2015. január 28., szerda

Többé már nem takarhatja el a magyar múltat a román vasút Kolozsváron

Bármennyire is nem tetszik egyeseknek, Kolozsváron a magyarok nem csak „úgy vannak": több száz éven át építették, lakták és igazgatták az erdélyi nagyrégió legfontosabb városát. Így, hogy napvilágra kerültek az eddig ismeretlen, 1945 előtti kolozsvári MÁV-állomásfőnökök, szeretnénk, ha a CFR a kolozsvári állomáson kicserélné a táblát, majd újat helyezne ki, amelyen az eddigi hiányzó nevek is olvashatók. Mert ők is a múltunk és Kolozsvár múltjának a részei


A Román Állami Vasúttársaság (CFR) nem törte sokat magát azon, hogy a kolozsvári vasútállomáson kihelyezett plaketten az 1945 előtti állomásfőnökök neveit is feltüntesse – itt egy részletes anyag arról, hogy miképpen feledtetné a magyar múltat a román vasúttársaság Kolozsváron. A 2004 óta szolgáló Rafa Vasile-Nicutól egészen az 1945 és 1956 között „főnökösködő" Vlasa Ovidiuig jutott vissza a CFR, de utána „elszakadt a kép. 1870 és 1945 között ugyanis nem tudni, hogy kik lehettek a CFR aktuális kolozsvári állomásfőnökei – legalábbis a Román Állami Vasúttársaság vezetősége szeretné ezt a benyomást kelteni.
„Nekunoszkuc"? Többé már nem.
Ez az anyag azért született, hogy végre-valahára pontot tegyünk az ügy végére: ugyanis – némi, de nem túl sok cinizmussal, viszont annál kevesebb naivitással a tarsalyunkban – úgy véljük, hogy a CFR vezetősége, vagy néhány alkalmazottja sem fogja venni a fáradtságot, hogy kiegészítse a lista hiányzó részét – ha ez így lenne, talán ez a számunkra felháborító tábla sem került volna ki, amely egy az egyben elfeledkezik Kolozsvár magyar múltjáról:
Mi a monarchiabeli, illetve a második bécsi döntést követő „magyar világ" állomásfőnökeinek szerettünk volna a „nyomára bukkanni" – az első világháborút követő két évtizednyi román uralom alatti kolozsvári állomásfőnökök után nem kutakodtunk, ezt az örömöt meghagyjuk a román kollégáknak.
Nos, akkor kezdjük az elején. Az 1867-as évben történt meg Ausztria és Magyarország között a kiegyezés, majd egy új korszak köszöntött be mindkét állam életében. A monarchia közel öt évtizedes élettartama alatt Európa egyik legvirágzóbb birodalmává vált. A kiegyezést követően hamarosan sor került a MÁV megalakulására is. A kormány még a kiegyezés évében felhatalmazást kapott az Országgyűléstől egy nagyobb kölcsön felvételére azért, hogy vasút- és csatornaépítéseket kezdeményezzen.
Így festett 1867-ben a Magyar Királyság vasúthálózata
A pénz egy részéből a kormány 1868. július 1-jén felvásárolta a csődbe ment Magyar Északi Vasutat (Pest–Salgótarján), majd egy bő évvel később, 1869. október 31-én a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium elrendeli, hogy az államkincstár kezelésébe vett Magyar Északi Vasút és a közeljövőben megnyíló Zákány–Zágráb vonal neve Magyar Királyi Államvasutak legyen – így alakult meg a mai MÁV jogelődje.
Tehát bár a MÁV alapítási évének 1868-at tekintjük, gyakorlatilag csak egy évvel később nyerte el a Magyar Királyi Államvasutak megnevezést. Ettől az évtől a vasútnál bár állami szerepvállalás egyre erősödött, az első, törvényi felhatalmazáson alapuló államosításra 1876-ig várni kellett. Majd a Magyar Királyi Államvasutak (MÁV) 1945-ig fokozatosan felvásárolta vagy államosította az összes hazai magántulajdonú vasutat, és jelentősen bővítette is a hálózatot.
A magyar vasúthálózat a XX. század elején érte el maximális méretét: 22 350 kilométernyi vonalhossz, ebből 12 179 km helyi érdekű vasút
Az Adolf Lausch és Carl Graf Stubick által szerkesztett Osztrák–Magyar Vasúttársaság (Oesterreichisch-Ungarischen Eisenbahn-Unternehmungen) a kiegyezést követő bő két évtized MÁV-alkalmazottainak a névsorát nagyon jól dokumentálja:
A feljegyzésekből kiderül, hogy a MÁV első kolozsvári állomásfőnöke feltehetően Virányi István volt, aki majdnem egy évtizedig töltötte be a kincses városban ezt a tisztséget.
Az Oesterreichisch-Ungarischen Eisenbahn-Unternehmungen minden oldalát egy évszámmal jelölték meg, így nagyon könnyű megállapítani, hogy melyik évben kik voltak egy-egy település MÁV-alkalmazottai. Az 1975-ös évben Virányi mellett Donhoffer Károly, Fastenberger Adolf, König Károly, Szuchofsky Richárd és Csákváry Lajos is MÁV kolozsvári igazgatóságánál dolgozott.
Ezt azért nem vehetjük biztosra, mert Virányi 1870 és 1878 között volt MÁV-állomásfőnök, az 1868-1869-es periódusról pedig nincsenek adatok. Ugyanakkor nem tekinthetjük véletlennek azt, hogy az Osztrák–Magyar Vasúttársaság csakis 1870-től kezdi jegyezni az állomásfőnökeit. Bár a kormány már a  kiegyezést követően megvásárolja a Magyar Északi Vasutat, a Magyar Királyi Államvasutak – a MÁV jogelődje – csak 1869 őszén alakul meg, és ekkor kezd fokozatosan „terjeszkedni".
Így nagyon valószínűnek tarthatjuk azt, hogy az 1970-ben már hivatalban lévő Virányi volt a kincses város első állomásfőnöke – sokkal valószínűbb, minthogy a még „cseperedő" MÁV az első néhány hónapban leváltotta volna őt. Virányi István a kolozsvári Állatvédő Egyesület tisztikarának és választmányának a tagja, továbbá az egylet pénztárnoka is volt – még tíz évvel később is egyesületi tag volt.
Virányi feltehetőleg 1908-ban hunyt el: az Országos Állatvédő Egyesület és a Magyarországi Állatvédő Egyesületek Szövetségeinek Közlönye egyik 1908-as számában – a 11. oldalon – megemlékeznek Virányi Istvánról, az állatvédelem lelkes hívéről, aki Kolozsvár első MÁV-állomásfőnöke volt:

„Mindenekelőtt néhai Virányi Istvánról emlékezett meg, aki nemcsak pénztárosa volt az egyesületnek alapításától fogva tizenhat éven át, hanem az állatvédelem ügyének lelkes híve és fáradhatatlan munkása. Ravatalára koszorút helyezett az egyesület, temetésén a tagok megjelentek s a családnak külön is kifejezték őszinte, mély részvétüket. A közgyűlés, a választmány előterjesztésére, Virányi István emlékét és érdemeit jegyzőkönyvében megörökítette."
Virányit követte Kugler Mihály, bár az pontosan nem derül ki, hogy melyik évben lett Kolozsvár állomásfőnöke, mert a dokumentum szerzői jellemzően csakis kétévente frissítették a monarchiabeli vasúti alkalmazottak névsorát. Ami biztos, hogy Virányi 1878-ban még állomásfőnök volt, 1880-ban viszont már Kugler váltotta őt.
Kugler Mihályról is érdekes információk kerültek elő. A huszadikszazad.hu egyik rövidebb bejegyzése szerint a MÁV-állomásfőnök folyton a közlekedés javításán törte a fejét, a sok ügyködés pedig nem tett jót neki. Idősebb korára megőrült, majd elmegyógyintézetbe került:
„Kugler Mihály, nyug. államvasuti felügyelő, mérnök. Arról volt nevezetes, hogy egy egész sereg vasutengedménynek volt a tulajdonosa, különösen a székesfővárosban. Tervezett és engedélyeztetett sikló, villamos, fogaskerekü stb. minden elképzelhető vasutat magának, azonban egyiket sem épitette meg, mert hiányzottak az anyagi eszközei. Folyton a közlekedés javitásán törte az eszét. A sok tervezés közben meghibbant az elméje, elmegyógyintézetbe szállitották, most pedig kiderült, hogy többrendbeli óvadékpénzek, a melyeket alkalmazottaktól vett át, eltüntek a kezén."
Az urbface.hu is a Huszadik Század által közölt információk hitelességét támasztja alá:
„...dr. Bayer-Krucsay Dezső (...) 1918-ban adta el tulajdonát a Kugler-cukrászcsalád leszármazottainak, dr. Kugler Nepomuki János ügyvédnek és Kugler Mihály (1845-1944) MÁV-mérnök, Kolozsvár (ma Cluj-Napoca, Románia) tiszteletbeli főmérnökének, aki ekkor már inkább elmegyógyintézet lakója volt."
Kugler után Egedy Lajos lett a kincses város állomásfőnöke, ő 1882 és 1888 között töltötte be ezt a tisztséget.  Egyébként Egedy már a MÁV megalakulásakor is a vasútnál dolgozott: a megszerveződő hatvani állomás vasúti hivatalnoka volt  Róth Miksával együtt 1867-ben, amikor Méhes Károly volt az állomásfőnök a Heves vármegyei településen.
Megfigyelhető, hogy a német nyelvű dokumentumban először jelenik meg Kolozsvár neve magyarul, mellette pedig zárólejben van megemlítve a város német neve. Egyébként az osztrákok nemhiába ragaszkodtak sokáig Kolozsvár német nyelvű dokumentációjához: amellett, hogy (már) a monarchia idejében (is) Erdély kereskedelmi, kulturális, gazdasági és történelmi központja volt: a döntő mértékben magyarok által lakott kincses város lakossága a 15. században felerészben magyar, felerészben szász volt. Ezt tanúsítja Szilágyi Mihály 1458-ból fennmaradt rendelete, amely szerint a város vezetőségét, a százférfiak tanácsát (centumvirátus) ötven magyar és ötven szász alkotta, a bírót pedig a két nemzet évenként felváltva adta.
1889-ben Egedy Lajost áthelyezik Kolozsvárról az igazgatóság Bevételellenőrzési szakosztályába, a helyére pedig Hauda Nándort nevezik ki.
Erről így ír A magyar kir. államvasutak Hivatalos Lapja:
Hauda mindössze egy évig állomásfőnök, majd őt Krimszky Géza követi, aki 1890 és 1893 között tölti be a tisztséget:
Még 1893 derekán váltja Krimszkyt Lósy Béla – írják Losy és Loósy formában is –, aki több mint egy évtizeden át felügyeli a kolozsvári vasút működését. Majd 1910-ben többedmagával beadja a felmondását, de még 1911 első felében ő tölti ki a tisztséget.
Lósy Béla  után Asztalos Sándor tölti be a tisztséget 1912-ben, és egészen a háború végéig (1918) ő marad a kincses város MÁV-állomásfőnöke. Az áthelyezésről A magyar kir. államvasutak Hivatalos Lapja is beszámol:
A MÁV-archívumban is ott található a neve:
Ezután bár még közigazgatásilag Magyarországhoz tartozott Észak-Erdély és vele együtt Kolozsvár, az 1918 utáni hónapokban az országot gyakorlatilag megszállták – így nem lepődtünk meg azon, hogy csakis 1918-ig vannak adatok a kolozsvári MÁV-állomásfőnökökről. Ezután jön több mint kétévtizednyi román uralom következik, majd 1940. augusztus 30-án a második bécsi döntés értelmében Észak-Erdély és Székelyföld ismét Magyarország része lesz. Beköszön az új magyar világ, és hamarosan a MÁV ki is terjeszti „hatalmát" a hazatért területekre, így Kolozsvárra is kineveznek két állomásfőnökö: Elekes András és Mátis Bálint személyében.
A magyar kir. államvasutak Hivatalos Lapja
Azonban Mátis Bálint nem sokáig tölthette be a tisztséget, mert a MÁV-archívum információi szerint 1943-ban már csak Elekes marad egyedül állomásfőnök:
1943 pedig már nem volt egy könnyű év: a háború „krémjében" járunk, két év múlva pedig véget ér a második világégés. A helyzet pedig hasonlóvá vált, mint az első világháború után: bár a párizsi békeszerződésekre csak 1947 februárjában került sor, gyakorlatilag az ezt megelőző két évben Magyarország ismét egy védtelen testté" vált, amelynek észak-erdélyi, felvidéki és délvidéki részei ismét megszállás alá kerültek.
Egyébként az előző cikkünkben megemlített Nádor Gyula bár kolozsvári születésű, és 14 évig állomásfőnök volt – ezért is hittük azt, hogy a kincses városban töltötte be ilyen sokáig ezt a tisztséget –, semmilyen adat nem utal arra, hogy Kolozsváron is a MÁV szolgálatában állt volna.
Az eddig ismeretlen neveket a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) Ifjúsági szervezetének a nemzetpolitikai munkacsoportja nyomozta ki. Köszönet jár érte Tóth Bencének és Kocsis Dánielnek. A cikk megírásához a MÁV-archívum és Bécsi Levéltár információit használtuk fel, melyeket a KDNP ifjúsági szervezete juttatott el hozzánk. A céljuk ugyanaz volt, mint nekünk: a történelmet nem lehet egy sima „nekunoszkuccal" elintézni, avagy meghamisítani – szembe kell nézni a múlttal, a múltunkkal.
Kolozsvárnak magyar múltja is van
Bármennyire is nem tetszik egyeseknek, Kolozsváron a magyarok nem csak „úgy vannak": több száz éven át építették, lakták és igazgatták az erdélyi nagyrégió legfontosabb városát. Így, hogy napvilágra kerültek az eddig ismeretlen, 1945 előtti kolozsvári MÁV-állomásfőnökök, szeretnénk, ha a CFR a kolozsvári állomáson kicserélné a táblát, majd újat helyezne ki, amelyen az eddigi hiányzó nevek is olvashatók. Mert ők is a múltunk és Kolozsvár múltjának a részei:
1880-1878: Virányi István
1879-1981: Kugler Mihály*
1882-1888: Egedy Lajos
1889-1890: Hauda Nándor
1890-1893: Krimszky Géza
1893-1911: Losy Béla
1912-1918: Asztalos Sándor
1941-1943: Elekes András, Mátis Bálint**
*Nincs pontos információnk arról, hogy Kugler Mihály mettől meddig töltötte be az állomásfőnöki tisztséget, azonban vélhetően 1878-tól vagy 1879-től egészen 1881-ig vagy 1882-ig – az 1879-1881-es időszak során azonban szinte bizonyosan MÁV-állomásfőnök volt.
**Bár Mátis Bálintot is áthelyezték Kolozsvárra állomásfőnöki tisztségbe, a MÁV 1943-ról szóló adatai között azonban csak Elekest találjuk Kolozsvár egyedüli állomásfőnökeként.



1 megjegyzés :

  1. Ezt tették és teszik közel száz éve ,, minden jelre tesznek még egy lapát keserűséget ,, a magyarnak .. hát ennyi az értelmük ,,

    VálaszTörlés