Landman Gábor neve akkor jelent meg először az erdélyi
magyar nyilvánosságban, amikor 2011 júliusában a magyar feliratot
hiányoló matricát ragasztott a kolozsvári Mátyás-szoborcsoport elé
elhelyezett, Iorga-idézetet tartalmazó bronztáblára.
A
Hollandiában bejegyzett Európai Magyar Emberjogi Alapítvány
Közép-Európa elnevezésű civil szervezet képviselőjeként azóta egyre
gyakrabban hallani róla és az erdélyi magyarok nyelvi jogainak
érvényesüléséért folytatott harcáról.
Nemrég két, nagy
visszhangot keltett ügy kapcsán lehetett hallani Landman Gáborról.
Alapítványa idén beperelte a kolozsvári polgármesteri hivatalt, mivel a
város határában nem olvasható magyarul is a település neve. Júliusban első fokon megnyerték a pert,
az alapítványt Szőcs Izabella kolozsvári jogászhallgató képviselte. A
városháza fellebbezett, a per jelenleg másodfokon folytatódik.
Egy nap híján egy évvel ezelőtt, 2014. december 24-én Landmant bántalmazták és bilincsbe verték
a marosvásárhelyi rendőrségen, mivel magyar nyelven kívánt kommunikálni
a hatósággal. Az aktivista Hollandia nagykövetének javaslatára
beperelte a rendőrséget, az ügy jelenleg a bíróságon van.
Nem erdélyi emberként hogyan jutottál el addig, hogy itt magyar nyelvi jogokért harcolj? Hogyan kapcsolódsz Erdélyhez?
Magyar
származású holland állampolgár vagyok, de a feleségem erdélyi. A nyelvi
jogok mindig is érdekeltek, de azáltal kezdtem ezzel a kérdéssel
foglalkozni, hogy a holland rendőrségnek dolgoztam tolmácsként és
fordítóként. Egyébként – ugyanúgy, mint feleségem – én is kisebbségi
származású vagyok, hiszen a nagyszüleim a hollandiai fríz kisebbség
tagjai, egymás között és édesapámmal csak frízül beszéltek. Hollandiában
a frízek kisebbségi nyelvterületen hasonló jogkerettel rendelkeznek,
mint a magyarok, viszont a gyakorlati különbségek óriásiak. Emellett
Hollandiában azt láttam, hogy a román állampolgárok mennyire élnek az
európai jogaikkal, számukra természetes, hogy mindenki angolul beszél
velük, és hogy minden holland hivatalban tisztelik a jogaikat. Így
számomra természetes, hogy Romániában is ezeket az európai polgári
jogaimat érvényesítsem.
Fél évvel ezelőtt Szőcs Izabella
képviselte az Európai Magyar Emberjogi Alapítvány Közép-Európa
szervezetet abban a perben, amit a kolozsvári városháza ellen
indítottatok a helységnévtáblák magyar feliratozása ügyében. Első fokon
simán nyertetek, szakértők szerint pedig ez a per másodfokon is
elveszíthetetlen. Ennek és az általatok indított más pereknek a fényében
mi a véleményed a romániai igazságszolgáltatásról? Hogyan viszonyul
Románia a törvényben szentesített nyelvi jogokhoz?
Igaz,
hogy Romániát kritizálják a jogállamiság hiánya miatt, viszont nekem
konkrétan bíróságon még nem volt tapasztalatom igazságtalanságokkal. A
kolozsvári névtáblák ügyében indított per tárgyalásán kiderült, hogy még
sosem volt bírósági ügy a táblából. Szerintem az igazságtalanságnál
rosszabb dolog az, ha a meglévő, törvény által biztosított jogokat senki
nem kéri számon. Persze a hatóságokkal komolyabb bajok vannak, hisz a
magyar lakosság alulreprezentált ezekben a struktúrákban, de ez nem
jelenti, hogy kisebbségi jogokat garantáló törvények nincsenek
érvényben.
Egy évvel ezelőtt megbilincseltek és
bántalmaztak a marosvásárhelyi rendőrségen, mert magyar nyelvű
ügyintézést kértél. Mire számítasz az emiatt indított perben?
Egy
holland rádióriporternek tolmácsoltam hollandról magyarra, mivel a
vásárhelyi rendőrségen senki nem tudott angolul, németül, hollandul vagy
franciául beszélni. Az újságíró, akivel voltam, többször próbálkozott
angolul kommunikálni, de nem sikerült. Véleményen szerint rasszista
indíttatású bűncselekmény történt, hisz engem kizárólag azért vertek
meg, mert magyarul beszéltem. Tovább súlyosbítja a dolgokat az a tény,
hogy egy hamis jegyzőkönyvvel és nyolc hamis tanúvallomással védekeznek.
Romániában egyébként súlyosbító körülmény, ha rasszista indítékokból
követnek el egy bűncselekményt. A marosvásárhelyi rendőrség hozzáállása a
perben egyébként felháborító. Például nem akartak megvárni az első
tárgyaláson, pedig tudták, hogy én aznap reggel Hollandiából érkezem, és
néhány órás halasztást kértem.
Arra számítok, hogy a bíróság
megítéli nekem a kért kártérítést, és hogy a megfelelő büntetésben
részesíti azokat az embereket, akik hamis tanúvallomást tettek. Még azt
is szeretném megjegyezni, hogy Marosvásárhelyen a bűnügyi eljárás során
nem tudtak holland tolmácsot biztosítani, így kénytelen voltam magyar
nyelven közreműködni. Pedig az anyanyelv használata az
igazságszolgáltatásban európai alapjog. Tíz éves tolmácsi és fordítói
gyakorlatomból tudom, hogy mennyire hátrányban van az, aki nem fejezheti
ki magát saját anyanyelvén. Hollandiában egyébként minden rendőrőrsön
fél óra alatt van magyar vagy román tolmács.
A bíróság a járható út? Ha a hatóságok nem tartják be a nyelvi jogokat, akkor pereket kell indítani? Melyek ennek a lépései?
A
szóban forgó intézményt fel kell szólítani, és ha harminc napon belül
nem válaszolnak magyarul, akkor a diszkriminációellenes tanácshoz (CNCD)
vagy a bírósághoz lehet fordulni. A diszkriminációellenes tanács
eljárása ingyenes, a bíróságon 50 lej egy perbe hívási kérelem, akár
magánember vagy intézmény is beadhatja. A www.language-right.eu weboldalon kész dossziékat lehet letölteni és ezeket az eljáráshoz fel lehet használni.
Egyszer
azt mondtad, nem érted, hogy az erdélyi magyarok miért nem kérik jogaik
tiszteletben tartását, és hogy passzívak ebben a tekintetben. Mi lehet
ennek az oka? Pártok, civilek, egyesületek vagy akár magánszemélyek
miért nem fordulnak az igazságszolgáltatáshoz?
Erdélyben
hiányolom azt az európai és schengeni szellemiséget, amelyet
diákkoromban Maastrichtban tapasztaltam. Reggel Hollandiában jártam
órára, délután Németországban vásároltam, este pedig Belgiumban
dolgoztam. Majdnem minden nap társalogtam németül, angolul, franciául,
hollandul, magyarul. Nincsenek etnikai feszültségek a németek, belgák és
hollandok között, és mindenki számára természetes, hogy az angol a lingua franca. Románia – noha már 2007 óta EU tag – ettől az európai mentalitástól még nagyon távol áll.
Ezenkívül
azt tapasztaltam, hogy a nyelvi jogok kérdése kényes téma sok erdélyi
magyar számára, és nem tesznek erőfeszítéseket, hogy legyen valódi
kétnyelvűség a hivatalokban. Nagyon sokan a kényelmes és egyszerű utat
választják, kerülik a konfliktust és inkább igazodnak az egynyelvű,
román ügyintézéshez. Ezért szerintem meg kellene vizsgálni, hogy
gazdaságilag megéri-e egy közösségnek, ha nem él a nyelvi jogaival,
hiszen Európában, Románián kívül majdnem 12 millió ember beszél
magyarul. Ha pedig a magyarok nem érzik otthon magukat, akkor annak
negatív gazdasági hatásai vannak.
Emellett azt látom, hogy sok
erdélyi ember azt hiszi: hátránya származik abból, ha számon kéri
jogainak tiszteletben tartását, holott ez pont fordítva van. Az erdélyi
magyar közösség véleményem szerint súlyos anyagi kárt szenved abból,
hogy nyelvi jogai nincsenek tiszteletben tartva. Nézzük csak meg
Belgiumot, amely a háromnyelvűsége miatt az Európai Unió egyik jóléti
állama. Belgiumban tökéletes többnyelvűség van, így egy holland, német
vagy francia ajkú polgár ott tényleg otthon érezheti magát. Nagyon
furcsának tartom, hogy még nem készült el egy tudományos tanulmány
arról, milyen negatív gazdasági hatásokkal párosul a nyelvi jogok
megszegése Erdélyben.
Hollandiában elképzelhetők hasonló
esetek, mint Erdélyben? A fríz közösségnek kell vagy kellett-e ilyen
módon harcolnia a nyelvi jogaiért?
Nem, bár 1948-ban a
holland hatóságok még fríz parasztokat megalázó módon büntettek meg,
mert a tejeskannákra frízül írták azt, hogy Molke (Tej). Azóta a
holland társadalom szakított gyarmatosító múltjával, és a fríz nyelvet
is teljesen szabadon lehet használni. Így léteznek fríz rendőrségi
jegyzőkönyvek és ítéletek, és ha valaki frízül mond valamit, akkor azt
frízül kell leírni. Ami még fontosabb: Hollandiában teljesen
elképzelhetetlen, hogy a frízek alulreprezentálva legyenek a
bíróságokon, a rendőrségen vagy a hivatalokban, mint Erdélyben. Teljesen
természetes, hogy egy fríz akár honvédelmi miniszter vagy bármilyen más
magas rangú tisztségviselő is lehet. Hollandiából nézve abszurdnak
tűnik, hogy az erdélyi őshonos lakosság alulreprezentált az állami
intézményekben. Érdekes dolog egyébként, hogy Frízországban a McDonald’s
fríz feliratokkal és fríz zászlóval fogadja a látogatókat, míg
Marosvásárhelyen ugyanaz a McDonald’s mellőzi a magyar nyelvet és szimbólumokat. Érdekes, hogy az Európai Unión belül ekkorák a különbségek.
http://foter.ro
És egyre távolabb kerül ,mivel napról napra butul a népség ..a sorsukat nem kerülhetik el a sok magyar gyilkolás , nem vész feledésbe..
VálaszTörlés