Le a magyar kártyával!

A román kormányzat nem szűnik meg politikai válságok idején a magyar közösséget felhasználni a problémák leplezésére, nincsen semmi új a nap alatt. Úgy rontanak nekünk mintha közösségünk roppant jéghegyként közeledne féltett ideáljaikat megtestesítő hajójuk felé, hogy azt megsemmisítse. Pedig ez nem igaz, mi csak a minket megillető jogainkat követeljük, és bármily meglepő, törvénytisztelő állampolgárok vagyunk. Ők mégis megtiltják jelképeink használatát, háborús bűnösnek kiáltják ki szimbolikus íróinkat, korlátozzák nyelvi jogainkat, elveszik az általuk adott kitüntetéseket, szekust állítanak városvezetőink megfigyelésére és legújabban nem engedélyezik Magyarországnak, hogy új konzuli irodákat nyisson.
Meddig tűrjük még, hogy közösségünk az állandó politikai csatározások eszköze legyen. Őseink ha ilyen helyzettel találkoztak megszólaltak a harci sípok, körbejárt a véres kard, a lármafák sorra felgyúltak s a közösség egyként lépett fel a fenyegető ellenség ellen. Persze 25 év alatt megszokhatták, hogy egy fog nélküli oroszlánnal van dolguk akit fel lehet mutatni Európában, hogy ne lám milyen jól bánunk a kisebbségekkel. A tulipánnal megbillogozott oroszlán meg néha felmorog de már senki sem veszi komolyan.
Hol vannak a Wesselényi Miklósok, akik ha kell, egyedül szállnak szembe egy birodalommal? A Deák Ferencek akik passzív, de következetes ellenállással térdre kényszeríthetnek egy birodalmat? Hol vannak a Gyárfás Elemérek akik a jog eszközével védik közösségünket? Ilyen nagyjaink nincsenek már, de van több mint egymillió magyar ki, ha egyként lép fel s mint vasmarok az asztalra csap, nem lesz az a román kormány mely felhasználná eszközül politikai játékaihoz.
Többek vagyunk mint a hervadó tulipán, mert a tulipán már nem a “mindent megszerezni amit lehet” elvi útján jár, hanem “hogyan adjuk fel a legkevesebbet úgy, hogy azért valami eredményt felmutathassunk” program mentén bandukol. Mégis e tulipán miatt vagyunk ma, mi mindannyian a “magyar kártya”. Ez az amiből már elegünk van, ez ami ellen nap mint nap tennünk kell egy picit.

Fancsali Ernő - http://erdelyiautonomia.wordpress.com