2014. október 4., szombat

Egy követ fújni az esküdt ellenséggel

Az RMDSZ államfőjelöltje vagy belelépett valami szerencsehozó laposba a csíkkarcfalvi mezőn járkálva, vagy valami hasonló végterméket reggelizett a minap, amikor a románok fővárosában kisorsolták az államfőjelöltek sorrendjét. Ugyanis a november 2-i választáson olyan szavazólapot kap majd az urnához járuló jogosult, aminek rögtön az elején Kelemen Hunor neve virít majd, no és pártjának logója, a stilizált tulipán.

Így aztán aki siet vagy rest tovább kutatni, matatni és keresgélni a 14 név között, aki rühell lapozgatni, az rögtön oda is ütheti a pecsétet az első név mellé. Nyakamat rá, hogy lesznek sokan (tán több ezren, tízezren), akik nem jutnak tovább Hunornál…

Pedig a névsor igencsak érdekes, sőt épületes, helyenként röhejes. A tucatnál is több elnökjelölt között még a szavazólapon első és tizedik helyre került magyar jelöltek a legkomolyabbak, közülük is a néppárti, autonomista Szilágyi Zsolt a rutinosabb, fiatal kora ellenére (ő már akkor benne volt a nagypolitikában, amikor Kelemen még csak híreket olvasott be a kolozsvári rádióban), míg az RMDSZ elnököcskéje ismertebb a mai román körökben, nem véletlenül, ő amúgy a román hadsereg tartalékos tisztje és a Verestóy-Borbély-Markó-klikk üdvöskéje egyben. A román nemzetiségű indulók között van több bohóc (Funar, Vadim, Dan Diaconescu), néhány senki (Brânză, Rotaru, Amariței), egy vén komcsi (Meleșcanu), egy politikai kalandor (Tăriceanu), két liba (Monica és Elena), egy báb (Ponta) és egy néhai szász (Iohannis). Közülük csak egyről zárnám ki, hogy titkosügynök, és az éppen Szilágyi. Szóval jól nézünk ki. A lista olyan, amilyen maga Románia. Balkáni. Kétség sem férhet hozzá, hogy az erdélyi magyar ember kire szavazhat az első fordulóban, Kelemenre vagy Szilágyira. A második fordulóban meg szinte mindegy, mert ott már magyar nem lesz. Akár otthon is lehet maradni, döntsék el maguk a románok, hogy kit akarnak majd öt éven át mocskolni a bulvártévékben-lapokban.

Amúgy a demokratikus jogállam elve már akkor sérült, amikor a Központi Választási Iroda sorshúzással döntött a jelöltek szavazólapi sorrendjéről. Merthogy a sorsolásnál a parlamenti pártok jelöltjeit előre vették, ami megmagyarázhatatlan diszkrimináció.

Ráadásul a kedvezményezett parlamenti pártok már eleve kicselezték a törvényt, ami azt írja elő, hogy a választást hivatalosan egy hónapos kampány előzi meg. Ugyanis Pontáék már hetek óta jelen vannak a tévéműsorokban, kampányindító gyűléseiken is túl vannak már, s ez alól a törvényességért, jogállamiságért, tisztességért „küzdő” RMDSZ sem kivétel. Román parlamenti versenypártként beállt a törvényszegők sorába, hiszen már napokkal a hivatalos rajt előtt megrendezte nagy csinnadrattával a saját kampánynyitóját Csíkszeredában.

Kelemen gyorsan el is ment egy bukaresti kampányvitára, ahol alaposan kiviselte magát, szégyent hozva nemcsak saját pártjára (ezt még könnyen elviseltük volna), hanem az egész erdélyi magyarságra, sőt az egész magyar nemzetre. A szervilis RMDSZ-médiának és a magyarországi baloldalnak „nem tűnt fel”, de a Székely Nemzeti Tanács sietett szóvá tenni: a bukaresti beszélgetésen a románok egymást túllicitálva csesztették Magyarországot, annak alkotmányát, kormányát, Orbán Viktor és a Fideszt, Kelemen Hunor RMDSZ-elnök pedig  – aki nem restelli folyton Orbán társaságát keresni – nem védte meg a magyar mundért. Sőt mi több, szó nélkül hagyta a felvetést, miszerint a határon túli magyarok támogatása Magyarország által inkább teher az RMDSZ-nek, ráadásul arcátlanul azt hazudta bele a tévékamerákba, hogy két erdélyi magyar pártot hoztak létre az RMDSZ ellenében Budapestről! Az SZNT joggal emlékeztetett: az RMDSZ ellenzékét megjelenítő Magyar Polgári Pártot és az Erdélyi Magyar Néppártot „nem a budapesti kormány hozta létre, hanem az RMDSZ elhibázott politizálása”. (Ráadásul az MPP akkor jött létre, amikor éppen a balliberálisok kormányoztak Magyarországon.) Az SZNT úgy véli, „megtévesztő, valótlanságokat tartalmaz és ellentétes a romániai magyarság, ezen belül a székelyek érdekeivel és gondolkodásával” az, ahogyan az RMDSZ és elnöke politizál, megszólal és kampányol. Ennek az elhibázott politikának a része az is, hogy az RMDSZ előbb nem vállalta, majd csak kampánycélokból „színleg vállalta” az autonómia ügyének a képviseletét, és rossz, kártékony üzeneteket fogalmazott meg ezzel kapcsolatban. Végül pedig egy kiherélt, elfuserált autonómiatervezettel állt elő.

Izsák Balázsék Kelemen Hunor „elszomorító mulasztásának” tartják, hogy az RMDSZ-elnök szó nélkül hagyta a Magyarország alkotmányát ért kritikát, és nem mondta ki, hogy a határon túli magyarok érdekeinek megfelelően került az alaptörvénybe: Magyarország felelősséget visel a határain kívül élő magyarok sorsáért. Rendkívül károsnak és visszatetszőnek tűnik a kelemeni igazodás a román nemzetpolitikához, aminek az ára az, hogy a románok Magyarországot és a magyar kormányt igazságtalan, méltánytalan és hamis elmarasztalásnak vethetik alá. Az SZNT szerint „a romániai magyarok elsöprő többsége nem osztja az RMDSZ elnökének nyíltan felvállalt, liberális elkötelezettségét”, nemkülönben a meghunyászkodó, szervilis, alakoskodó hozzáállását.

Én nem tudom, hogy a romániai magyarok elsöprő többsége helyesli-e az RMDSZ-nek és jelenlegi elnökének a balliberálisokhoz való dörgölőzését, de az immár igazoltnak látszik, hogy aki Kelemen Hunorra szavaz, az valójában Victor Pontára szavaz. Azaz a vörösökre.

[R. Balogh Mihály] http://itthon.ma/




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése