2014. január 14., kedd

Történelemhamisítás helyi segédlettel Sepsiszentgyörgyön

A félig megbontott emlékmű – 2013. májusi felvétel
A félig megbontott emlékmű
A II. Magyar Királyi Hadsereg ellen 1943. január 12-én indított tragikus kimenetelű doni orosz támadás 71. évfordulóján, vasárnap a sepsiszentgyörgyi Hősök temetőjében, a Vitézi Rend erdélyi főkapitánysága emlékművénél tartott megemléke­zésről szóló, tegnap közzétett beszámolónkban írtuk, hogy Incze Sándor nyugalmazott református esperes a Zsoltárok könyvéből vett idézettel indította a hősi halottak emlékére mondott imát, miszerint: „Nem vagyunk a meghátrálás emberei, hogy elvesszünk.” Szép gondolat, ellenben, sajnos, nem fedi teljes egészében a valóságot.
Ez említett helyszínen is azonnal kiderült, mihelyt a bensőséges hangulatú kegyeleti főhajtás véget ért, és a jelenlévők a nemrég restaurált és október utolsó napjaiban a városve­zetés által minden ceremónia nélkül átvételezett I. világháborús emlékmű hamisítástörténetét kezdték latolgatni. Vajon ki tervezte a felújítást, és ki hagyta jóvá ezt a gyalázatot, amelyen a magyar katonák nevét magyartalanították, az egyik oldalon „A város hősi halottai – Eroii oraşului 1914–1918” felirat alatt több a román, ukrán, orosz, szláv eredetű név, mint a magyar, a nevek fölül eltűntek a katonai fokozatok? Miért nem került vissza az emlékmű 1930-as évekbeli felállításakor feltüntetett „A hazáért” felirat, az 1943-ban Puskás István helyi kőfaragó által kőbe vésett ma­gyar címer és a fölötte álló, „Vitéz nagybányai Horthy István Ma­gyarország kormányzóhelyettese” emlékfelirat? Ki és milyen hatalom előtt hátrált meg, miáltal jelenlegi állapotában az emlékmű azt a történelmi üzenetet hordozza, hogy száz esztendővel ezelőtt Sepsi­szent­györ­gyöt főként nem magyar nem­zeti­ségűek lakták? Ha pedig a feltüntetett nevek nagy hányada az 1916-os román betörés áldozataira, a helyi hadikórházban elhunyt, nem sepsiszentgyörgyi, idegen nemze­ti­ségűekre utal, akkor miért akarják elhitetni az utókorral, hogy ők a város hősi halottai? Mi ez, ha nem történelemhamisítás?
A restaurálásnak nem mondható, szakszerűtlen átalakításnak, fele­lőtlen (netán tudatos) beavatkozásnak ellen­ben annál inkább nevezhető emlék­mű-felújítás olyan súlyos bűn, ami nem hagyható szó nélkül. Ki kell deríteni, kik a felelősek ezért, és köve­telnünk kell az emlékmű helyreállítását az eredeti állapotában. Ha ezt nem tesszük, beteljesedik rajtunk a Zsoltárok könyvében megfogalmazott gondolat: elvész, aki meghátrál.
 
http://www.3szek.ro

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése