2015. április 1., szerda

Klaus Johannis nemzeti hőst csinálna a magyarok gyilkosából

Kedd este, miután államfői mandátumának első száz napját értékelte az elnöki hivatalban tartott, a televízióban is közvetített sajtótájékoztatóján, Klaus Johannis újságírói kérdésekre is válaszolt. Egyebek mellett arra a kérdésre is, hogy nemzeti hősnek nyilvánítaná-e az erdélyi románok 1848-49-es szabadságharcosát.
 
„Erdélyi vagyok, Avram Iancu-párti. Tetszik nekem ez a történelmi személyiség, szívesen nemzeti hősnek nyilvánítanám" – szó szerint ezt nyilatkozta a novemberben megválasztott az államfő.  
 
fotó: activenews.ro
 
A sztori úgy válik kerek egésszé, hogy korábban Johannis visszaküldte a parlamentnek újbóli megvitatásra azt a törvényt, amely Avram Iancut a román nemzet hősévé nyilvánította. Elmondása szerint az Avram Iancut megillető tisztelet ellenére nem tartja a törvényt (amelyet a Nemzeti Liberális Párt három szenátora nyújtott be) alkalmasnak a jogalkotó szándékának kifejezésére. Az államfő úgy vélte, a parlament csak általános érvényű jogszabályt alkothat "a román nemzet hőse" cím adományozásáról, amelyben megszabja a kitüntetés odaítélésének a módját, és a kitüntetés formai elemeit. Bármit is jelentsen ez, lássuk be: a kifogás egyáltalán nem tartalmi, hanem legfeljebb formai volt.
 
Nos, Johannis románságáról nekünk eddig is markáns álláspontunk volt, a megválasztását övező eufória hevében is világossá tettük: érdemes lenne legalábbis visszafogott óvatossággal örülni potenciális magyarság-megváltó szándékainak. Mos újra kiderült, szó nincs ilyen szándékokról.
 
A szimpatikus magyargyilkos (fotó: Historia)
 
Klaus Johannisnak ugyanis kifejezetten tetszik Iancu történelmi személyisége, és nem látja erkölcsi akadályát nemzeti hőssé nyilvánításának. Nem gondoljuk, hogy sok értelme lenne, de az utolsó előtti szó jogán, szóljon már valaki ennek a szászba csomagolt románnak, hogy ez konkrétan az az Avram Iancu, akinek neve szorosan kapcsolódik az 1848-49-es erdélyi vérengzésekhez, amelyek Dél-Erdély etnikai összetételének megváltoztatását, azaz 7500-8500 magyar nemzetiségű személy lemészárlását eredményezték.
 
Kisenyed, Székelykocsárd, Boklya, Gerendkersztúr, Balázsfalva, Mikeszásza, Zalatna, Boroskrakkó, Borosbenedek, Magyarigen, Borosbocsárd, Algyógy, Ompolygyepű, Marosújvár, Felvinc, Nagyenyed, Verespatak, Abrudbánya, Bucsesd – mind olyan települések, amelyeknek nevéhez egy nemzeti hőssé nyilvánítás előtt álló „szimpatikus" történelmi személyiség által halomra gyilkolt emberek vére tapad. Több ezer magyar ember vére.
 
Lehet, hogy Klaus Johannis számára mindez szóra sem érdemes, nekünk azonban máig fájó, hogy a lemészárolt magyaroknak sok helyen még emléket sem állítottak. Az pedig, hogy most nemzeti hőssé akarják nyilvánítani hóhérukat, egyenesen hátborzongató. Hogy egy hozzánk hasonló kisebbségi tartja ezt helyénvalónak, az meg végképp túlmegy a jóérzés minden határán. Szégyen. 


1 megjegyzés :