2014. január 20., hétfő

Sepsiszentgyörgyön egyre többen követelik az első világháborús emlékmű "magyartalanítása" részleteinek föltárását

Sepsiszentgyörgyön tavaly október végén a nyilvánosság tudta nélkül átadták a román megszállók elvárásai alapján "fölújított" első világháborús emlékművet. Légkalapáccsal leverték róla az 1942-ben bevésett magyar címert, a Horthy Istvánnak emléket állító fölírást és az eredetileg is rajta volt "A Hazáért" magyar föliratot. Szávay István, a Jobbik politikusa az ügyben kérdést intézett Hende Csaba honvédelmi miniszterhez, aki szerint a románok törvényszerűen jártak el. Sepsiszentgyörgyön viszont az elmúlt napokban egyre többen gondolják úgy, hogy az RMDSZ-es városvezetés összejátszott a románokkal.

A Hazáért fölirat is szúrta a megszállók szemét (Fotó: Köztérkép)
A sepsiszentgyörgyi első világháborús hősi emlékmű botrányos "felújítását" (tulajdonképpen magyartalanítását) először mi hoztuk nyilvánosságra még 2013. november 17-én, s cikkünk nyomán Szávay István, a Jobbik országgyűlési képviselője, a párt Nemzetpolitikai Kabinetjének elnöke kérdést intézett Hende Csaba honvédelmi miniszterhez. A miniszter válaszából kiderül, hogy az illetékes román szakhatóság, bizonyos sepsiszentgyörgyi önkormányzati vezetők és helybeli "szakértők" több pontban is félretájékoztatták. A magyar minisztert azok vezették félre, akik a botrány kitudódása után most a "fölújított", szinte titokban átadott első világháborús hősi emlékmű tisztességes helyreállítását megkérdőjelező sepsiszentgyörgyieket is folyamatos mellébeszéléssel kívánják megnyugtatni.

Az 1917-ben fölállított régebbi hősi emlékmű Sepsiszentgyörgyön (Fotó: Archív)
Hende Csaba a Jobbik politikusának írt válasza elején olyasmit közöl velünk, amit mi is tudunk: a sepsiszentgyörgyi köztemető úgynevezett hősi parcellájában két első világháborús emlékmű is található. Az egyik az 1917-ben, tehát még a háború befejezése előtt fölavatott, az Osztrák-Magyar Monarchia, illetve a Német Birodalom (Deutsches Reich) hősi halottainak emléket állító, német és magyar fölirattal, a német vaskereszttel és a magyar kiscímerrel ékesített obeliszk. Csakhogy most nem erről az emlékműről van szó, hanem a tőle mintegy 150 méter távolságra levő nagyobbikról, az 1931-ben, tehát jóval a háború befejezése után fölállított, s 2013 októberében "magyartalanított" formájában átadott obeliszkről.
De térjünk vissza Hende Csaba minden valószínűség szerint jóhiszeműen írt, ám rosszul informáltságról, vagy félretájékoztatásról árulkodó válaszleveléhez. A miniszter "az 1930-as évek második felében" fölállított emlékműről ír, miközben a nemrég "fölújított", a vita tárgyát képező első világháborús emlékművet jóval korábban, 1931-ben állították. És nem "a románok állították", amint ezt Hende Csaba állítja, hanem az akkor még 93 százalékban magyarok lakta Sepsiszentgyörgy őslakossága. Nem vitatjuk, hogy ehhez kellett a korabeli román megszállók rábólintása, vagy ha úgy tetszik, az emlékmű előzetes cenzúrázása. Ám mégsem románok állították, hiszen a korabeli viszonyokra jellemző módon az 1918-as impériumváltás után jó ideig a románok még az ortodox templomaikat is székely mesteremberekkel építtették az ajándékként ölükbe hullott magyar területeken...

Az emlékmű 2008-ban a "fölújítás" előtt (Fotó: Köztérkép)
"A korabeli dokumentumok szerint eredeti állapotában (tehát az 1931-es avatásakor - H. J.) sem felirat, sem jelkép nem szerepelt rajta. Ez utóbbiak 1942-ben (azaz Sepsiszentgyörgy visszatérése után - H. J.) kerültek az emlékműre, ahogy az akkor szakszerűtlenül átrománosított vagy átmagyarosított nevek is" - írja Hende Csaba. Igen, itt a homlok- vagy főoldali két magyar nyelvű föliratról, a magyar kiscímerről és az obeliszk két oldalára fölírt elesett katonák neveiről van szó. A homlok- vagy főoldali három fölírat pedig a következő volt: 1. 1914 - 1918. 2. A Hazáért. 3. Vitéz Nagybányai Horthy István Magyarország Kormányzóhelyettese.
Egyértelmű, hogy a Horthy István emlékét megörökítő fölirat a kormányzóhelyettes 1942. augusztus 20-án bekövetkezett halálos repülőgép-szerencsétlensége után került föl az obeliszkre, amiképpen a magyar kiscímer is az úgynevezett "kis magyar világban" (1940-1944). A jelenlegi vonatkozó román törvény állítólag azt írja elő, hogy az emlékműveket csak az eredeti állapotukban lehet fölújítani, helyreállítani, s erre hivatkozva tüntettek el - magyar közreműködéssel - az említett föliratok közül kettőt, illetve a magyar kiscímert. A hősi halottak neveinek újraírása körül is áll a botrány, ám erről egyelőre nincsenek pontos adataink. (Információnk szerint a hősi halottak neveit a "fölújított" emlékműre román "szakemberek" kutatásai alapján vésték föl újra.) A románok esetében minden ilyen hivatkozott törvényt nem árt kétkedéssel fogadni, mert még a saját törvényeiket is gyakran fölrúgják.

Horthy István emlékét hirdető fölirat 2008-ban (Fotó: Köztérkép)
Sepsiszentgyörgyön volt és jelenlegi önkormányzati képviselők (nem az RMDSZ janicsárjairól van szó - H. J.) is felháborodva vették tudomásul az elmúlt napokban, hogy a városvezetés és az általa fölkért "szakértők" a közvélemény informálása és tudta nélkül, mondhatni suba alatt belementek abba a román követelésbe, hogy a "felújított" emlékművön már ne legyen ott többi között a Horthy István emlékét megörökítő felirat és a magyar kiscímer. Másrészt viszont az is igaz, hogy a megszálló románok jószántukból sosem egyeznek bele abba, hogy bizonyos emblematikus nevekkel és jelképekkel az országrészeink elrablására emlékeztessék őket. De most nem csak a Horthy-föliratról és a magyar kiscímerről van szó, hanem egy eredetileg is az emlékművön volt magyar föliratról, amelyet még a román törvények értelmében is ott kellett volna hagyni.
A sepsiszentgyörgyi első világháborús hősi emlékmű magyartalanításáról azért is beszélhetünk, mert a nemrég felújított változatról eltűnt az eredetileg is rajta volt "A Hazáért" magyar fölirat. Nem mondanak igazat a felújítás előtt felkért helybeli magyar "szakértők", akik azt állítják: kutatásaik során kiderítették, hogy az eredeti, tehát az 1931-ben fölállított emlékművön sem felirat, sem jelkép nem volt. A Demeter Lajos, sepsiszentgyörgyi helytörténész vezette "szakértőket" már többen - így e sorok írója is - kérték, hogy mutassák meg azokat az általuk föllelt korabeli dokumentumokat (fénykép, képeslap, újságcikk, irodalmi említés, képzőművészeti alkotás, tervrajz etc.), amelyek egyértelműen bizonyítják azt, hogy például "A Hazáért" magyar fölirat nem volt olvasható az emlékművön 1931-ben. Ha pedig nincsenek ilyen korabeli dokumentumok (márpedig a hallgatás és a titkolózás arra vall, hogy nincsenek), akkor jogosan tesszük föl azt a kérdést, hogy a sepsiszentgyörgyi "szakértők" és az RMDSZ-es városvezetők milyen jogon egyeztek bele a román követelésekbe?

Légkalapáccsal verték le a magyar írást és címert (Fotó: Köztérkép)
Nevének elhallgatásával egy erdélyi szakértő portálunknak elmondta: Az obeliszket közelről ábrázoló korabeli, tehát az 1930-as évekből származó fénykép egyelőre nem áll a kutatók rendelkezésére. Annyit azonban tudni kell, hogy az 1930-as években a túlnyomóan magyarok lakta településeken (Sepsiszentgyörgy ekkor még 93 százalékban magyar város volt - H. J.) általában nem került román fölirat a hősi emlékművekre, amiképpen a szászok lakta településeken is német feliratok voltak. Megjelenik viszont a világháború idejét jelző 1914-1918 évszámpáros és a latin Pro Patria, vagy a magyar "A Hazáért" és "A Hősöknek" fölirat. A sepsiszentgyörgyi emlékmű főoldalán is szerepelt "A Hazáért" magyar fölirat a lefelé fordított kard, az 1914-1918 évszámpáros és a később, 1942-ben bevésett magyar kiscímer közötti területen. Az eredetileg is megvolt "A Hazáért" föliratot a nemrégen "fölújított" emlékműről viszont eltüntették, légkalapáccsal barbár módon leverték, ezért sem a román szakhatóság, sem a sepsiszentgyörgyi városvezetés, sem az utóbbiak által fölkért "szakértők" nem mondanak igazat. Megjegyezzük, hogy a székelyek még a barbár módon megcsonkított emlékmű talapzatán és elhelyezték az nemzetiszín szalaggal átfont koszorúikat. A mostani, a "magyartalanított" emlékművön már nincs nemzetiszín szalagos koszorú.
A románoknál a hazudozás, az egyezmények be nem tartása - mint tudjuk - nem szégyen, hanem nagy hagyományokkal rendelkező nemes folklór. Állításunkat alátámasztja Hende Csaba közlése is, miszerint a romániai Nemzeti Hőskultusz Hivatal a 2008-ban aláírt államközi megállapodás ellenére sem tájékoztatta a budapesti Honvédelmi Minisztériumot a sepsiszentgyörgyi emlékmű állapota megváltoztatásának szándékáról. Mindenesetre a lavina megindult, mert az emlékmű elmagyartalanításáról a Kuruc.infón a múlt év november közepén megjelent (amit annak idején átvett a Brasso.info is), majd Fekete Rékának a Háromszékben megjelent írása után Sepsiszentgyörgyön egyre többen követelik: a Székelyföld autonómiájának követelését az 1990-es brassói kongresszusa óta elszabotáló RMDSZ helyi politikusai, illetve az általuk fölkért "szakértők" tegyék ki az asztalra azokat a "korabeli dokumentumokat", amelyek alapján a nyilvánosság tudta nélkül beleegyeztek abba, hogy a románok olyanná alakítsák az első világháborús emlékművet, amiképpen az ma kinéz.

A magyar föliratoktól és címertől "megszabadított" emlékmű (Fotó: Köztérkép)
Hende Csaba honvédelmi minisztertől pedig azt kérjük, hogy követelje ezeknek a korabeli dokumentumoknak a bemutatását, s ha ilyenek nincsenek, akkor a válaszlevelében említett államközi egyezményre hivatkozva az emlékmű korábbi állapotának visszaállítását. A sepsiszentgyörgyiek közül az igazság föltárását követelve eddig már megszólalt egy volt és egy jelenlegi önkormányzati képviselő, valamint a Civilek Háromszékért (Civek) mozgalom. Fekete Réka, a Háromszék újságírója is kifejtette véleményét. Várjuk a sepsiszentgyörgyi napilap másik munkatársának, az emlékmű fölújításának körülményeiről sokat tudó, ám információit az olvasóival eddig nem megosztó, "civilben" történész Szekeres Attila tényfeltáró írását. Szekeres Attila azt is megírhatná - ha egyáltalán tud róla -, hogy igaz-e az a híresztelés, miszerint a hősi emlékmű magyartalanítására az RMDSZ-es városvezetés és a románok közötti egyezmény értelmében kerülhetett sor, s ezért a nagy hallgatás és titkolózás.
Hering József - Kuruc.info

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése