
A félig megbontott emlékmű
A
II. Magyar Királyi Hadsereg ellen 1943. január 12-én indított tragikus
kimenetelű doni orosz támadás 71. évfordulóján, vasárnap a
sepsiszentgyörgyi Hősök temetőjében, a Vitézi Rend erdélyi
főkapitánysága emlékművénél tartott megemlékezésről szóló, tegnap
közzétett beszámolónkban írtuk, hogy Incze Sándor nyugalmazott
református esperes a Zsoltárok könyvéből vett idézettel indította a hősi
halottak emlékére mondott imát, miszerint: „Nem vagyunk a meghátrálás
emberei, hogy elvesszünk.” Szép gondolat, ellenben, sajnos, nem fedi
teljes egészében a valóságot.
Ez
említett helyszínen is azonnal kiderült, mihelyt a bensőséges hangulatú
kegyeleti főhajtás véget ért, és a jelenlévők a nemrég restaurált és
október utolsó napjaiban a városvezetés által minden ceremónia nélkül
átvételezett I. világháborús emlékmű hamisítástörténetét kezdték
latolgatni. Vajon ki tervezte a felújítást, és ki hagyta jóvá ezt a
gyalázatot, amelyen a magyar katonák nevét magyartalanították, az egyik
oldalon „A város hősi halottai – Eroii oraşului 1914–1918” felirat alatt
több a román, ukrán, orosz, szláv eredetű név, mint a magyar, a nevek
fölül eltűntek a katonai fokozatok? Miért nem került vissza az emlékmű
1930-as évekbeli felállításakor feltüntetett „A hazáért” felirat, az
1943-ban Puskás István helyi kőfaragó által kőbe vésett magyar címer és
a fölötte álló, „Vitéz nagybányai Horthy István Magyarország
kormányzóhelyettese” emlékfelirat? Ki és milyen hatalom előtt hátrált
meg, miáltal jelenlegi állapotában az emlékmű azt a történelmi üzenetet
hordozza, hogy száz esztendővel ezelőtt Sepsiszentgyörgyöt főként nem
magyar nemzetiségűek lakták? Ha pedig a feltüntetett nevek nagy
hányada az 1916-os román betörés áldozataira, a helyi hadikórházban
elhunyt, nem sepsiszentgyörgyi, idegen nemzetiségűekre utal, akkor
miért akarják elhitetni az utókorral, hogy ők a város hősi halottai? Mi
ez, ha nem történelemhamisítás?
A restaurálásnak nem mondható, szakszerűtlen átalakításnak, felelőtlen (netán tudatos) beavatkozásnak ellenben annál inkább nevezhető emlékmű-felújítás olyan súlyos bűn, ami nem hagyható szó nélkül. Ki kell deríteni, kik a felelősek ezért, és követelnünk kell az emlékmű helyreállítását az eredeti állapotában. Ha ezt nem tesszük, beteljesedik rajtunk a Zsoltárok könyvében megfogalmazott gondolat: elvész, aki meghátrál.
http://www.3szek.ro
A restaurálásnak nem mondható, szakszerűtlen átalakításnak, felelőtlen (netán tudatos) beavatkozásnak ellenben annál inkább nevezhető emlékmű-felújítás olyan súlyos bűn, ami nem hagyható szó nélkül. Ki kell deríteni, kik a felelősek ezért, és követelnünk kell az emlékmű helyreállítását az eredeti állapotában. Ha ezt nem tesszük, beteljesedik rajtunk a Zsoltárok könyvében megfogalmazott gondolat: elvész, aki meghátrál.
http://www.3szek.ro
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése