Manapság divat lett a
futballszurkolókat gyűlölni, kivétel nélkül kopasz, vandál csőcseléknek
beállítani őket. A legtöbbször olyanok szidják e társadalmi réteget,
akik magyar meccset még a TV-ben sem láttak az elmúlt bő húsz évben.
Persze a tízmillió szövetségi kapitány országában nincs min csodálkozni.
Elöljáróban
érdemes leszögezni, hogy nem minden ok nélkül nem kedvelik sokan az
ultrákat, hiszen olykor maguk is tettek ezért. Tény, hogy több balhéban
részt vettek klubszimpátiától függetlenül. Pofozkodások, kirámolt,
lekastázott benzinkutak. Néha egy-egy kocsma is áldozatul esett a
csetepatéknak. Időnként a kékekkel (rendőrökkel) is összemérték
erejüket. Azt azonban érdemes megemlíteni, hogy ez nem egy magyar
sajátosság. Sőt, a magyar huligánok még egész visszafogottak az orosz
vagy angol társaikhoz képest.
A balliberális oldal azonban nem emiatt
gyűlöli őket. Azért örvendenek kiengesztelhetetlen utálatnak, mert
többségében nemzetiek. Meccseiken mindig ott vannak a magyar- és
Árpádsávos zászlók, továbbá a történelmi Magyarországot ábrázoló drapik
is. Ezek már önmagukban is vörös posztót jelentenek bizonyos körökben.
Azt sem fogják sosem megbocsájtani
nekik, hogy 2006-ban vezető szerepet játszottak a TV székház
elfoglalásában és az azt követő eseményekben. Többségében ők voltak
azok, akik nem csak a kényelmes fotelből pofáztak, hanem az első
sorokban mentek és állták a pofonokat sokáig. Amit akkor tettek, sosem
fogják megbocsájtani nekik. Ezek után érthető, hogy a fősodratú média
többnyire kapva-kap az alkalmakon, ha egy kicsit lehet szidalmazni őket,
próbálva ellenük hangolni a társadalom többségét.
Válogatottunk bukaresti túrája után
ismét címoldalra kerültek a magyar szurkolók. A különböző portálok
egymást túllicitálva, sokszor szándékosan eltúlozva számoltak be az
általuk elkövetett különböző rendbontásokról. Tagadhatatlan, hogy voltak
ilyenek, nem szépítsük, de korántsem ez volt a jellemző. Azonban úgy
lett volna korrekt, ha ezzel párhuzamosan a románok által elkövetett
provokációkról és gyűlölködésről is beszámolnak. Sajnos ezt még a magát
nemzetinek nevező médiai is „elfelejtette”. Az a legszomorúbb, hogy a
hazai sajtó jobban szidalmazta a magyar szurkolókat, mint a román. Ez is
csak nálunk fordulhat elő, bármely más országban teljesen kizárt.
Az utóbbi években valamilyen „furcsa megfelelési vágytól vezérelve”
az MLSZ is bekapcsolódott a szurkolók ellen folytatott hadjáratba.
Állandó büntetések, bezárt stadionok, kitiltott nemzeti jelképek. Ezzel
szépen lassan sikerül is kiszorítani azokat a lelátókról, akik még
kijárnak a „mennyei bajnokság” meccseire. A cél egyértelmű, megtörni a
soha meg nem alkuvó, a társadalom perifériáján lévő, erős saját
szubkultúrával rendelkező közösséget.
Érdemes végiggondolni, hogy valóban az
ultrák jelentik-e Magyarországon a legnagyobb veszedelmet? – mint
ahogyan azt a „mértékadó” média sugallja. Valóban nem merünk végigmenni
az utcán, mert folyton attól kell rettegnünk, hogy csapatostul ránk
rontanak? Tényleg ők okozzák hazánkban a legtöbb kárt? Ezekre a
kérdésekre, valójában mindenki csuklóból tudja a választ, csak őket
könnyebb gyűlölni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése