2015. március 26., csütörtök

Avram Iancunak állít szobrot az RMDSZ többségű tanács Kovászna városában



A kovásznai magyar többségű városi tanács tagjai arról beszélnek, hogyan finanszírozzák Avram Iancunak állítandó szobrot a róla elnevezett iskola udvarán, és nem arról, hogy egyáltalán kell-e Kovásznán szobor.
Nagyváradon a Szent Lászlónak, város alapítójának, a szobor állítását a románok meghiúsítják.
Ezzel szemben mi itt székelyföldön beleegyezünk, hogy a mi pénzünkön állítsanak szobrot annak aki gyakorlatilag kiirtotta Dél-Erdély magyar lakósságát.
Idén egyébként 60 ezer lejjel támogatja a város kulturális eseményeit a kovásznai tanács. Na most figyeljen oda a kedves olvasó: „a legnagyobb összeget, 19 ezer lejt az Avram Iancu-mellszobor elkészítésére ítéltek oda, a Kőrösi Csoma Sándor Napok társfinanszírozására 9000 lejt különítettek el. Van olyan pályázat is, melyre száz lej támogatást adtak.(Írja a Háromszék napilap) Na ehhez mit lehet szólni többet ér a kovásznai magyaroknak egy olyan vezérnek szobrot állítani aki a magyarok gyilkolására buzdított mint a saját kultúránk.
Egy morzsányi adalék: a város hivatalos weblapja szerint a 17 tanácstag közül mintegy kétharmada "magyar" (RMDSZ) és ezek között van olyan is aki „Amúgy egyetért az Avram Iancu-mellszobor elkészítésével”, amit úgy nyilvánosan kijelent és még annyi, hogy a város polgármestere a Szent Gellért Erdélyi Lovagrend Márton Áron Tartományának lovagja. Vajon az „Árpád-kereszt súly alatt” hogyan tekint le a szeme előtt történő eseményekre.? Ő is „amúgy egyet ért”?
Avram Iancu személyével korábban is foglalkoztunk. Íme néhány statisztika "életművéről":
Erdélyi vérengzések (1848-49)
Az erdélyi vérengzés néven elhíresült magyarellenes támadások 1848. október 19. és 1849 januárja között zajlottak. A Magyarország és Erdély uniója ellen fellázadt császárhű románok a pogrom ideje alatt 7500–8500 magyart mészároltak le, ezzel megváltoztatva Dél-Erdély etnikai összetételét.
A vérengzések
– Az első mészárlásra 1848. október 14-én került sor, Kisenyeden. Ezt a települést a magyarok annyira biztonságosnak gondolták, hogy még a szomszédos településekről is ide jöttek védelmet keresni. A románok ostromolni kezdték a falut, de a magyarok több napig kitartottak. Végül aztán letették a fegyvert, mire a románok 140 embert – férfit, nőt, gyermeket – lemészároltak.
– Pár nappal később Székelykocsárdot pusztította el egy felkelő csapat, itt összesen 60 magyart végeztek ki, állítólag olyan kegyetlenséggel, hogy a falu három lakosa, aki elbújt a románok elől, látva a borzalmakat felakasztotta magát.
– Szintén októberben a Bél település melletti Boklyán 30 magyart gyilkoltak le.
– Gerendkeresztúron 200 magyart gyilkoltak meg.
– Balázsfalván és környékén 400 magyart mészároltak le.
– Szintén legyilkolták Mikeszásza teljes magyar lakosságát.
– Zalatna bányavárost felgyújtották, a menekülő lakosságot Ompolygyepű határában lemészárolták. 700 magyar esett itt áldozatul.
– Október 23-án Boroskrakkó és a környező települések magyarjait végezték ki. A lemészároltak száma 200 volt.
– Október 28-ról 29-re virradó éjszaka Borosbenedek 400 magyar lakosát végezték ki.
– Október 29-én Magyarigen 200 magyar lakosát ölték meg. Borosbocsárdon megközelítőleg 40 magyart végeztek ki.
– Algyógyon 85 magyart gyilkoltak meg.
– Marosújvárra a környékről 90 magyar nemest fogdostak össze, akiket Balázsfalvára akartak hurcolni. Azonban alig hogy elindultak Marosújvárról, a csoportot egy román pap megimádkoztatta, majd mindannyiukat legyilkolták, holttesteiket a Marosba dobva.
– A székely lakosságú Felvincet a személyesen Avram Iancu által vezetett sereg dúlta fel, itt 30 magyart öltek meg, az elmenekült lakosságból további 170 halt éhen vagy fagyott meg a téli hidegben.
– A leginkább elhíresült pusztítás 1849. január 8-ról 9-re virradó éjjel történt. Ezen az éjjelen Axente Sever és Prodan Simion ortodox pópák vezetésével felkelők rohanták meg a Nagyenyedet, megközelítőleg 1000 embert mészároltak le, a híres kollégiumot pedig elpusztították.
– 1849. május 8-án a román felkelők felégették Verespatakot, a magyar lakosságot pedig lemészárolták.
– Május 9-én, egy rövid ostromot követően Abrudbányán mészároltak le megközelítőleg 1000 magyart.
– Ugyanezen a napon Bucsesden további 200 magyart öltek meg.
– Május 17-én az Abrudbányára visszatérő lakosok közül meggyilkoltak legkevesebb 182 embert.
Következményei
A mészárlások következtében Dél-Erdély etnikai összetétele nagymértékben megváltozott a románok javára. A mészárlások elkövetői nem kaptak büntetést, nyugodt körülmények között élhették le hátralevő életüket, sőt településeket neveztek el róluk szülőhazájukban, szobrokat emeltek nekik, többek között Nagyenyed városában is. A lemészárolt magyaroknak azonban sok helyen még emléket sem állítottak. Nagyenyeden egy táblát helyeztek el, amelyre felvésték a pogrom dátumát. Az egyetlen igazi emlékmű Ompolygyepű és Zalatna között található, egy 10 méter magas obeliszk „PAX” felirattal, mely az itt kivégzett zalatnai polgároknak állít emléket.

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése