Annak
ellenére, hogy néhány román történész kezd feleszmélni a Csehó éra
alatt adagolt dicső román történelmi mákony okozta kábulatból, a nagy
többség még mindig a számára mézédes magyarellenességből pótolja az
elmúlt haszontalan évek elmaradt sikerélményeit.
A gyávaság paródiája volt az új jobboldal sepsiszentgyörgyi masírozása,
toroköblögetése. Hiszen akkor lehetett volna bátor tettnek nevezni, ha
rendőri biztosítás nélkül mernek kosornyázni a főtéren.
Azt viszont nem merik megtenni!
De azóta abból a „hőstettből”, ahhoz kapcsolódó dicsekvésekből élnek tyúkocskáik ölében.
Pedig, ha ismernék a valós történelmüket, akkor azt is tudnák, hogy a Magyar Királyság védelme alatt álló moldvai, havaselvei
fejedelemségek minden döntő jelentőségű török-tatár elleni háborújukat a
magyar királyi hadak, vagy később az erdélyi magyar fejedelmi hadak
segítségével vívtak meg, és csak azokban győztek ahol a magyar királyi
segédhad mellettük állt, s vállalta a harcok oroszlánrészét.
Ez a magyar hadi segítség a földrajzi közelség végett majdnem mindig a székely hadakból állt.
Mihály soha nem tudott volna Erdélyben egyetlen sátorcöveket sem leütni,
ha nincsenek a székely hadak mellette. A legkeményebb csatáiban nem
Baba Novákban bízott, hanem a székelyekben.
A Mircea győzelmeiről írt nagyhangú ömlengések, Eminescunak minden valós
történelmi alapot nélkülöző, Mirceát dicsőítő költeménye összeomlik a
valós történelmi tények feltárásával.
Ezt nem a magyarok, hanem a saját józan történészeik mondják, írják.
Következésképp, ha nem lettek volna a magyar királyi – többnyire székely
– hadak, ma Bukarestben nem beszélnének egységes román nemzeti
államról, Erdogan török miniszterelnök rendeleteire táncolna a politika,
és nem román lenne az állam hivatalos nyelve.
Nem volna jobb, végre eldobni a sok kitalált, hazug történetet, és végre
a valót keresni, kutatni minden öntömjénező szándék és tömény
magyar-székely ellenérzés, gyűlölet nélkül?
A bukaresti, de minden más politikai csoportosulás is a
magyarellenességből tartja fenn a pártok közti marakodásra kiépített
stratégiai állásait. A román belpolitika egyhuzamban és kizárólag
valakik megvetésére, gyűlöletére épül. Ha nincs gyűlölet tárgya,
megbénul, leáll a politikai tevékenység.
Ha egy adott pillanattól eltűnne a magyarság ebből az országból, fél éven belül szétesne Románia!
Miért?
Mert nem bírnak valakik megvetése, gyűlölése nélkül politizálni, s akkor egymást kezdenék ki.
Aki ismeri a román történelmet, az tudja, hogy a két fejedelemség egész
fennállása alatt utálta egymást, és folyamatos versengés volt köztük.
Persze másként írják a történelemkönyvek, de a tisztábban látó román
történészek már úton-útfélen szót ejtenek, írnak erről.
Most a hagyományos másság iránti derékig érő gyűlöletet, utálatot le lehet vezetni a magyarokon.
De ha nem lennének magyarok, akkor keresnének mást, mondjuk a
dobrudzsaiakat vagy az olténiaiakat, mivel azok elmaradottabbak. Ha azok
is elfogynának, akkor egymásnak esne Moldva és Munténia. Úgy szétmarnák
az országot, hogy nincs többé olyan európai vagy világhatalom, amely
még egyszer összecsirizelné azokat.
Ezért ajánlom a román ország-vezetőknek, dobják ki maguk közül a
kekeckedő, álnemzeties, minden egyébhez csak az igazi magas szintű
politikához nem értő, színészkedő, prosztikat hajkurászó gigoló
szépfiúkat, és vegyék elő végre a jobbik eszüket.
A vegyes lakosú városok éléről lökjék félre, dobják politikai szemétkosárba az uszító, hozzá nem értő, hasznavehetetlen,
nyáltúró, magyargyűlölő, pökhendi polgármestereket, és próbáljanak meg
idegengyűlölet nélkül, igazi emberbarát, mindenki hasznára váló
politikát folytatni.
Bánjanak már végre – kilencven valahány év után – úgy a székelységgel,
magyarsággal, mintha azok is ennek az országnak az állampolgárai
volnának.
Mert ezt eddig nem érezték a hatalom részéről. Csak a moldvai
kecskepásztorból estéről reggelre diplomás belügyi kiskirállyá vedlő,
magyart köpködő, félanalfabéta senkik nagyképűségét tapasztaltuk meg.
Hagyják hadd intézze a magyar, a székely saját sorsát, rendezze belső
ügyeit, mert addig van Románia, amíg magyar, székely van ebben az
országban.
Mert mihelyt nem lesz – fél évre rá összeomlik az ország!
Kolumbán Sándor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése