A
módszeres betelepítés eredményeképp Kolozsvár román többségűvé vált. A
telepesek tekintélyes hányada nem szeret emlékezni arra, hogy Kolozsvár
magyar város, magyar kultúrközpont volt. Mivel azóta számarányunk nem
éri el a törvény által megszabott 20 százalékot, nem kötelező a
település magyar nevének használata. Kit érdekel, hogy a románság az
1940-es években még tíz százalék alatt volt? Kit foglalkoztat, hogy a
város magyar lakossága nem kérte, hogy az etnikai arányokat masszív
betelepítéssel megváltoztassák?
A
városvezetés a magyar név hivatalos használatát nem tartja jogosnak, de
azt sem, hogy nevéből töröljék a Nicolae Ceauşescu által 1974-ben
adott Napoca megnevezést. Kitartanak mellette, mert – a kitalált
dák-római ősökre emlékezteti őket – a gyökértelen lakosság egy része
ilyen nevű városban otthonosabban érzi magát. Érthető, mert sokan a
magyar jellegű városközpont műemlék épületei között valóban
kakukkfiókaként élnek. A dicső múltban révedező harmadgenerációs
kolozsvári fiatalok skizofrén lelkiállapota neveltetésük tükre. A
Románia–Spanyolország rögbimeccsen, amelyre az Európai Nemzetek Kupája
keretében került sor, hatalmas fehér-fekete plakáton hirdették, akinek
nem tetszik a Cluj-Napoca név, az elmehet a városból. A fiatal drukkerek
szellemisége elüt attól, amit elvárnánk egy olyan várostól, amely
2015-ben Európa Ifjúsági Fővárosa címet viseli és a többnyelvűséget, a
kultúrát képviseli.
A magyarok mellett a demokratikusan gondolkodó románok egy része sem ért egyet Kolozsvár nevének mellőzésével. Răzvan Lupescu úgy véli, hogy a magyar névhasználat a jóérzés kérdése. Ha azzal segíthetne, magyarnak vallaná magát, hogy meglegyen a névhasználathoz szükséges húszszázalékos lakossági arány. Úgy véli, hogy a név a város múltja, gyönyörű műemlékei révén is megilleti a magyarokat. Egy másik honfitársunk, Tudor Duică is úgy látja, hogy a magyar és német honfitársaink iránti tiszteletből is használni kellene a Kolozsvár nevet. Sajnálatosnak tartja, hogy a kommunizmusban épített negyedek komplexusos fiataljai, miután tiltakoznak a magyar városnév feltüntetése ellen, skandálva a Kifelé a magyarokkal az országból című slágert, megelégedéssel ülnek le „a tömbházak mögé némi manele, sör és tökmag társaságában”.
A magyarok mellett a demokratikusan gondolkodó románok egy része sem ért egyet Kolozsvár nevének mellőzésével. Răzvan Lupescu úgy véli, hogy a magyar névhasználat a jóérzés kérdése. Ha azzal segíthetne, magyarnak vallaná magát, hogy meglegyen a névhasználathoz szükséges húszszázalékos lakossági arány. Úgy véli, hogy a név a város múltja, gyönyörű műemlékei révén is megilleti a magyarokat. Egy másik honfitársunk, Tudor Duică is úgy látja, hogy a magyar és német honfitársaink iránti tiszteletből is használni kellene a Kolozsvár nevet. Sajnálatosnak tartja, hogy a kommunizmusban épített negyedek komplexusos fiataljai, miután tiltakoznak a magyar városnév feltüntetése ellen, skandálva a Kifelé a magyarokkal az országból című slágert, megelégedéssel ülnek le „a tömbházak mögé némi manele, sör és tökmag társaságában”.
Kádár Gyula
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése