Aki egyszer magyarba rúgott... (Czegő Zoltán írása)

Tisztességes kis párt rajongója vagyok, minden jogom és okom megvan az Erdélyi Magyar Néppárt nevében is csüggni a nagyokon, a nagyobbakon, akik ismét beleszólhatnak Bukarestben nemzeti létünk és jogaink dolgaiba. Sokat mulasztottunk a dunántúli Őrvidéktől a csángók falvaiig. Írtam egyszer, hogy Bécs fölött a Dunában vagyon egy sziget, azon egy kápolna s a hozzátartozó igaz hagyomány, mely szerint a kápolnára írva vagyon: „eddig tart Magyarország”.

Sokat mulasztottunk, szent igaz, és csak történelmi érdekességként jegyzem ide, hogy olyan földrajzi név, régiónév, hogy Burgenland, sosem létezett Ausztriában. Azt csak az elrabolt őrségi magyarok „kedvéért” találták ki az osztrák sógorok, éppen akkor, amikor elveszítették a második világháborút is. Vigaszként kapták a magyar vidéket. A magyarság lenyelte az élményt. A ’90-es rendszerváltás (gengszterváltás) magával hozta az omlást, összebugyogott a nagy szovjet birodalom – egy tolvaj szót nem mondott ki a magyar kormány a kárpátaljai kétszázezer magyar érdekében.
S odaleve a gőgös műanyag Jugoszlávia, a horvátok 800 magyar év után függetlenültek a szerbektől, vérrel-tűzzel szerezték vissza a hazát. Ugyanígy a szlovének, macedónok, albánok, a délvidéki magyarok sok százezrei maradtak a szerbeknek. A szlovákok elváltak a csehektől, függetlenültek, szabadon köpdösik az ott élő felvidéki magyar százezreket – tálcán vitte a magyar külügy az alapszerződést, szíveskedjenek aláírni, hogy Magyarországnak semmi területi követelése nincs. Így történt Romániában is: itt tessék aláírni, már amennyit szíveskedtek elfogadni a nemzetközi jogból.

Ezek a baráti köpdösők megszokták, hogy mi szólni sem merünk, hát szóba sem állnak velünk Erdély dolgaiban. Írja Ady Endre – mert neki még szabadott politizálni –, hogy aki egyszer magyarba rúgott, szinte kedvet kap újból belerúgni. Lásd, mivé lett Dél-Erdély magyarsága, mivé a Bánság s a Partium, Szilágyság. Nekünk már nincs időnk halasztgatni, mulasztgatni – ezt kell megértenünk és megértetnünk másokkal is.

Isten malmai lassan őrölnek, de hát sose nekünk? És semmiféle uniótól nem várhatunk semmit. Hadd emlékeztessek 1956-ra. Spanyolország és Franco tábornok 150 ezer önkéntest szervezett, küldte volna Magyarország megsegítésére – az Amerikai Egyesült Államok letiltotta a menetelést. Borhi László írt erről könyvet (Dokumentumok a spanyol segítségnyújtás tervéről).
Mire a Kárpátokat teljesen lecsupaszítják, odaleszünk magunk is a tétlenségben.

 http://www.hirmondo.ro Czegő Zoltán