2014. december 6., szombat

Az emberi gyengeség rekordjai , az RMDSZ újabb nemzetárulása

Daragus Attiláéknak a leghosszabb kürtőskalács és a legnagyobb túrós puliszka után sikerült egy negatív rekordot is begyűjteniük.
Elsőkként vonták vissza a tanácsuk által már megszavazott határozatot, amelynek értelmében kinyilvánítják, hogy a Székelyföld nevet viselő közigazgatási egységhez akarnak tartozni. Az indoklás az, hogy nem akarják a prefektus haragját magukra vonni.
Pár hónappal korábban Kézdivá­sárhely polgármestere levetette a főtéri székely zászlókat. Ő is valami ilyesmit hozott fel mentségére.
Először is elmondanám, miért lett volna fontos, hogy mind  a 153 székelyföldi önkormányzat csatlakozzék a Székely Nemzeti Tanács kezdeményezéséhez. Tisztelt autonómiát óhajtó székely-magyarok, ezzel tudtuk volna felmutatni a világnak, az EU-nak, a NATO-nak, az ENSZ-nek, hogy mi ezt tényleg komolyan gondoljuk, megmaradásunkat csakis az etnikai alapú területi autonómia szavatolhatja. Ugyanak­kor láthatjuk, a fővárosunknak szánt Marosvá­sárhely, a valamikori Székely­vásárhely sajnos mára román többségű lett, de ha a körülötte lévő székely-magyar többségű önkormányzatok kinyilvánították volna egyöntetű óhajukat a Székelyföldhöz való tartozásról, akkor talán lett volna esélyünk Vásárhely visszaszerzésére is. Megoldás lett volna hát, ha mind a 153 önkormányzat a legrövidebb idő alatt eleget tesz a felkérésnek. És a székelyzászló-ügyet is úgy lehetne rendezni, ha minden székely-magyar többségű tanács kirakná a székhelyére.
Mindennek egyetlen akadálya van: az, hogy az SZNT kezdeményezte az akciót, és nem az RMDSZ. Éppen ezért az RMDSZ felsőbb vezetése nem is állt mellé, és így történhetett meg, hogy mára a 153 önkormányzat közül csak 54 fogadta el a határozatot. Zászló-ügyben is csak elszigetelt küzdelmek vannak teljes összefogás helyett. Az igaz, hogy nem az RMDSZ kezdeményezett, de kérdem én, hány kezdeményezése volt „érdekvédelmi szervezetünknek” autonómiaügyben azon kívül, hogy kétszer kampányban kirakták a Székelyföld táblát Kökös végébe?
Szomorú lenne, ha Daragusék árulását mások is követnék, de engem az sem lepne meg.
Minden mindennel összefügg. Az sem véletlen, hogy a Mikót visszaállamosították, és az sem, hogy „Erdély földjét” nem akarják visszaadni a magyar örökösöknek. Hiába tiltakozik a román külügyminisztérium, bizony a román igazságszolgáltatás nem köti be szemét, amikor etnikai színezetű perekben kell döntenie. Kapásból említenék párat: a forradalom után a zetelakiak nehéz börtönbüntetése, az Agache-per kapcsán hat kézdivásárhelyi magyar meghurcolása, a marosvásárhelyi fekete március után csak magyarokat és az őket segítő cigányokat ítélik el, Cseresznyés Pál tíz évet kap, mert felismerték egy videofelvételen – és a lista még nagyon hosszú.
Az RMDSZ-nek kellett volna mindezt felleltároznia és megmutatnia minden lehetséges fórumon.
A mindenkori román kormányok és ítélőszékek megérezték, hogy velünk mindent el szabad követni, mert sorainkban az európai átlagnál jóval magasabb a hitvány megalkuvók négyzetkilométerenkénti sűrűsége.
Azt ne mondjuk senkinek, hogy a románok nem adnak autonómiát. Szé­kelyföld autonómiájának nem Funar és nem is Vadim Tudor a legnagyobb ellensége. Azért nem valósulhat meg, mert mi nem igazán akarjuk. Azoknak, akik félnek a prefektus haragjától, de nem csak nekik, ajánlom kötelező olvasmányként Arany János A walesi bárdok című balladáját.
szerző: Lepedus Gyula
forrás: 3szek.ro

1 megjegyzés:

  1. Európától hiába várunk bármit is! Ö tesz ránk magasból! a saját sorsunkst mi magunk alakítjuk! Csak észre kéne venni hogy a politikusok az: Oszd meg és uralkodj- elven uralják a székelységet és egész erdélyt! Ennek kell véggetvetni és egyemberként követelni vmit amit tényleg akarunk!

    VálaszTörlés