebbezése anélkül, hogy magyarázatot fűzött volna eljárásához.

Mindez pedig már a román igazságszolgáltatásnak is sok volt, a legsötétebb diktatúra éveit idéző intézkedést a bírák sem igazolhatták. Hát ezért kellene most azonnal bocsánatot kérnie a Székelyföldön élő magyaroktól, és ezért kellene lemondania Sebastian Cucunak – ha van benne felelősségtudat, tisztelet a munkája és az itt élők iránt.

Farcádi Botond
Háromszék

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése