Szávay István: ideje megnevezni a marosvásárhelyi pogrom felelőseit!

Máig nem vontak Romániában senkit felelősségre a Marosvásárhely elrománosodását és erdélyi magyarok ezreinek elvándorlását eredményező 1990. márciusi pogrom kitervelői és végrehajtói közül, mint ahogyan az áldozatok kárpótlása érdekében sem történt értékelhető lépés. Ezért Szávay István, a Jobbik alelnöke az elkövetők és felbujtók felelősségre vonása valamint az áldozatok kárpótlása ügyében írásbeli kérdéssel fordult Semjén Zsolt miniszterelnök-helyetteshez, aki válaszában azt sugallja, meg kell várni, hogy a román fél „szembenézzen az akkor történtekkel.”

Eufóriából magyargyűlöletbe

Bár a magyarok és a románok 1989 decemberében együtt kényszerítették ki a változást, az is gyorsan nyilvánvalóvá vált, hogy Ceaușescu gyors likvidálása nem egyenlő a kommunisták eltűnésével és a valódi demokráciát és jogegyenlőséget akaró erők győzelmével. A demokratikus rendszerváltók szerepében tetszelgő Nemzeti Megmentési Front Tanácsa ugyanis gyorsan az egykori kommunista másodvonal kiskirályainak kezébe került, akik nem voltak hajlandóak lemondani demokráciába is átmenthető hatalmukról annak érdekében, hogy Románia valóban a demokratizálódás és a jogegyenlőség útjára léphessen. A valódi változást követelők elhallgattatásához ezért mielőbb bizonyítaniuk kellett, hogy nélkülük maga Románia van veszélyben, így e forradalom utáni zavarosban jól halászó román politikai „elit” saját, jól bevált módszeréhez, a magyar kártya kijátszásához nyúlt.

A 89-es forradalom után szélnek eresztett egykori Securitate-ügynökök segítségével, a félrevezetett és leitatott román bányászokat eszközként felhasználva 1990 márciusának közepére sikerült is polgárháborús helyzetet teremteniük Marosvásárhelyen. Az utcai harcokat tétlenül szemlélő rendőrség és katonaság be nem avatkozása következtében öten meghaltak és több mint 300-an megsebesültek és bár a város magyarságának a hidegvölgyi cigányság és a környékbeli székelyek segítségével sikerült megfékeznie az őrjöngő csőcseléket, a román karhatalom diszkriminatív passzivitása és Budapest hallgatása miatt a decemberi eufória és biztonságérzet örökre elveszett Erdély magyarsága számára. A pogrom következtében ezrek, főként az erdélyi magyar értelmiség menekült Magyarországra, majd sokan közülük tovább Nyugatra, pótolhatatlan károkat és behozhatatlan hátrányokat okozva ezzel a helyi magyar közösségnek és megmaradásnak.

Románia Beneš-dekrétuma

A román hatalom a felelősséget természetesen azonnal az erdélyi magyar közösségre és az eseményeket valójában béna kacsaként figyelő Magyarország revizionista szervezkedésére (!) kente. Ennek megfelelően kizárólag magyarokat és cigányokat ítéltek el, miközben még azt az ittas teherautóvezetőt is felmentették, aki számos, világot keresztül-kasul bejárt felvétel tanúsága szerint is halálra gázolt egy marosvásárhelyi magyart a főtéren

.

E román mítosznak megfelelően – Uniós csatlakozás ide vagy oda – az áldozatok és hozzátartozóik azóta sem kaptak semmilyen kárpótlást, csupán a magyar állam adott át néhányuknak egy-két kitüntetést. A román állam máig nem ismerte el, hogy Marosvásárhelyen 1990 márciusában Securitate-szervezte pogrom zajlott, amelynek célja a magyar közösség megfélemlítésével párhuzamosan a románság fanatizálása, illetve az ellenzéki, valódi demokráciát és jogegyenlőséget követelő román és magyar hangok elnémítása volt.

Szávay István, a Jobbik országgyűlési képviselője ezért még 2011 márciusában javasolta egy olyan parlamenti bizottság felállítását, amelynek fő feladata az lett volna, hogy minél pontosabban megállapítsa a pogromban kárt szenvedett, megsebesült, letartóztatott, elítélt és elhunyt magyarok körét. E grémium tehetett volna javaslatot az Országgyűlésnek, illetve a Kormánynak nevezett személyek (vagy azok hozzátartozói) erkölcsi-anyagi elismerésérésének és kárpótlásának módjára, ha már a románoktól ez belátható időn belül nem várható. Az előterjesztést azonban a Fidesz nem támogatta.

Kárpótlás és felelősségre vonás helyett konferenciák, megemlékezések

2015 márciusában (azaz kevesebb, mint 5 hónapon belül) a marosvásárhelyi pogrom 25. évfordulójára emlékezik majd a székelység egykori fővárosának, de valójában egész Erdély magyarsága. Ezért Szávay szeptember 25-én írásbeli kérdéssel fordult Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyetteshez. Ebben azt tudakolta, hogy miként készül a magyar kormány az évfordulóra, történtek-e már egyeztetések a román féllel a pogrom körülményeinek, lefolyásának, illetve következményeinek történeti hitelességű feldolgozására, levezénylőinek felderítésére, felkutatására és felelősségre vonására, az áldozatok vagy hozzátartozóik kárpótlására, esetleg ez utóbbi lépés magyar állami forrásokból történő biztosítására. A jobbikos képviselő szerint ugyanis a 25. évforduló „nemcsak megfelelő időbeli és érzelmi távlatot adhat az események feldolgozásának, hanem lehetőséget biztosíthat arra is, hogy kiértékeljük és valamiféleképp lezárjuk az akkor történteket, még ha feledni sohasem tudhatjuk azokat”. Szávay szerint gesztusértékű a Kisebbségekért-díj odaítélése néhány, a harcokban résztvevő személynek, de ez csak néhány személyt érint, sokakról azonban – akik akkor az események elszenvedői voltak és még ma is élnek – teljesen elfeledkeztek.

Semjén Zsolt válaszában számos, minden bizonnyal érdekes, értelmes és tartalmas megemlékező programról, előadásról és konferenciáról számolt be, azonban román féllel történő egyeztetésekről, kárpótlásról, vagy felelősségre vonásról egyetlen szót sem ejtett. A miniszterelnök-helyettes szerint „Romániának szembe kell néznie az akkor történtekkel, а politika és az intézkedő hatóságok 25 évvel ezelőtti szerepvállalásával. Tisztáznia kell, hogy pontosan mi is történt а fekete március napjaiban, és román részről kik voltak felelősek а történtekért.” Egyfelől e válasz azért hibádzik, mert azt sugallja, mintha a pogromnak magyar felelősei is lettek volna, másfelől a román politikai elitre nem igazán jellemző, hogy bűneit gyorsan megvallja, a romániai holokauszt elismerésére is a 2000-es évekig kellett várni részükről, azaz több mint fél évszázadot.

A válasszal kapcsolatban Szávay István portálunknak elmondta, egészen elképesztőnek tartja, hogy miniszterelnök-helyettesként Semjén ismét, sokadjára nem válaszolt az általa feltett kérdésekre. „Ennél azonban sokkal szomorúbb, hogy a magyar kormány már számos alkalommal bizonyította, nem hajlandó konfliktust vállalni a külhoni magyarság érdekében. A marosvásárhelyi pogrom esetében azonban más lehetőség nincs arra, hogy rábírjuk a román kormányt a felelősök megbüntetésére és az áldozatok kárpótlására. Marosvásárhely fekete márciusa máig mérgezi az amúgy sem túl rózsás magyar-román kapcsolatokat, ezen pedig az egyoldalú megemlékezések nem segíthetnek, sőt a románok részéről értetlenséget, dühöt és gyűlöletet válthatnak ki” – fejtette ki Szávay István. A Jobbik alelnöke mindehhez hozzátette még: „Jó lenne ezért végre már abbahagyni a problémák szőnyeg alá söprését és őszinte szándékkal, megalkuvások nélkül tenni megoldásukért, például a marosvásárhelyi pogrom felelőseinek megbüntetéséért és áldozatainak kárpótlásáért.”

Kovács Dávid Attila 

http://alfahir.hu