2014. december 25., csütörtök

„Románia nagyon távol áll az európai mentalitástól”

Landman Gábor holland állampolgárként harcol Erdélyben a nyelvi jogok érvényesüléséért.
Landman Gábor neve akkor jelent meg először az erdélyi magyar nyilvánosságban, amikor 2011 júliusában a magyar feliratot hiányoló matricát ragasztott a kolozsvári Mátyás-szoborcsoport elé elhelyezett, Iorga-idézetet tartalmazó bronztáblára.
A Hollandiában bejegyzett Európai Magyar Emberjogi Alapítvány Közép-Európa elnevezésű civil szervezet képviselőjeként azóta egyre gyakrabban hallani róla és az erdélyi magyarok nyelvi jogainak érvényesüléséért folytatott harcáról.
Nemrég két, nagy visszhangot keltett ügy kapcsán lehetett hallani Landman Gáborról. Alapítványa idén beperelte a kolozsvári polgármesteri hivatalt, mivel a város határában nem olvasható magyarul is a település neve. Júliusban első fokon megnyerték a pert, az alapítványt Szőcs Izabella kolozsvári jogászhallgató képviselte. A városháza fellebbezett, a per jelenleg másodfokon folytatódik.


Egy nap híján egy évvel ezelőtt, 2014. december 24-én Landmant bántalmazták és bilincsbe verték a marosvásárhelyi rendőrségen, mivel magyar nyelven kívánt kommunikálni a hatósággal. Az aktivista Hollandia nagykövetének javaslatára beperelte a rendőrséget, az ügy jelenleg a bíróságon van.

Nem erdélyi emberként hogyan jutottál el addig, hogy itt magyar nyelvi jogokért harcolj? Hogyan kapcsolódsz Erdélyhez?
Magyar származású holland állampolgár vagyok, de a feleségem erdélyi. A nyelvi jogok mindig is érdekeltek, de azáltal kezdtem ezzel a kérdéssel foglalkozni, hogy a holland rendőrségnek dolgoztam tolmácsként és fordítóként. Egyébként – ugyanúgy, mint feleségem – én is kisebbségi származású vagyok, hiszen a nagyszüleim a hollandiai fríz kisebbség tagjai, egymás között és édesapámmal csak frízül beszéltek. Hollandiában a frízek kisebbségi nyelvterületen hasonló jogkerettel rendelkeznek, mint a magyarok, viszont a gyakorlati különbségek óriásiak. Emellett Hollandiában azt láttam, hogy a román állampolgárok mennyire élnek az európai jogaikkal, számukra természetes, hogy mindenki angolul beszél velük, és hogy minden holland hivatalban tisztelik a jogaikat. Így számomra természetes, hogy Romániában is ezeket az európai polgári jogaimat érvényesítsem.
Fél évvel ezelőtt Szőcs Izabella képviselte az Európai Magyar Emberjogi Alapítvány Közép-Európa szervezetet abban a perben, amit a kolozsvári városháza ellen indítottatok a helységnévtáblák magyar feliratozása ügyében. Első fokon simán nyertetek, szakértők szerint pedig ez a per másodfokon is elveszíthetetlen. Ennek és az általatok indított más pereknek a fényében mi a véleményed a romániai igazságszolgáltatásról? Hogyan viszonyul Románia a törvényben szentesített nyelvi jogokhoz?
Igaz, hogy Romániát kritizálják a jogállamiság hiánya miatt, viszont nekem konkrétan bíróságon még nem volt tapasztalatom igazságtalanságokkal. A kolozsvári névtáblák ügyében indított per tárgyalásán kiderült, hogy még sosem volt bírósági ügy a táblából. Szerintem az igazságtalanságnál rosszabb dolog az, ha a meglévő, törvény által biztosított jogokat senki nem kéri számon. Persze a hatóságokkal komolyabb bajok vannak, hisz a magyar lakosság alulreprezentált ezekben a struktúrákban, de ez nem jelenti, hogy kisebbségi jogokat garantáló törvények nincsenek érvényben.
Egy évvel ezelőtt megbilincseltek és bántalmaztak a marosvásárhelyi rendőrségen, mert magyar nyelvű ügyintézést kértél. Mire számítasz az emiatt indított perben?
Egy holland rádióriporternek tolmácsoltam hollandról magyarra, mivel a vásárhelyi rendőrségen senki nem tudott angolul, németül, hollandul vagy franciául beszélni. Az újságíró, akivel voltam, többször próbálkozott angolul kommunikálni, de nem sikerült. Véleményen szerint rasszista indíttatású bűncselekmény történt, hisz engem kizárólag azért vertek meg, mert magyarul beszéltem. Tovább súlyosbítja a dolgokat az a tény, hogy egy hamis jegyzőkönyvvel és nyolc hamis tanúvallomással védekeznek. Romániában egyébként súlyosbító körülmény, ha rasszista indítékokból követnek el egy bűncselekményt. A marosvásárhelyi rendőrség hozzáállása a perben egyébként felháborító. Például nem akartak megvárni az első tárgyaláson, pedig tudták, hogy én aznap reggel Hollandiából érkezem, és néhány órás halasztást kértem.
Arra számítok, hogy a bíróság megítéli nekem a kért kártérítést, és hogy a megfelelő büntetésben részesíti azokat az embereket, akik hamis tanúvallomást tettek. Még azt is szeretném megjegyezni, hogy Marosvásárhelyen a bűnügyi eljárás során nem tudtak holland tolmácsot biztosítani, így kénytelen voltam magyar nyelven közreműködni. Pedig az anyanyelv használata az igazságszolgáltatásban európai alapjog. Tíz éves tolmácsi és fordítói gyakorlatomból tudom, hogy mennyire hátrányban van az, aki nem fejezheti ki magát saját anyanyelvén. Hollandiában egyébként minden rendőrőrsön fél óra alatt van magyar vagy román tolmács.
A bíróság a járható út? Ha a hatóságok nem tartják be a nyelvi jogokat, akkor pereket kell indítani? Melyek ennek a lépései?
A szóban forgó intézményt fel kell szólítani, és ha harminc napon belül nem válaszolnak magyarul, akkor a diszkriminációellenes tanácshoz (CNCD) vagy a bírósághoz lehet fordulni. A diszkriminációellenes tanács eljárása ingyenes, a bíróságon 50 lej egy perbe hívási kérelem, akár magánember vagy intézmény is beadhatja. A www.language-right.eu weboldalon kész dossziékat lehet letölteni és ezeket az eljáráshoz fel lehet használni.
Egyszer azt mondtad, nem érted, hogy az erdélyi magyarok miért nem kérik jogaik tiszteletben tartását, és hogy passzívak ebben a tekintetben. Mi lehet ennek az oka? Pártok, civilek, egyesületek vagy akár magánszemélyek miért nem fordulnak az igazságszolgáltatáshoz?
Erdélyben hiányolom azt az európai és schengeni szellemiséget, amelyet diákkoromban Maastrichtban tapasztaltam. Reggel Hollandiában jártam órára, délután Németországban vásároltam, este pedig Belgiumban dolgoztam. Majdnem minden nap társalogtam németül, angolul, franciául, hollandul, magyarul. Nincsenek etnikai feszültségek a németek, belgák és hollandok között, és  mindenki számára természetes, hogy az angol a lingua franca. Románia – noha már 2007 óta EU tag – ettől az európai mentalitástól még nagyon távol áll.
Ezenkívül azt tapasztaltam, hogy a nyelvi jogok kérdése kényes téma sok erdélyi magyar számára, és nem tesznek erőfeszítéseket, hogy legyen valódi kétnyelvűség a hivatalokban. Nagyon sokan a kényelmes és egyszerű utat választják, kerülik a konfliktust és inkább igazodnak az egynyelvű, román ügyintézéshez. Ezért szerintem meg kellene vizsgálni, hogy gazdaságilag megéri-e egy közösségnek, ha nem él a nyelvi jogaival, hiszen Európában, Románián kívül majdnem 12 millió ember beszél magyarul. Ha pedig a magyarok nem érzik otthon magukat, akkor annak negatív gazdasági hatásai vannak.
Emellett azt látom, hogy sok erdélyi ember azt hiszi: hátránya származik abból, ha számon kéri jogainak tiszteletben tartását, holott ez pont fordítva van. Az erdélyi magyar közösség véleményem szerint súlyos anyagi kárt szenved abból, hogy nyelvi jogai nincsenek tiszteletben tartva. Nézzük csak meg Belgiumot, amely a  háromnyelvűsége miatt az Európai Unió egyik jóléti állama. Belgiumban tökéletes többnyelvűség van, így egy holland, német vagy francia ajkú polgár ott tényleg otthon érezheti magát. Nagyon furcsának tartom, hogy még nem készült el egy tudományos tanulmány arról, milyen negatív gazdasági hatásokkal párosul a nyelvi jogok megszegése Erdélyben.
Hollandiában elképzelhetők hasonló esetek, mint Erdélyben? A fríz közösségnek kell vagy kellett-e ilyen módon harcolnia a nyelvi jogaiért?
Nem, bár 1948-ban a holland hatóságok még fríz parasztokat megalázó módon büntettek meg, mert a tejeskannákra frízül írták azt, hogy Molke (Tej). Azóta a holland társadalom szakított gyarmatosító múltjával, és a fríz nyelvet is teljesen szabadon lehet használni. Így léteznek fríz rendőrségi jegyzőkönyvek és ítéletek, és ha valaki frízül mond valamit, akkor azt frízül kell leírni. Ami még fontosabb: Hollandiában teljesen elképzelhetetlen, hogy a frízek alulreprezentálva legyenek a bíróságokon, a rendőrségen vagy a hivatalokban, mint Erdélyben. Teljesen természetes, hogy egy fríz akár honvédelmi miniszter vagy bármilyen más magas rangú tisztségviselő is lehet. Hollandiából nézve abszurdnak tűnik, hogy az erdélyi őshonos lakosság alulreprezentált az állami intézményekben. Érdekes dolog egyébként, hogy Frízországban a McDonald’s fríz feliratokkal és fríz zászlóval fogadja a látogatókat, míg Marosvásárhelyen ugyanaz a McDonald’s mellőzi a magyar nyelvet és szimbólumokat. Érdekes, hogy az Európai Unión belül ekkorák a különbségek.

http://foter.ro

1 megjegyzés :

  1. És egyre távolabb kerül ,mivel napról napra butul a népség ..a sorsukat nem kerülhetik el a sok magyar gyilkolás , nem vész feledésbe..

    VálaszTörlés