Meglepő
szóbeli utasítást kaptak decemberben a tanfelügyelőség vezetősége által
összehívott igazgatók, akik magyar vagy kétnyelvű középiskolák élén
állnak. A nem barátságos hangnemben elhangzó parancs szerint a
középiskolák magyar tagozatán ki kell venni a tantervből a második
idegen nyelvet, mivel a magasabb óraszám megterhelő a diákokra nézve.
Ahol ragaszkodnak hozzá, legfennebb a választott tantárgyakra kijelölt
időben lehet januártól oktatni, a kötelezőek között nincsen helye. Így a
második idegen nyelvből le sem szabad zárni a félév végén a tanulókat,
mert akkor már végig kellene vinni az évet.
A történtek után akár el is csodálkozhatnánk, hogy mennyire aggódik a
tanfelügyelőség vezetősége a magyar tagozaton tanuló diákok sorsáért.
Csakhogy a jóindulatúnak látszó utasítás mögött másféle szándék áll.
Valószínűleg ilyen módon akarnak takarékoskodni, hisz iskolánként
egy-két, sőt három katedra is felszabadulna, ami a béralap csökkenését
eredményezné. Kit érdekel, hogy a szülők jó pénzért tankönyvet
vásároltak, hogy a diákok esetleg kedvelik a második idegen nyelvet, és a
tanárt is, aki oktatja, s akit év közben szélnek lehet ereszteni? Ilyen
parancsot az összevissza szabott-varrt oktatásügy legsötétebb éveiben
sem adtak, ahol tanévkezdéstől tanévzárásig mérték az időt, s
szentségtörésnek számított annak megszegése.
De pontosítsunk, hisz az utasítás szerint meg lehet tartani a második
idegen nyelvet, ha nem a kötelező, hanem a választott tantárgyak között
oktatják azt. De miért kellene oda áttenni, amikor középiskolában
általában az érettségire szükséges ismeretek begyakorlására
összpontosítva jelölték ki az „opcionális” tantárgyakat? És miért
kellene a magyar tagozatnak jóváhagyott állásokat megszüntetni, amikor
az anyanyelvi oktatásban részesülő diákok után nagyobb fejpénz jár,
pontosan azért, mert magasabb az óraszámuk?
Most, amikor európai integrációról beszélünk, s a fiatalok egy része, ha
tetszik, ha nem, esetleg külföldön kaphat állást, anakronizmusnak tűnik
a tanfelügyelőség által választott megoldás, ahelyett, hogy a tananyag
mennyiségét csökkentenék, s a fölösleges részletektől mentesítve a
tankönyveket, a begyakorlásra, a gyakorlati alkalmazásra
összpontosítanának. Vagy például nem tanítanák meg kétszer nyolcadik és
tizenkettedik osztályban is Románia földrajzát és történelmét. Miért
pont az idegen nyelven akarnak spórolni olyan körülmények között, amikor
már romániai viszonylatban is nem egy alkalmazásnál két idegen nyelv
ismeretét kérik?
De mindezeken túl, az utasításban az a legdurvább, hogy akkor akarják
bevezetni, amikor már a tanügyi törvény által előírt 2016-os érettségire
kellene felkészíteni a diákokat. Ezt Remus Pricopie oktatásügyi
miniszter több alkalommal is kiemelte. A törvény 77/4-es cikkelye
szerint az interdiszciplináris tantárgyak mellett 2016-ban kötelező
módon két idegen nyelvből tartanak szóbeli vizsgát. Hogyan fog két év
múlva érettségire állni az a magyar tagozaton végzett középiskolás diák,
aki januártól csak egy idegen nyelvet tanul?
Az utasítás arra enged következtetni, hogy az érettségin való részvétel
lehetőségétől akarják megfosztani a magyar diákokat, ami már rossz
szándékot, diszkriminációt feltételez. Ha az iskolaigazgatók
végrehajtják az utasítást, akkor ők is cinkosak lesznek az ügyben, s a
szülők akár be is perelhetik őket. Vagy csupán annyi áll az utasítás
hátterében, hogy a nagy takarékossági lázban elfeledkeznek az érvényben
levő 2011. évi 1-es nemzeti oktatásügyi törvényről, amely alapján
dolgozniuk kellene?
Bodolai Gyöngyi
e-nepujsag.ro
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése