Szárazajta nem felejt - Hetven éve gyilkoltak a Maniu-gárdisták

Pénteken a Maniu-gárdisták 1944-es vérengzésére emlékeztek Szárazajtán. Idén, a szörnyű esemény 70. évfordulóján is az emlékezők előbb istentiszteleten vettek részt, majd a falu központjában levő emlékműnél rótták le kegyeletüket az áldozatok iránt. 

Bartalis Sz. Pál lelkipásztor a hamis bírákról szólt prédikációjában: mint mondta, egykor ők voltak azok, akik meghozták kegyetlen ítéletüket Szárazajtán, ám a hamis bírák ma is közöttünk vannak, figyelmeztetett. Ők ma megtévesztenek, azt mondják, jól megy sorunk, miközben szülőföldünket el kell hagynunk, hogy munkát kapjunk, vagy éppenséggel arra szólítanak fel, menjünk vissza keletre, ahonnan valamikor jöttünk, mert itt nincs mit keresnünk. A lelkipásztor ezeknek a bíráknak Nyírő József szavaival válaszolt: „mi itt maradunk, mert itt van a mi helyünk”, és emlékeztetett, hogy a hamis bírákon túl, létezik egy igaz bíró is, akinek egyszer mindenkinek számot kell adnia.
Az istentisztelet után a nagybaconi fúvószenekar kíséretében vonultak az emlékezők a tizenhárom áldozat bazalt emlékművéhez. Itt előbb Bacon község polgármestere, Simon András mondott beszédet:
„Hetven év elteltével is megemlékezünk arról a gonosztettről, melynek nem szabadott volna megtörténnie – fogalmazott. – Szélsőségesek azonban a háború leple alatt véghezvitték azt, amit mi ma, jó keresztények módjára talán megbocsátunk. A világ máig sem tanult a hasonló tettekből, épp ezért az általam vezetett polgármesteri hivatal nevében kifejezem tiltakozásomat minden gonosz, rosszindulatú cselekedet ellen, s egyúttal együttérzésemről biztosítom a szárazajtai áldozatok hozzátartozóit, leszármazottait.”

Szárazajta idén is emlékezett: hetvenedik, kerek évfordulója volt a Maniu-gárda kegyetlen tettének

A szárazajtai iskola tanári karának zenés-verses emlékműsora után Péter Attila iskolaigazgató az alkalomra írt saját gondolatait olvasta fel: 

„Múltunk sötét, jövőnk reménytelen, de én arra kérlek mégis, Istenem, e sorsüldözött székely nemzedéket áldd meg, segítsd, ki fejet hajt előtted, s a domboruló sírhantok előtt, Istenem, kérlek, ne tagadd meg őt.”
Bartha Imre tanár, a Történelmi Vitézi Rend Bardocz-Miklósvárszéki székkapitánya Wass Albert Kereszt a falu végén című versét szavalta el, majd kisebbségi létünk néhány fájó pontjára tapintott rá, kezdve Trianontól, folytatva a második világháború végén kialakult miliőig, melyben az akkori román hatalom szemet hunyása mellett a szárazajtai borzalom is megtörténhetett, és folytatva a hatalomnak a mai, jelképeink ellen viselt háborújáig. „De a történelem kereke forog, és egyre hangosabb az önrendelkezést követelő kisebbségek hangja is szerte a világban” – hangoztatta a jövő fele is tekintve.
Vitéz Kajcsa Tibor szavalata után Papp Sándor tiszteletes emlékének egy perc néma csenddel adóztak a résztvevők: ő szokta ugyanis eddig minden évben a tizenhárom áldozat nevét a koszorúzás előtt felolvasni. Helyette ezt most fia, Papp Attila lelkipásztor tette meg. Megemlítendő, hogy a koszorúzók között volt a nagybaconi rendőrőrs parancsnoka, Păștină Viorel is, aki, mint a korábbi években, most is tisztelgett az áldozatok emléke előtt.

http://www.hirmondo.ro
Böjte Ferenc