Crin Antonescu és Theodor Athanasiu kezdeményezésére a képviselőház szerdán elfogadta azt a törvénytervezetet, mely révén nemzeti hősnek nyilvánítják Avram Iancut, „aki elkötelezve magát a román nép mellett, életét annak előrehaladása érdekében feláldozta”.
A tervezetet 320 képviselő támogatta voksával, négy ellenszavazatot és tíz tartózkodást is jegyeztek.
A
kezdeményezők szerint Avram Iancu „az erdélyi románság legnagyobb hőse,
akinek rendkívüli érdeme a nemzeti identitás és jogok érvényre juttatása
az ősi területen”.
Az RMDSZ honatyái tartózkodtak a szavazáson.
Erdélyi vérengzések (1848-49)
Az erdélyi vérengzés néven
elhíresült magyarellenes támadások 1848. október 19. és 1849 januárja
között zajlottak. A Magyarország és Erdély uniója ellen fellázadt
császárhű románok a pogrom ideje alatt 7500–8500 magyart mészároltak le, ezzel megváltoztatva Dél-Erdély etnikai összetételét.
Előzmények
Az 1848-ban
Kolozsvárott összehívott országgyűlés kimondta Erdély unióját
Magyarországgal. Ezen az országgyűlésen viszont a magyar képviselők
voltak többségben, a románok és az szászok csak kis számban voltak
jelen, így az említett két nép nem fogadta el az országgyűlési
határozatot. A románok 1848. május 15. és 17. között nemzetgyűlést
tartottak Balázsfalván, ahol kijelentették, hogy szembeszállnak a
magyarokkal. Nemsokára hadsereget szerveztek, amelynek fővezére Avram
Iancu lett. A felkelő románok elárasztották egész Alsófehér vármegyét,
Torda-Aranyos vármegyét és Kis-Küküllő vármegye egy részét. Az
Erdélyi-szigethegységben, Mócvidéken ütötték fel főhadiszállásukat.
A vérengzések
– Az első
mészárlásra 1848. október 14-én került sor, Kisenyeden. Ezt a települést
a magyarok annyira biztonságosnak gondolták, hogy még a szomszédos
településekről is ide jöttek védelmet keresni. A románok ostromolni
kezdték a falut, de a magyarok több napig kitartottak. Végül aztán
letették a fegyvert, mire a románok 140 embert – férfit, nőt, gyermeket – lemészároltak.
– Pár nappal később Székelykocsárdot pusztította el egy felkelő csapat, itt összesen 60 magyart
végeztek ki, állítólag olyan kegyetlenséggel, hogy a falu három lakosa,
aki elbújt a románok elől, látva a borzalmakat felakasztotta magát.
– Szintén októberben a Bél település melletti Boklyán 30 magyart gyilkoltak le.
– Gerendkeresztúron 200 magyart gyilkoltak meg.
– Balázsfalván és környékén 400 magyart mészároltak le.
– Szintén legyilkolták Mikeszásza teljes magyar lakosságát.
– Zalatna bányavárost felgyújtották, a menekülő lakosságot Ompolygyepű határában lemészárolták. 700 magyar esett itt áldozatul.
– Október 23-án Boroskrakkó és a környező települések magyarjait végezték ki. A lemészároltak száma 200 volt.
– Október 28-ról 29-re virradó éjszaka Borosbenedek 400 magyar lakosát végezték ki.
– Október 29-én Magyarigen 200 magyar lakosát ölték meg. Borosbocsárdon megközelítőleg 40 magyart végeztek ki.
– Algyógyon 85 magyart gyilkoltak meg.
– Marosújvárra a környékről 90 magyar
nemest fogdostak össze, akiket Balázsfalvára akartak hurcolni. Azonban
alig hogy elindultak Marosújvárról, a csoportot egy román pap
megimádkoztatta, majd mindannyiukat legyilkolták, holttesteiket a
Marosba dobva.
– A székely lakosságú Felvincet a személyesen Avram Iancu által vezetett sereg dúlta fel, itt 30 magyart öltek meg, az elmenekült lakosságból további 170 halt éhen vagy fagyott meg a téli hidegben.
– A leginkább
elhíresült pusztítás 1849. január 8-ról 9-re virradó éjjel történt.
Ezen az éjjelen Axente Sever és Prodan Simion ortodox pópák vezetésével
felkelők rohanták meg a Nagyenyedet, megközelítőleg 1000 embert mészároltak le, a híres kollégiumot pedig elpusztították.
– 1849. május 8-án a román felkelők felégették Verespatakot, a magyar lakosságot pedig lemészárolták.
– Május 9-én, egy rövid ostromot követően Abrudbányán mészároltak le megközelítőleg 1000 magyart.
– Ugyanezen a napon Bucsesden további 200 magyart öltek meg.
– Május 17-én az Abrudbányára visszatérő lakosok közül meggyilkoltak legkevesebb 182 embert.
Következményei
A mészárlások
következtében Dél-Erdély etnikai összetétele nagymértékben megváltozott
a románok javára. A mészárlások elkövetői nem kaptak büntetést, nyugodt
körülmények között élhették le hátralevő életüket, sőt településeket
neveztek el róluk szülőhazájukban, szobrokat emeltek nekik, többek
között Nagyenyed városában is. A lemészárolt magyaroknak azonban sok
helyen még emléket sem állítottak. Nagyenyeden egy táblát helyeztek el,
amelyre felvésték a pogrom dátumát. Az egyetlen igazi emlékmű
Ompolygyepű és Zalatna között található, egy 10 méter magas obeliszk
„PAX” felirattal, mely az itt kivégzett zalatnai polgároknak állít
emléket.
Kíváncsi vagyok, hogy a magyar-székely nép által megválasztott képviselők, kik és melyik érdekvédelmi szövetségből vagy pártból fog tiltakozni, ezen indítvány ellen, interpelláció, beadvány,írott médiában, és a tv csatornáin keresztül, esetleg tiltakozásokat, megmozdulásokat fog szervezni, hogy a tömeggyilkos ne legyen a románok nemzethősének ki kiáltva, hisz a józanul gondolkodóknak és a történelmi valós események birtokába egy ilyen emberre szégyen, hogy még a román nemzet utókora "felnézzen rá" vagy ne ad Uram példaképének tekintse. Vagy ha igen, akkor ez egy üzenet lenne az Erdélyben élő őslakók számára?
VálaszTörlésHa ezek után nyugodtan tudtak élni, akkor ezek nem emberek voltak. Már kezdem érteni miért van félelem a legtöbb "onnan érkező idegen" szemében.
VálaszTörlésHát az ovláhoknál ez a szokás ,, minden gyilkos nemzeti hős ,,de ,it szólnak majd odaát
VálaszTörlés,ez itt a kérdés