2014. február 13., csütörtök

Románia dühös – és skizós

Azért dühös Románia, mert a szívósan protokronista hübrisszel románnak nevezett csíkszeredai Miklós Edit Magyarországnak írt sítörténelmet.
Már nevetni se tudok azon a kollektív skizofrénia-tüneten, hogy ha egy Romániában élő magyar (székely) valamilyen sikert ér el, mindjárt románná avanzsál, ha viszont székely zászlót lenget, netalán autonómiáról beszél, abcúg, bozgor a nemzeti szlogen. (Apropó: itt valami zavart érzek az erőben. Nem a mi tudatunk kéne hasadjon? Ce dracu’?)
Bár a higgadtabb (értsd, hazaáruló, bozgorbérenc) fejekben fészkelődik azért a kínosan igaz gondolat: esetleg az illetékes hazai szervezetek is tehettek volna valamit annak érdekében, hogy Edita Miclăuş ne hagyja el a román sísport süllyedő hajóját. Ez legalább korrekt. De hát a ceruzát fogó kezek nem ezekhez a higgadtabb fejekhez ízesülnek, így vagy úgy. Mondom, vegytiszta nemzeti skizó.
De nem csak ezért dühös Románia. Az Alexandru Teodorescu-Radu Şovăială szánkós párost a gonosz orosz (?) illetékesek kizárták a tegnapi versenyből. Mert elromlott a szánkójuk. Ja, az ilyesmi előfordul. Mondjuk. De hogy a tartalék felszerelés ne üsse meg a szintet, az már ritkább eset. És naná, ezért a szörnyűségért az oroszok, a svájciak, a kínaiak, a svédek, az ujgurok, a bantuk... szóval más a hibás. Nehogy már a hazai sportfinanszírozás kretén intézői.
Egy szó mint száz: könnyen elképzelhető, hogy a román kormány 2014. február 12-ét a Nemzeti Sport Gyásznapjává kiáltja ki. Az is. Meg nem is. Olyan skizósan, ahogy lenni szokott.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése