Mélyen rejlő s messze a régmúltba visszanyúló okai vannak, hogy nemzetünket folyamatos támadások érték, s érik napjainkban is.
Szégyenletes
az Európai Unió magyarokkal szembeni viselkedése, mondta
felháborodottan svájci történész ismerősöm, akivel hajdanán együtt
jártam a genfi egyetemre. Ezer év óta a magyarság az európai keresztény
műveltség kihagyhatatlan elemét képezi. Magyarország hosszú évszázadokon
át Európa védőbástyája volt, ugyanakkor tudósaival és művészeivel
jelentős szerepet játszott az európai műveltség kimagasló eredményeinek
létrehozásában. Gyűlölik a magyarokat? A miértre keresem a választ.

Ősök Napja: A több
mint ezeréves Kárpát-medencei magyar történelemben a hun–magyar
rokonság mindig a magyar nemzettudat alapját képezte (Fotó: Csudai
Sándor)
Soha nem értettem meg, hogy az első
világháború után a győztes nagyhatalmak, Franciaország, Nagy-Britannia
és az Amerikai Egyesült Államok miért éppen azt a népet büntették meg a
legjobban, amelynek semmi köze nem volt a háború kirobbantásához.
Mindezek ismeretében teljesen érthetetlen az Európai Unió vezető
politikusainak hisztérikus magyarellenes viselkedése az ország
alkotmánya miatt. Részletesen tanulmányoztam az új magyar alkotmányt,
amely minden bizonnyal Európa egyik legdemokratikusabb alaptörvénye, az
európai politikusok jelentős hányada mégis antidemokratikusnak találja,
ugyanakkor elfogadja, hogy Csehország és Szlovákia továbbra is
törvényben tartsa a II. világháború után megfogalmazott, magyarok és
németek kollektív bűnösségét kimondó, fajgyűlölő Benes-dekrétumokat.
Keleti nép vagytok, mondta barátom, az európaiak mindig rasszisták
voltak, soha nem kedvelték a más fajú népeket. A keletieket a
legkevésbé, mert féltek tőlük. Ha akarjátok, ha nem, Európa számára
keleti nép vagytok!
Kiirtani az őslakosokat
A trianoni diktátum a hazugság és a
magyarellenes propaganda diadala volt az igazságukat naivul védő
magyarokkal szemben. A kisebbségek elnyomásával vádolták őket. Pedig a
magyarság a történelme során Európa legbefogadóbb népe volt, ezért
maradtak fenn a szlovákok és a rutének, és ezért fogadták be Erdélyben a
tízezrével betelepülő oláhokat (románokat) és Délvidékre a szerb
menekülteket. A szlovákok, rutének, románok, szerbek megtarthatták
nemzeti sajátosságaikat, hagyományaikat, nyelvüket és vallásukat,
iskoláik és templomaik voltak.
Mi történt ugyanakkor Franciaországban a
más nyelvű kisebbségekkel? 1850-ben Franciaország lakosságának a fele
nem francia anyanyelvű volt: németül beszélő elzásziak, lotaringiaiak,
flamandok, bretonok, baszkok, katalánok, provence-iak, olaszok. Ötven
évvel később, a 20. század elején a francia kisebbségek nagy többsége
elvesztette anyanyelvét, elfranciásodott. Mi történt? A franciák
egyszerűen betiltották a kisebbségi nyelvoktatást, a francia nyelv
kötelezővé vált. Ugyanezt tették az angolok a szomszédos kelta népekkel,
a walesiekkel, a skótokkal, írekkel. Az amerikaiak még radikálisabban
oldották meg az Egyesült Államok őslakóinak nyelvhasználatát: egyszerűen
kiirtották őket. S akkor még nem is beszéltünk azokról a borzalmakról,
amiket az angol és francia gyarmatosítók követtek el Afrikában, illetve a
Távol-Keleten s Indokínában.
Persze a 20. században véget ért a
klasszikus értelemben vett gyarmatosítás. De a látszólag függetlenné
vált afrikai országok továbbra is szenvedik a gyarmatosítás szellemi és
anyagi következményeit. Gazdasági függőségük tovább súlyosbodott az
angol, francia, amerikai érdeket képviselő multinacionális vállalatok
kizsákmányoló tevékenysége következtében.
Magyarországon hasonló folyamat zajlott
le: az ország a szovjet gyarmati függőségből a nyugati multinacionális
vállalatok függőségébe került. Nincs nagy különbség a függetlenné vált
afrikai országok függősége és Magyarország nyugattól való függősége
között. Afrikában is, mint Magyarországon, a nyereségéhes nyugati
vállalatok gyarmattartóként a kezükben tartják úgy a gazdasági hatalmat,
mint a nagy tömegeket befolyásoló médiát. Ha a félrevezetett emberek
mégis rájönnek, hogy mi történik velük, és olyan kormányt merészelnek
választani, amely a nemzet érdekeinek megfelelően kormányoz, és nem
veszi tekintetbe a multinacionális nagyvállalatok nyereségérdekeit,
akkor azonnal elindul a lejárató kampány az ország és a kormány ellen.
Az a híres kettős mérce
A 4. és az 5. században a keletről
érkezett, lovas kultúrájú hunok mély lelki traumát okoztak
ellenfeleiknek. Könnyedén térdre kényszerítették a kor két európai
nagyhatalmát, a Keletrómai Birodalmat (Bizáncot) és a Nyugatrómai
Birodalmat, de a harcias germán népeket, a gótokat, a gepidákat, a
vandálokat, a frankokat és a burgundokat is.
Atilla, a hun uralkodó kegyelmes volt a
legyőzött népekkel. Meghagyta a földjüket, politikai és vallási
intézményeiket, és a királyaikkal barátsági szerződést kötött. Udvarában
több tucat kisebb-nagyobb hatalmú germán király és fejedelem
tartózkodott. A rómaiakkal ellentétben a hunok a legyőzött ország
lakosságát nem vittél el rabszolgának, hanem meghagyták a szabadságukat.
A dekadens Római Birodalom az 5. századi fennmaradását a hunoknak
köszönhette. A római császároknak hun testőrségük volt, és a
legütőképesebb légiókat hun segédcsapatokból állították össze, amelyeket
Atilla bocsátott a császár rendelkezésére. Hun segítség nélkül a Római
Birodalom már régen összeomlott volna, a sorozatos germán támadások
következtében. A kereszténnyé vált Római Birodalomban azonban a főpapok
nagy része – beleértve a pápát – veszélyesnek tekintette a pogány hunok
befolyását a növekedésnek induló fiatal keresztény egyház számára. Ekkor
kezdődött a hunok démonizálása, nehogy előfordulhasson, hogy az
erőszakkal és megfélemlítéssel megkeresztelt, gondolkodásában még félig,
pogány tartományok lakossága rokonszenvezzen a Keletről érkezett
pogányokkal.
A hungyűlölő római főpap és történetíró, Marcellus Ammianus soha nem látott egyetlen eleven hunt sem, mégis a hunellenes propaganda és a hazug rágalomhadjáratok legismertebb személyisége lett. A kereszténység legnagyobb ellenségeként, az ördög szövetségeseként írta le a hunokat, akik öldöklésből és rablásból élnek, mindent nyersen fogyasztanak. A nyereg alatt puhított hús nevetséges meséjét is Marcellus Ammianus találta ki. A hunok lejáratására bevetett hazug vádakat és félelemkeltő rágalmazásokat később átvették a középkori történészek, majd a modern történetírók is, hivatkozva az Írott forrás mágiaként elfogadtatott dogmájára.
A hunok után, a 6. században keletről érkezett, lovas kultúrájú avarokat és a 9. században szintén keletről érkezett, lovas kultúrájú magyarokat az európaiak hunnak vagy szkítának nevezték, és a hunok leszármazottai-nak tekintették. Nem véletlenül, hiszen az avarok és a magyarok a hunok utódainak tartották magukat, és büszkén vallották hun eredetüket. Atillát és hunjait csak a magyar tudományos kutatás értheti meg – írta Eckhardt Sándor a Magyar Szemlében (1940).
A hungyűlölő római főpap és történetíró, Marcellus Ammianus soha nem látott egyetlen eleven hunt sem, mégis a hunellenes propaganda és a hazug rágalomhadjáratok legismertebb személyisége lett. A kereszténység legnagyobb ellenségeként, az ördög szövetségeseként írta le a hunokat, akik öldöklésből és rablásból élnek, mindent nyersen fogyasztanak. A nyereg alatt puhított hús nevetséges meséjét is Marcellus Ammianus találta ki. A hunok lejáratására bevetett hazug vádakat és félelemkeltő rágalmazásokat később átvették a középkori történészek, majd a modern történetírók is, hivatkozva az Írott forrás mágiaként elfogadtatott dogmájára.
A hunok után, a 6. században keletről érkezett, lovas kultúrájú avarokat és a 9. században szintén keletről érkezett, lovas kultúrájú magyarokat az európaiak hunnak vagy szkítának nevezték, és a hunok leszármazottai-nak tekintették. Nem véletlenül, hiszen az avarok és a magyarok a hunok utódainak tartották magukat, és büszkén vallották hun eredetüket. Atillát és hunjait csak a magyar tudományos kutatás értheti meg – írta Eckhardt Sándor a Magyar Szemlében (1940).
A több mint ezeréves Kárpát-medencei
magyar történelem során a hun–magyar rokonság mindig a magyar
nemzettudat alapját képezte. Zrínyi Miklós Atillát mint az első magyar
királyt méltatja (1651), és Kölcsey Ferenc a Himnuszban megemlékezik a
hun ősökről: általad nyert szép hazát Bendegúznak vére (Bendegúz Atilla
atyja volt).
A magyarságra visszasugárzó évszázados
hun és lovas népekkel szemben érzett európai előítéletek
visszaszorítására a magyar politikai és tudományos körök a finnugor
nyelvészeti elméletet találták a legmegfelelőbbnek. Feltételezéseik
szerint a finnugor nyelvészeti elmélet nagy előnye az, hogy tagadja a
hun–magyar rokonságot, és az európaiak számára egy elfogadható,
rokonszenves kis északi néppel, a finnekkel hozza rokoni kapcsolatba a
magyarokat. A rendszerváltozás után a finnugor rokonság erőszakos,
dogmatikus terjesztése még jobban felerősödött. Az egyetemeken, a
főiskolákon, a középiskolákban a finnugor rokonságot megmásíthatatlan
tényként tanítják. A kilencvenes évek elején a magyar bulvársajtó
hosszan beszámolt a magyar köztársasági elnök finnugor rokon népeknél
tett látogatásáról, amelynek során az őstörténelmünket kevéssé ismerő
elnök meghatódva vett részt egy közös ősöket felidéző medvetoron (!).
Azóta Magyarország több finnugor világkongresszust rendezett, és 2013
tavaszán a magyar parlament elfogadta, hogy ezentúl minden év
októberében finnugor napot ünnepel majd hazánk.
Szellemi tatárjárás
A finnugor rokonság külföldi terjesztése
azonban nem állította meg az európai előítéletek magyarságellenes
megnyilvánulásait. A Nyugatot nem érdekli, hogy finnugornak hirdetjük
magunkat vagy sem, továbbra is keleti idegenként tekint ránk. A
külföldiekre nem volt semmilyen hatással a finnugor rokonság hirdetése,
viszont hatalmas károkat okozott a magyar lélekben. Már Gárdonyi Géza
megjegyezte, hogy a hamis finnugor rokonság erőszakolása a magyar
nemzettudat tatárjárását jelenti, mert lerombolja ősi legendáink,
mítoszaink, krónikáink érzelmi értékeit.
Az európai tudatalattiban erőteljesen
működő Kelet-ellenesség kisebbségi érzése gátlásokra és atavisztikus
félelmekre épül. Az európai Kelet-ellenesség azonban nemcsak a keletről
érkezett, ősi lovas kultúrájú népeket érinti, hanem a gazdaságilag
megerősödött távol-keleti népeket, a kínaiakat, a japánokat, a
koreaiakat és a délkelet-ázsiaiakat is. A 21. század gazdasági
háborújában Kelet ismét győzelemre áll. Kína, Japán, Korea,
Délkelet-Ázsia, sőt az olaj- és energia-gazdag közép-ázsiai török népek
az áruikkal elfoglalják és legyőzik az európai gazdaságot. Európa a
Kelettel szembeni gazdasági vereségét beképzelt kulturális és
civilizációs magasabbrendűségével igyekszik ellensúlyozni. Szándékosan
elhallgatva a keleti civilizációk több ezer éves kulturális és
tudományos teljesítményét, amely jóval Európa előtt járt.
Mindezek tudatában eljött az ideje, hogy
megüzenjük a magyarokkal ellenségesen viselkedő Európának, büszkék
vagyunk keleti gyökereinkre, nincs szükségünk finnugor nyelvészeti
feltételezésekkel bizonygatni európaiasságunkat. Elég bizonyítéknak
tartjuk, hogy több mint ezer éven át az európai kereszténység keleti
védőbástyája voltunk, és hatalmas véráldozatok árán bizonyítottuk
hovatartozásunkat.
Forrás: magyarhirlap.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése