A velünk szemben gyakorolt bánásmód nem érhet meglepetésként, hiszen az Alkotmány 1. szakaszának 1. pontja leszögezi: Románia nemzetállam, így az erdélyi magyarságnak még a létét sem ismerik el. Ennek egyik, de nem kizárólagos következménye, hogy alapvető emberi jogainktól is bármikor megfoszthatnak, és kétségtelen, amennyiben a hatalom érdeke úgy követeli, ezt meg is teszik.
Az Alkotmánybíróság az alaptörvényre hivatkozva utasította vissza a történelmi régiók visszaállítására, valamint anyanyelvünk és nemzeti jelképeink használatára vonatkozó kéréseinket. Csapdahelyzetben vagyunk, melyet azonban nem szabad elfogadni, hiszen amint arról a Románia határai között kényszerből eltöltött 94 év alatt immár több alkalommal is megbizonyosodhattunk, ezzel csak saját megsemmisítésünket segítjük elő.
Mindezek tudatában legfontosabb teendőnknek jogaink alkotmányos keretbe foglalásának kikényszerítését kell meghatároznunk. Hogyan érhetjük ezt el? A bukaresti és brüsszeli parlamentben jelen lévő képviselőink, valamint önkormányzati vezetőink hazai és nemzetközi színtéren végzett tényfeltáró tevékenysége, összecsengő nyilatkozatai, egységes állásfoglalása és nyomásgyakorlása által. A közakarat tömeggyűléseken és felvonulásokon történő kinyilvánításával. A polgári engedetlenség eszköztárának igénybevételével, ha nyomatékosítás szükségeltetik. Végül, de nem utolsósorban a felvilágosult román értelmiség segítségével, melyet viszont csak akkor tudunk meggyőzni a magunk igazáról, ha párbeszédet kezdeményezünk vele.
Bedő Zoltán
hirmondo.ro
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése