– Újabb államilag támogatott helyekkel bővül a MOGYE kínálata ősztől,
de csak a román nyelven tanulni vágyó diákok számára. Ezzel szemben a
magyar fiatalok még fizetéses helyekre sem pályázhatnak. Leonard
Azamfirei rektor szerint nincs elégséges számú oktató és kereslet sincs a
táplálkozástanon, kinetoterápián, testnevelési szakon és orvosi
kozmetikán magyar szakokra. Hogyan vélekedik ön erről?
– Amikor a felsorolt rövid távú képzések elindultak az egyetemen – még
az új tanügyi törvény hatályba lépése előtt –, azzal a kéréssel
fordultunk a vezetőséghez, hogy ezen szakokon is vezessék be a magyar
nyelvű képzést. Erre az volt a válaszuk, hogy rövid távú képzéseken ez
nem valósítható meg, csak a hosszú távúakon. Mindemellett volt olyan év,
ahol például kinetoterápián a 75 diákból 37-38 magyar hallgató volt.
Sőt, olyan tanár is oktatott a román tagozaton, aki be akarta vezetni a
terminológia tantárgyat, mert járt az egyetemre olyan magyar diák, aki
nem értette meg a román szakkifejezéseket. Mi akkor is hangsúlyoztuk,
hogy nem ez a megoldás, az egyetlen járható út a teljeskörű magyar
nyelvű oktatás. Akkor ezt nyilván elutasították. Ám amikor megjelent a
multikulturalitást szavatoló tanügyi törvény, akkor újra kértük, hogy a
rövid távú szakokon is indíthassunk magyar nyelvű oktatást, akkor pedig
az volt a kifogás, hogy csak költségtérítéses helyeket terveznek a
szóban forgó képzéseken, és magyar szakot beindítani ez esetben
gazdaságilag nem kifizetődő.
– Mindemellett az egyetem vezetősége idén angol nyelvű fogorvosképzést is szeretne indítani.
– Így van, idén ősszel el is indul a képzés. 2011-ben, a tanügyi törvény
megjelenésekor hozzávetőlegesen 40 százalék volt a magyar diákok
részaránya a MOGYÉ-n, ám a jelenlegi helyzet tükrében 5-6 év múlva 20
százalék alá fog csökkenni, és amikor tíz százalék alá esik a magyar
diákok aránya, akkor majd talán gond nélkül biztosítják a magyar nyelvű
oktatást…
– Jelen pillanatban hogyan áll a magyar departamentumok megalakításának helyzete?
– Folyamatos a magyarok visszaszorítása. A tanügyi törvény
megjelenésétől mi felemeltük a hangunkat, kértük, követeltük, hogy
léptessék életbe a jogszabály által előírt intézkedéseket, de azóta a
tanügyminisztérium folyamatosan „nyugalomra int” minket, várakozó
álláspontot kíván tőlünk. Arra kérnek, várjunk, amíg erősödik a magyar
nyelvű oktatás az egyetemen, de a jelen helyzet szerint csak a román
tagozat erősödik – például jóváhagynak államilag finanszírozott helyeket
a rövidtávú képzéseken, növelik a fizetéses helyek számát a román
diákok számára – tehát egyértelműen csökken a magyar diákok részaránya, s
így mi folyamatosan gyengülünk.
– Egyáltalán nem közeledtek az álláspontok a magyar és román oktatók között?
– Esély sem volt közeledésre, mert amikor a tanügyminiszter ez év
áprilisában „tárgyalni” érkezett a városba, árulkodó módon – és szokás
szerint – előtte már a román vezetőséggel magántárgyalásokat folytatott.
Utána, amikor mi ültünk vele asztalhoz, akkor – finoman fogalmazva –
burkoltan a román fél álláspontját képviselte. Akkor mi kilátásba
helyeztük a szenátusból való kilépésünk szándékát, de azt kérte, ne
hamarkodjuk el a döntést. Nekünk a reakciónk erre az volt, hogy cserébe
ígérjék meg azt, hogy visszavonják a szenátus azon döntését, miszerint
még egy évig napolják a magyar tagozat létrehozásának témáját. Ezt ők
gondolkodás nélkül visszautasították, erre válaszként a vezetőségi
funkciót betöltő magyar oktatók lemondtak egyetemi adminisztratív
tisztségeikről.
– Egységes a magyar nyelvű oktatók véleménye, ami a magyar szakok elindítását illeti?
– Igen. Nyilván vannak mindenhol különutasok egy csoporton belül, de egységesnek mondható a magyar nyelvű oktatók álláspontja.
– Milyen a hangulat a diákok körében? Lehet-e ellenségeskedést tapasztalni?
– Én leginkább a hatodévesekkel foglalkozom, akik talán picit másképp
állnak hozzá a dologhoz, mert hamarosan végeznek, de az általános
elégedetlenség különböző formákban jelentkezik náluk is. A diákok
közötti ellenségeskedés elszigetelt jelenség, de az olyan oktatók között
is, akik – úgy vélem – nem azon a szinten vannak, hogy primitív
megnyilvánulásokra ragadtassák el magukat.
– Ön személy szerint kivitelezhetőnek tartja-e egy magyar tannyelvű
orvosi – alapítványi, magán stb. – egyetem alapítását? Egyáltalán milyen
kiutat lát a zsákutcából?
– Ez természetesen nem egy rajtam álló, vagy egyszemélyes döntés, de
szerintem az egyetem vezetőségét kellene valahogyan rábírni arra, hogy a
tanügyi törvény rendelkezéseit ültessék életbe, ehhez viszont szükség
van a hatóságok segítségére, amit egyelőre abszolút mértékben
nélkülözünk. Ami az alternatív megoldásokat illeti: magán– vagy
alapítványi egyetemnek vajmi kevés esélye van állami finanszírozásra, én
pedig úgy vélem, amíg az állam támogatott magyar helyeket biztosít a
magyarul tanulni kívánók számára, addig kár lenne eldobni magunktól ezt a
lehetőséget. Az erdélyi magyar lakosok is ugyanolyan adófizetői a román
államnak, tehát megilleti őket a térítésmentes orvosképzés.
– A tervek szerint jövőben kezdik el működtetni Németországban a
Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem kihelyezett tagozatát.
Addig egyetemi kampuszt építenek, s saját kórházuk kialakításáig a
hallgatók gyakorlati képzésére a német kórházakban kerül majd sor.
Milyen előnyei vannak ennek, illetve a magyar diákoknak milyen haszonnal
járhat ez?
– Ugyanaz a mögöttes szándék sejlik ki e mögül is, mint a magyar tagozat
beindításának megakadályozása mögül: minél kisebb legyen a magyar
diákok részaránya az egyetemen belül. Bár az ötlet kelet-európai trendet
követ, hisz tájainkon az orvosképzés viszonylag olcsó, és azok az EU-s
állampolgárok, akik kevesebb költség árán szeretnének tanulni, azok a
németországi kirendeltségen sajátíthatják el a szakma alapjait. Nekem
viszont aggályaim vannak ezzel kapcsolatosan – ám tudomásom szerint
próbálnak rá megoldást találni –, mert bár az első három egyetemi évet
el lehet végezni bárhol, a tudásanyag ugyanaz, viszont a következő három
évet, ahol betegekkel kell foglalkoznia az orvosnövendéknek, nem
mindegy, hogy hol végzi. Elképzelhetetlen, hogy a román állampolgár
Németországba költözzön, és ott kezdjen el betegeket gyógyítani és
fordítva. Ehhez kollégiumi tagság kell, és az illető ország engedélyei
szükségeltetnek stb.
– Milyen új szakokkal várja idén az orvosi egyetem a líceumot végzőket?
– Újdonságnak számít a Kozmetológia és dermofarmácia szak, amely a gyógyszerészeti karon belül indul.
Pál Piroska
Központ - http://erdely.ma/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése