![]() |
1956ban az év emberének a magyar szabadságharcost választották |
Egy nemzet sem tűri, hogy más
nemzet uralkodjon rajta. Mi a Szovjet uralma alatt voltunk. 1956-ban még
látható volt az épületeken a "felszabadító dicső vörös hadsereg"
vagyis az elnyomó istentelen, barbár ázsiai horda lövései. Már túl voltunk az
államosításon, mely kiterjedt 5 szobán felüli lakásokra, minden gyárra,
üzletre, vállalkozókra, szabóra, cipészre, földtulajdonosokra. Túl voltunk a
kitelepítésen B listázáson, a kitelepítéseken. Nem volt kibúvás a nyugati
határon vasfüggöny volt, (2 sor szöges-drótkerítés között födi akna). Büntették
a magyarokat mások bűneiért. A hívő emberek tudták, hogy csak az Isten segíthet
s a templomokban kerestek nyugalmat. Csalódva tapasztalták, hogy a kocsmába
biztonságosabb volt járni, mint a templomba, mert ha ott valaki elszólta magát
nem jelentették fel az ÁVH-nál, mint ahogy azt a lelkész elvtárs hivatalból
megtette, s büntetés lett belőle.
Ha egy bűnözőt tetteiért elítélik,
az tudja, miért büntetik, de miért kell bűnhődni a magyar népet? Van, aki azt
mondja, hogy azért mert magyar katonák harcoltak a Szovjet ellen. Akkor az volt
a remény, hogy visszakapjuk a Trianonban elvesztett területeket, és az akkori
magyar katonák, ha nem parancsra, önként mentek volna harcolni bár hova. Akkor
még úgy látszott, hogy újfegyverekkel a németek nyernek s csak tőlük várhattuk
az elcsatolt országrészek visszaszerzését. Az újfegyver gyártás alatt volt, dr.
Teller Ede mondta, hogy a véletlenen múlott, hogy nem a németek állították elő
az atombombát előbb. Mások a holokauszt miatt büntetik a magyarokat. Azok
nemcsak rosszindulatúak, de buták, nem éltek Magyarországon, nem tudják a
valóságot. Az igazság az, hogy nincs Európába olyan ország ahol több zsidót
mentettek meg, mint Magyarországon. Azok nem tudják, hogy Adolf Eichmann
megegyezett Brad Józsefel, aki tagja volt a Hungarian AID and Rescue
Committee-nek, hogy az un. "Blut gegen Waren" 1
millió zsidóért cserébe 10,000 teherautót, 200 tonna teát, 200 tonna kávét,
2,000,000 darab szappant adnak. Ezt az angolok akadályozták meg, letartóztatták
és börtönbe tették Brand-ot. Ez nem volt titok, a fent jelzett Committee tagjai
voltak: Józsi
Krem, Rudolf Kastner, József és Hansi Brand, Sámuel Springmann, Sándor
Offenbach, András Biss, Dr. Miklós Schweiziger, Mózes Krausz, Ernő Frankl és
Ernő Szilagyi. Brand eskü alatt vallotta Eichmann tárgyalásán, hogy 1941 és
március 1944 között 22,000–25,000 zsidót
segítettek Magyarországba a németek által megszállt területekről. Ezeknek nagy
része a frontra ment katonák igazolványát kapta meg és nyugodtan éltek a védett
házakban. Nem hallani azokról, akik 10 ezrével kikeresztelkedtek. Hol volt ehhez hasonló a világon? Brand József 1964-ben halt meg, a
vallomásai nem titkosak, Tel Aviv-ben megtalálható. Szégyene a mindenkori Magyar Kormánynak, hogy engedi, hogy más
népek hazugsággal bűnös népnek nevezzék a magyar népet. Ajánlatos lenne a
választások előtt magyar törté-nelemből levizsgáztatni a képviselő jelölteket,
hogy a Parlamentbe csak azok juthassanak, akik ismerik az igazságot, és annak
tudatában meg védik a magyar népet a gyalázástól.
A fentiek ismerete után
eljutottunk 1956 októberéhez, mint lealázott bűnös nép, amely nem érdemli meg,
hogy az ENSZ-be helyet kapjon. A poznani felkelésre figyeltünk fel. A kis
csoportban felvetődött a kérdés; lehetséges-e hasonló nálunk? Dehogy lehet, nem
tudsz 5 emberrel a sarokig elmenni, elfog az ÁVH, - mondta a v. ejtőernyős
Harmati. Október 22-én nagygyűlés volt a Műszaki Egyetemen, jelen voltak
riporterek a rádiótól, újságoktól, küldöttség Szegedről, természetesen sok
besúgó, Nagy volt a zűr-zavar, követeltük: szolidaritás a lengyelekkel, a norma
rendszer eltörlése, a beszolgáltatás felülvizsgálása, magyar-szovjet, magyar-
jugoszláv barátság, óvatos követelések. Éjfél után már fáradtak, éhesek
voltunk. Láttuk, hogy az egyenruhás műszakiak is követelnek, meg jött az
éhségtől a bátorság. Követeltük a politikai perek felülvizsgálását, az orosz
csapatok kivonulását, a kormány átalakulását Nagy Imre vezetésével (akkor még
nem tudtuk, hogy ő azonos azzal a Nagy Imrével, aki parancsnoka volt annak az
osztagnak, akik kivégezték a cári családot). Már 3 óra körül volt, mikor a 14
követelési pont megszületett. Abban állapodtunk meg, hogy ha azt az újságok
leközlik, egy küldöttség megkoszorúzza Bem szobrát, ha nem közlik, tüntető felvonulás
lesz a szoborhoz.
Az újságok nem közölték a
követeléseket. Készültünk a tűntetésre. A déli hírekben bemondta a rádió, hogy
a belügyminiszter betiltotta a felvonulást, majd egy óra múlva visszavonta a
betiltást. Ez országszerte nagy feltűnést keltett. 3 órakor elindult a diák felvonulás
a Műegyetemről, csöndben, végig a Duna parton. A dekorációs vállalattól a
zászlók tömegét hozták utánunk, s mint egy zászlóerdő haladtunk tovább a
himnuszt s Kossuth nótákat énekelve. A Bem téren nagy tömeg fogadott s kezdtük
kivágni a sarló-kalapácsos címert a zászlókból. Az volt a megegyezés, hogy a
koszorúzás után haza- megyünk, de hallottuk, hogy Nagy Imre fog beszélni a
Parlamentnél an éphez, s oda mentünk.
A Parlament elé érve fáradtak,
éhesek voltunk. Már besötétedett a villanyok fel-leoltásával bőszítették az
elvtársak a tömeget. Az Alkotmány utca felől egy katonai rádiósautó jött a
tömeg közé. Mikor felém közeledett, szavalatokat hallottam, majd, mondja, hogy én
Pesti Jóska vagyok, ezért a ver-sekért börtönbe tettek, az ÁVH-sok elvertek,
mankóval járok. Együtt dolgoztam Jóskával az Iparterv-ben, s kértem, hogy
vegyenek fel. 3 katona kíváncsiságból jött az utcára, tőlem kérdezték mi
történik. A tömeg azt gondolta, hogy ÁVH autó a felvonulók ellen s fel akarták
dönteni, a katonák kértek, hogy beszéljek a mikrofonba, nyugtassam meg a tömeget.
A 14 pontkövetelést ismertettem, a tömeg lángba borította a teret a
villanylekapcsolása miatt. Égett minden éghető, ezrével a párt tagságkönyv is.
Majd jött a hír; ledöntötték a Sztálin szobrát, a tömeg ujjongott, ruszkik
haza! Nagy Imre jött az erkélyre, megszólat: Kedves elvtársak! Kiabált, fütyült
a tömeg nem vagyunk elvtársak! Nem tudta befejezni beszédet, visszament a
Parlamentbe. A tömeg szitkozódott, csalódottan indult haza.
Akkor jött a hír; az ÁVH-sok lövik
a felvonulókat a rádiónál. Mindenki a rádióhoz, állítsuk meg lövöldözést,
kiabáltam a mikrofonba addig, amíg a tömeg meg nem indult a rádió felé. Majd újabb
hírt hozott egy motorkerékpáros: katonák jönnek Budáról feloszlatni a tömeget.
Kértem a sofőrt, hogy vezessen a Margit hídhoz. Útközben kiabáltuk, hogy
mindenki a rádióhoz, akadályozzuk meg a vér-ontást. A pesti hídfőhöz értünk s
körül zárt a tömeg, a hídon álló villamosok, autóbuszok és a tömeg miatt lassan
haladt a nyitott csapatszállító. Kiabáltuk a katonákhoz, hogy az ÁVH-sok lövik
a tömeget a rádiónál, a katonák szűntessék meg a vérontást, a magyar katona a
magyar népet védi, védje meg az ÁVH-soktól. A 6 hangszóró hatásos volt a
katonák már a Kossuth nótákat énekelték. A parancsnok nem tudta kik vannak a
katonai rádiósautóban, s kiáltott, hogy csináljunk utat a rádióhoz. Tömeg volt
az úttesten, s kértük, hogy engedjék a katonákat a rádióhoz. Dörömböltek az ajtón, új hír; a Váci úton
páncélosok jönnek. Gondoltuk sikerül őket is meggyőzni. Mire a Nyugatihoz
értünk a páncélosok lecsukott tetővel dübörögtek a Rákóczi út felé.
Visszamentünk a katonák után, útközben biztattuk a tömeget, akik a Himnuszt,
Kossuth nótákat énekelve mentek a rádió felé. A Madách térnél már hallot-tuk a
fegyverek ropogását, Az Astoriánál megállt a rádiós kocsi, megköszöntem, hogy
felvettek, akkor még nem tudtuk, hogy
mily fontos szerepet töltött be a hangszórós autó a magyar történelembe. A
katonák már a múzeum kertben voltak, a nép oldalán, szembe az ÁVH-val. Füst
volt, süvített a gyilkos golyó, de megnyugodva kerestem menedéket.
58 év távlatából és kb. 13 ezer
km. távolságból értékelve az 1956-os forradalmat; az igazság forradalma volt. Mi jogosan követeltük az
emberi jogainkat szülőhazánkban, amely idegen megszál-lás alatt volt, ránk
kényszerített ideológia és kormány terrorja alatt éltünk. Mi nem kezdtük a
lövöldözést, csak visszalőttünk, védekeztünk. Ha úgy élhettünk volna, mint a
Nyugat-Európai nemzetek. Nem lett volna mit követelnünk. Ha leközlik az újságok
a követeléseket nem lett volna felvonulás. Ha Nagy Imre nem szólítja
elvtársaknak a tömeget a nép meghallgatta volna és hazamegy. Ha nem lőnek a
tömegbe az ÁVH-sok nem lett volna miért oda terelni a tömeget. De ha nem jött
volna a Kossuth térre a rádiós autó hiába kiabáltunk volna nem tudtuk volna
meggyőzni a zajos tömeget, hogy menjenek a rádióhoz. Ha nem tudjuk meggyőzni a
katonaságot, hogy szűntessék meg a vérontást a rádiónál, azok a tankok
segítségével kiszorították volna a tömeget lövés nélkül a rádió környékéről és
mindenki hazament volna, s ma is, Magyarországon lennének a ruszkik.
A baj az, hogy nem vitték magukkal
a kommunistákat, s azokat nem vonták felelősségre a nép ellen elkövetett bűneikért.
Ott vannak ma is, a politikai, egyházi közéletben, magas nyugdíjból nyugodtan
élnek. Nem akadt a sok elvtársból, az ügynökből egy sem, aki megbánta volna
tetteit. Pedig, amíg ezek vezető szerepet töltenek be nem lehet nyugalom, rend
Magyarországon. Nem börtönbe kell tenni őket, hanem munkatáborokba, utakat,
hidat építeni. Ha az már meg van, lehetne Alcsúton is stádiumot teniszpályákkal
építeni, Vagy csatornázni Alföldet, képzeljük el, ha beültetnének minden
talpalatnyi földet, nem lenne szükség, más országból hozni élelmet, s fejlődne
Magyarország.
(Bogár Gyula)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése