 |
| A 444 szennyoldal által "Balfaszbrigádnak" titulált Pál utcai fiúk |
Hogy miért?
Erre naponta millió és millió példát szolgáltat a nemzetközi és hazai világ idiotizmusa és elviselhetetlensége. De most a napokban lett kristálytiszta minden. Most lett teljesen világos, hogy ezeket miért nem lehet sem elviselni, sem tolerálni.
Történt, hogy a 444.hu nevű, igazán liberális portálon egy „anarki” névre hallgató állandó szerző és munkatárs, aki önmagát Che Guevara képével helyettesíti cikkei mellett, szóval ez a fonálféreg írt egy hosszú liberális cikket ezzel a címmel: „A Kőszívű utcai csillagok, avagy hogyan vegyük el a gyerekek kedvét egy életre az olvasástól.” Régi téma ez már, igazából túl vagyunk rajta. Minden évben felbukkan valami liberális kretén, és előáll ezzel a baromsággal. Mert a liberális gyerek nem szenvedheti az olvasást, a kötelező olvasmányt, a liberális iskolában a liberális gyerekkel nem olvastatunk többszörösen összetett mondatokat, mert attól fejfájást kap szegény, és megutálja az olvasást. Ismerjük az egészet, kijön a teniszkönyökünkön. Ezt anarki is érezhette, mert úgy döntött, tovább megy a megkezdett úton, úgy döntött, igazán egyedit és nagyszabásút fog alkotni a liberális újságírás és szólásszabadság fostengerén. S nekilátott:
„Aki magyarul olvas, esetleg még ír is, nem kerülheti meg őket. Ráadásul generációk nőttek fel rajtuk, és minden felnőttben megvan az a természetes szadista hajlam, hogy ha már én végigszenvedtem annak idején a Nagy Magyar Irodalmi Balfaszbrigád kalandjait a szerencsétlen Kis bicebócától a nyomorult Nemecsek Ernőn át (direkt nagybetű) a lúzerkirály Nyilas Misiig, akkor szenvedje végig a gyerek is. Belőlem is ember lett, nem kell egy tüdőgyulladásba mindjárt belehalni. Hosszú évtizedek után újra beleolvastam a lassan 150. születésnapját ünneplő Kőszívűbe, és kénytelen vagyok bevallani, hogy néhol már a fejezetcímeket sem értem. De aki kapásból, Google nélkül tudja, ki az az Ephialtész és mi az a Perihélia, tegye fel a kezét gyorsan, és azonnal beírom a kis ötöst. És ezek még csak a fejezetcímek. Belül a Kőszívű annyira száraz és szövevényes, annyira patetikus és tudálékos, hogy előbb kínoznék vele foglyokat Guantanamón, mint hogy 12 éves gyerekeket engedjek vele egy légtérben tartózkodni… Mert ha nekem Kőszívűt kellene tanítanom hetedikben, csak annyit mondanék róla a gyerekeknek, hogy nyugodjatok meg, ez is irodalom, de ennél szarabb már nem lesz… Aztán ha 10-12 évesen a kötelezőkön túl vagy, de még mindig nem ment el a kedved az olvasástól, szemezgess bátran az ajánlott irodalmi művek közül! Verne, Dumas, Dickens és Defoe többek között… És most komolyan, az elmúlt 300 évben nem jutott jobb az eszünkbe, mint az Isten létén filozofáló, idült rasszista hajótörött segítségével megszerettetni az olvasást azokkal a 10-12 éves gyerekekkel, akik jó esetben Minecrafton és Spongyabobon, rossz esetben közszolgálati tévén és gyűrött IKEA-katalóguson nőnek fel?”
Íme, itt áll előttünk teljes vértezetében anarki lelkivilága. Anarkié, aki szerint Nemecsek Ernő és Nyilas Misi egy balfasz meg egy lúzer. Robinson pedig „idült rasszista”. Lássuk be, ez azért új távlatokat nyit előttünk. Mert itt voltunk eddig, tétova, ostoba, földhözragadt seggfejek, és hosszú-hosszú generációk óta abban a tévhitben tengetjük nyomorult életünket, hogy Nemecsek Ernő és Nyilas Misi valamiféle örökérvényű erkölcsi példát mutat minekünk. Hogy az olyasféle dolgok, mint hűség, bátorság, hazaszeretet, becsület, tisztesség örökkévalók, még akkor is, ha mi nem tudjuk mindig betartani ezeket. De legalább van előttünk példa minderre. Nemecsek, Nyilas Misi, a Baradlay fiúk, Dobó István és Bornemissza. Ám eljött anarki, és fénycsóvát hajított életünk sötétjébe. Nevezettek ugyanis balfaszok és lúzerek. A kis Bicebóca is. Az egész Kincskereső kisködmön balfaszok és lúzerek seregszemléje, a Furfangos Cintula is, különösen a Kuckó király, aki a lékbe vezeti éjjel a labancot, de a júdáspénzt a lék szélén hagyja, mert „az ellenség pénzét még a halálba sem akarta magával vinni”. Robinson pedig? A protestáns polgárság apoteózisa, aki kizárólag leleményességével, tudásával és kitartásával tud életben maradni? Ő egy „idült rasszista”, bár ezt nehezen tudom hirtelen értelmezni. (Robinson „modellje” amúgy Alexander Selkirk skót tengerész, akit a Juan Fernandez szigetek egyikén tettek ki valamikor 1703 táján.) De mindez nem számít. Anarki számít és az ő meglátásai. S persze kár lenne megállni félúton. Fenébe Thomas Mannal! Ki az a lúzer balfasz, aki átrágja magát a Varázshegyen, a mindenen filozofálgató Hans Castorp tudálékos és idegesítő hülyeségein, amikor olvashat anarkit is?! Dosztojevszkij? Na ne röhögtess! Stendhal? Rémisztő! Zweig, Balzac, Hugo, Shakespeare, Szophoklész, Tolsztoj, Puskin, Szerb Antal, Vajda János, Németh László? A hideg is kiráz! Ezek mind meghaladva! Marad a liberális út végén a liberális anarki és az ő szólásszabadsága meg lelkivilága. Aki ezek közé akar tartozni, tudja, mit kell cselekedjen. Aki meg nem, az is. Csak azt nem szabad elmondani még nyilvánosan, mert baj lenne belőle. De nyugalom. Ezek világa szükségképpen fog elpusztulni. Ez az anarki nevű balfasz rá a bizonyíték.
Bayer Zsolt http://magyarhirlap.hu
Minek is tanulni olyan irodalmat, ami világkultúrális mozgalmak alapköveivé váltak? Minek is tanulni, olyan irodalmat, amiről esetleg a világ többi táján is hallottak, miközben van nekünk is annyi írónk, akik bár középszerűek, bár legtöbbjük vajmi keveset változtatott az irodalmon, mint művészeti ágon, és legtöbb írásuk élvezhetetlen, legalább a miénk, és büszkén viselhetjük az íróink középszerűségét. A feltörekvő íróink ne tanuljanak a mesterektől, hanem a leszakadt és folyton a világ mögött kullogó magyar íróktól, hogy soha ne legyen értékük világszínvonalon, csak Magyarországon.
VálaszTörlésMég hogyha ezt el is fogadnánk, mint egy beteg és agresszív ember követelése, akkor sem zárhatjuk ki a tényt, hogy kauzális összefüggés van aközött, hogy a fiatalok nem olvasnak, és aközött, hogy az irodalmat a vontatott és fantáziagyilkos kötelező olvasmányokon nyomják le a torkukon. Ez egy tény, és minden ideológiának és eszmerendszernek a tényekhez kell igazodnia, vagy különben életképtelen és mocskos.
Még hogyha esetleg egy kicsit irodalom óra lesz a magyar órából, akkor is elképesztően destruktív. Az ideológiai ködfelhő mellett az emberi pszichológiát és a gyermekek személyiségfejlődését sem veszi figyelembe. Második osztályban olvastatják a Kis Herceget, és aztán ha az ember visszaolvassa tíz év múlva, egészen mást lát, amiről eddig senki nem beszélt, feltéve, ha nem ölték ki belőle teljesen azt a képességet, hogy az irodalmi alkotásokat a saját mércéje alapján ítélje meg, és nem a megkövetelt magyarázatokat veszi végső igazságnak.
Bár az alkotón kívül senkinek nincs joga büszkeséget érezni egy alkotás iránt, de még így is hiába kapaszkodsz a magyarságba. A művészetek, a gondolatok és az emberek kultúrán felül állnak, és kiterjednek az egész világra. Akárhogy próbálod belegyömöszölni az emberi létezést a magyarság kereteibe, nem fogod tudni. Csak a véletlennek köszönhetjük,hogy ide születtünk, és semmi közünk nincs a kultúrához, amihez igazodnunk kell. Emberek vagyunk, és ez köt össze a többi emberrel, ennél igazságosabb mérce nem létezik.
Nem zárhatjátok be a fiatalságot a kultúrális börtönötökbe, elszakítva őket a világtól. Ahogy Patrick Henry mondta: "Give me liberty, or give me death!"