2015. március 27., péntek

Miért lettünk veszélyforrás


 Egyre több kijelentés, gesztus, döntés, intézkedés jelzi: a román államhatalom egyáltalán nem készül és nem is hajlandó párbeszédre a magyarság autonómiaköveteléseiről, lesöpörné az asztalról, és erőből oldaná meg a magyarkérdést, újabban pedig már alapvető emberi jogok megnyirbálásától sem riadnak vissza.

E hatalmi dölyfből ízelítőt kaptunk már a székely szabadság napja előtti időszakban, amikor a marosvásárhelyi hatóságok betiltották a tiltakozó felvonulást, súlyosan korlátozva a gyülekezési és a szabad véleménynyilvánítási jogot, miközben a polgármester és a helyi rendőrség vezetője válogatott sértésekkel illette a résztvevőket.

Provokációként élhettük meg azt is, ami Sepsiszentgyörgyön történt március 10-én, éspedig hogy a kormány képviselője nem fogadta a tüntetők képviselőit, több ezer polgár kinyilvánított akaratát vették semmibe látványosan. De nem csak a szó lehet sértő, olykor a csend is üzen, kiált – e tekintetben csalódottan nyugtázhattuk: többéves hagyománnyal szakítva Klaus Johannis államfő nem tartotta fontosnak üzenetet megfogalmazni a Romániában élő magyaroknak március 15-én.

S bár azt némi elégtétellel vettük tudomásul, hogy az ügyészségi vizsgálatok végre olyan mindmáig tisztázatlan ügyeket is elérnek, mint a bányászjárások, Marosvásárhely fekete márciusáról 25 évvel az események után sem igyekeznek kideríteni az igazságot, sőt, továbbra is ugyanazokat a hazug kijelentéseket elevenítik fel, mint korábban, az pedig fel sem merül, hogy ezt a kérdést is ideje volna alaposan megvizsgálni. A Mikó-perben született ítéletet ismerve számítani lehetett arra, hogy más restitúciós ügyeket is felülvizsgálnak – de az fölöttébb aggasztó, hogy a jelek szerint az ügyészség máris vizsgálatot indított több, a római katolikus egyháznak visszaszolgáltatott ingatlan ügyében.

Arra viszont alighanem legrosszabb álmainkban sem számítottunk, hogy a román hatóságok hivatalosítják is, amit régóta sejtünk, tudunk, éspedig hogy veszélyforrásként tekintenek ránk. A közvitára bocsátott közrendvédelmi és közbiztonsági stratégiában ugyanis az autonómiakövetelést olyan valós veszélyforrások közé sorolják, mint a rasszizmus vagy az idegengyűlölet. Márpedig a magyarság jogérvényesítési küzdelme mindeddig békés, demokratikus eszközökkel folyt.

Vajon e sok megfélemlítő intézkedésnek éppen az volna a célja, hogy kibillentsen e pályáról?

Háromszék

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése