2014. december 18., csütörtök

Vissza a parancsuralomba

 Épeszű ember nem fenyegetésnek, hanem aggodalomnak érti azt a kijelentést, hogy valakinek érdekében állna Marosvásárhely fekete márciusának megismételtetése. Hiszen mi, magyarok nagyon megfizettük az árát a ’89-es rendszerváltás utáni első, felülről vezényelt román–magyar összecsapásnak, amely a meg­békélést hirdető Sütő András író épsége, szeme világa mellett több emberéletet követelt, de amely miatt csak magyarok kerültek börtönbe, és amely oda vezetett, hogy az akkor egyetlen magyar többségű egyetemi városból tömegesen futamodtak meg azok, akiknek nem adatott meg a szabad anyanyelv-használati jog.

Tízévi eredeti román demokrácia után, már tizennégy éve román polgármester áll Marosvásárhely élén, ahol a még mindig 45 százalékos magyarság jogfosztása a törvények ellenére is folyik: évekig tartó küzdelembe került, hogy egy-egy magyar nevű iskolája és líceuma legyen, magyar felirat alig található, s még a zöldségeken is sérti a román hivatalosságok szemét. Történik mindez abban a városban, ahol az RMDSZ legismertebb politikusai – Markó Béla volt szövetségi elnök, Borbély László politikai alelnök, Frunda György kormányfői tanácsadó – éltek, élnek, és mindhárman a kormányzati részvétel hívei. Mert e részvétel úgymond a magyarság érdekeit szolgálja. Láthatjuk, mennyire.

Az RMDSZ az új, negyedik Ponta-kormányt is minden feltétel nélkül megszavazta, noha az előző sem tartotta be vállalásait sem az ország egészét, a gazdaság fellendítését, sem pedig a magyar közösségi jogokat illetően. Most pedig durcás óvodáshoz illő módon áll bosszút, mert a magyarok Victor Ponta kormányfő ellen szavaztak az elnökválasztáson. Az elmúlt hetekben minden fronton felerősödött a magyarellenesség, mindjárt oda jutunk, hogy egy padláslyukba rejtett székely zászló vagy egy sza­bad­ságról szóló vers miatt is börtönbüntetést osztogatnak.

Már a jogi formaságokat sem kell betartani: egy ott sem volt tisztviselőt is bevarrhatnak el nem követett tettekért, legalábbis ezt próbálják Markó Attila képviselő – és korábban Nagy Zsolt volt távközlési miniszter – esetében eljátszani. Voltak már koncepciós perek az 1920 utáni Romániában és a „sokoldalúan fejlett szocialista társadalomban”. Azóta a módszerek fejlődtek, most az igazságszolgáltatás függetlenségére hivatkoznak. De ezt csak akkor fogjuk elhinni, amikor például a prefektust is elítélik magyarüldözésért.

Antal Árpád egyelőre jogosan aggódik. Ne feledjük: a fekete március úgy kezdődött, hogy egy patikára magyarul is kitették a Gyógy­szertár feliratot. Ha valóban a békés együttélés a cél, a hatóságoknak és a bűnüldöző szerveknek nem a feszültségek szításán, hanem ezek kivédésén és leszerelésén kellene dolgozniuk. Például a hiányzó magyar feliratok és az ügyészi túlbuzgóság számonkérésével. Egy jogállamnak nem az elnyomókat, hanem az elnyomottakat kell védelmeznie.

Demeter J. Ildikó
Háromszék

1 megjegyzés:

  1. Meddig bírja a magyar elviselni ezeknek a szemét viselkedését , azért van egy határ .!!

    VálaszTörlés