2015. január 18., vasárnap

Székelyudvarhelyi személyek ellen indult eljárás amiért Wass Albertre emlékeztek

Wass Albertre emlékezők
Dühös vagyok. Voltaire, Rousseau és Montesquieu hazájában 2015 január 7-én két fegyveres ember lelőtt 12 másikat. A nyugati társadalom felhorkant, felháborodott, tüntetéseket szervezett, félteni kezdte (többek között) a szólás szabadságát. Ami engem illet, én nem a párizsi szólás szabadságát féltem és jelenleg nem Charlie miatt vagyok dühös.

Egy nappal a párizsi események után, Székelyudvarhelyen tízegynéhány békés ember gyertyát gyújtott az Emlékezés Parkjában, Wass Albert születésének 107. évfordulója alkalmából. Ezután a román bűnüldöző szervek nyomozást indítottak a gyertyát gyújtó békés emberek ellen, „csak vizsgálódunk” jeligére! Tekintettel arra, hogy bármely bűnügyi nyomozás elindításához szükség van bűncselekményre is, gyorsan találtak egyet. Szerintük ha nem is az összes, de legalább egy résztvevő, aki szólt a többinek, gyanúsítható a 2002/31-es sürgősségi kormányrendelet 5. paragrafusának első bekezdésében szabályozott bűncselekmény elkövetésével. A kihallgatáson elmagyarázták: az említett jogszabály tiltja a háborús bűnösök kultuszának terjesztését és köztudott, hogy nevezett Wass Ferenc(!!) rehabilitálási kérését elutasította a kompetens bíróság, szóval tessék kérem megérteni, hogy Romániában nem szabad Wass Ferencet emlegetni. Na ezért vagyok dühös.

A tények makacs dolgok, vegyük hát őket szép sorjában. Először is, ha már üldözünk, tanuljuk meg az üldözöttek nevét; tisztelt hatóság, az Önök által első számú mumusnak tartott személy pontos és teljes neve gróf szentegyedi és cegei Wass Albert. A Wass család eredete Árpád-korig nyúlik vissza, ez jóval több, mint amit egyesek elmondhatnak magukról. Továbbra is a tényeknél maradva, hadd mondjuk el azt is, hogy a rendőri zaklatás törvényességi álcájaként használt jogszabály nem a háborús bűnösökről beszél. A 2002-es évi 31. sürgősségi kormányrendelet a béke és az emberiség ellen elkövetett bűnökért elítélt személyek kultuszának propagandaszerű terjesztését tiltja.

Wass Albertet soha nem ítélték el béke- és emberiségellenes bűnökért (sőt, igazából háborús bűnökért sem ítélték el, de abba most ne menjünk bele). Ezen kívül, a propaganda szó jelentése nézetek elterjesztése, a befogadók véleményének befolyásolása, meggyőzése. Tényleg, miről is próbálták az Emlékezés Parkjában egymást, bárkit meggyőzni a gyertyát gyújtó békés emberek?

Szóval dühös vagyok az igazságtalanság, a véget nem érő rendőri zaklatások, hatósági túlkapások, jogaink lábbal tiprása miatt: székely zászló ügy, nemzeti imánk éneklése, huszár ágyú, Mikó per és most a gyertyagyújtás.

Amúgy tudják, hogy kit ítéltek el emberiség ellenes bűnökért? Azt a ceauşescu-t, aki 1979-ben Wass Albertet Románia első számú közellenségének kiáltotta ki. Persze a Kárpátok néhai géniusza sírjánál időnként gyertyát gyújtó holdkórosokat senki sem bűnüldözi!

Marosi György
marosigyorgy.blogspot.ro

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése