2014. április 24., csütörtök

Akik őshonosok nélküli Erdélyre vágynak


Bukarestben a politikaalakítók köreiben igen nagy ellenszenvvel fogadták az Európa Tanács ama ajánlását, miszerint a nemzetállamoknak komolyan fontolóra kellene venniük a kollektív jogok biztosítását az őshonos nemzeti közösségek számára, mi több, ezek s a területi autonómiák olyan pozitív példák, melyeket ajánlatos életbe ültetni.

Az egyéni jogok biztosításának bűvöletében élő és az eredményekkel úgymond gyakorta és mértéktelenül dicsekvő politikai osztály zavara óriási, s az ellenérvek halmaza is gyorsan összeállt, legfőképpen azt hangoztatják, ilyesmit a román nép 99,99 százaléka nem fogadna el. Igaz, eddig legalábbis még senki nem számolta össze, hogy valóban tiltakozna-e a románság a kollektív jogok vagy az autonómiák ellen. És sajnos, azt sem vették még számba, hogy Erdély például nem unta-e meg, hogy négy híján száz esztendeje az ország kifli alakú részét abból a pénzből fejlesztik, melyet mi a Kárpátokon innen megtermelünk, hogy közel száz év elteltével, s a nagy betelepítések ellenére a Regátban vagy Mold­vában is él az a nagy Brătianujuk által hangoz­tatott szellemiség, miszerint ők szeretik ugyan Erdélyt, de lehetőleg lakói nélkül. Minden bizonnyal a bukaresti politikusoknak az lett volna ideális állapot, ha csak területet kapnak a híres-hírhedett trianoni szerződés nyomán, de emberanyagot véle nem. Bár, ha így történik, annyi év tapasztalatával hátunk mögött, nyugton állíthatjuk: nem lett volna, aki számukra megtermelje azt a pénztöbbletet, amivel úgy- ahogy, de talpon tartják az országot.

Most ellenben rettenetes idegesség fogta el a román politikusokat, mert az Európa Tanács azt merte ajánlani – az Ukrajnában történtek hatására is –, hogy Európa államalkotó nemzetei próbáljanak megbarátkozni a kisebbségek közösségi jogai tiszteletben tartásának gondolatával, ellentétben azzal a gyakorlatukkal, melyet a kilencvenes évek óta hallunk, miszerint joga csak az egyénnek, azaz a kisebbségeket alkotó személynek van, közösségének nincs. Miközben az egyén közösségben él, s még ha nem is iktatták törvénybe jogait, nemcsak személyként, de kis- és nagyközösségként is gyakorolja, akár tetszik ez a nemzetállamot alkotó többségnek, akár nem.

Hogy Románia és politikusai ma is valahol a tizenkilencedik századi nemzettudat áldozatai, mi sem bizonyítja jobban, mint Traian Băsescu államelnök ama kijelentése, hogy az ET ajánlása mit sem ér, hisz Románia alkotmánya nem teszi lehetővé az autonómiát. Mintha ebben a törvényeket, alkotmányt, rendeleteket oly léhán kezelő országban ezt az egyet kőbe vésték volna.

Simó Erzsébet
Háromszék

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése