2013. szeptember 9., hétfő

Magyar ultrák - A közellenség

Manapság divat lett a futballszurkolókat gyűlölni, kivétel nélkül kopasz, vandál csőcseléknek beállítani őket. A legtöbbször olyanok szidják e társadalmi réteget, akik magyar meccset még a TV-ben sem láttak az elmúlt bő húsz évben. Persze a tízmillió szövetségi kapitány országában nincs min csodálkozni.
Elöljáróban érdemes leszögezni, hogy nem minden ok nélkül nem kedvelik sokan az ultrákat, hiszen olykor maguk is tettek ezért. Tény, hogy több balhéban részt vettek klubszimpátiától függetlenül. Pofozkodások, kirámolt, lekastázott benzinkutak. Néha egy-egy kocsma is áldozatul esett a csetepatéknak. Időnként a kékekkel (rendőrökkel) is összemérték erejüket. Azt azonban érdemes megemlíteni, hogy ez nem egy magyar sajátosság. Sőt, a magyar huligánok még egész visszafogottak az orosz vagy angol társaikhoz képest.

A balliberális oldal azonban nem emiatt gyűlöli őket.  Azért örvendenek kiengesztelhetetlen utálatnak, mert többségében nemzetiek. Meccseiken mindig ott vannak a magyar- és Árpádsávos zászlók, továbbá a történelmi Magyarországot ábrázoló drapik is. Ezek már önmagukban is vörös posztót jelentenek bizonyos körökben.

Azt sem fogják sosem megbocsájtani nekik, hogy 2006-ban vezető szerepet játszottak a TV székház elfoglalásában és az azt követő eseményekben. Többségében ők voltak azok, akik nem csak a kényelmes fotelből pofáztak, hanem az első sorokban mentek és állták a pofonokat sokáig. Amit akkor tettek, sosem fogják megbocsájtani nekik. Ezek után érthető, hogy a fősodratú média többnyire kapva-kap az alkalmakon, ha egy kicsit lehet szidalmazni őket, próbálva ellenük hangolni a társadalom többségét.
Válogatottunk bukaresti túrája után ismét címoldalra kerültek a magyar szurkolók. A különböző portálok egymást túllicitálva, sokszor szándékosan eltúlozva számoltak be az általuk elkövetett különböző rendbontásokról. Tagadhatatlan, hogy voltak ilyenek, nem szépítsük, de korántsem ez volt a jellemző. Azonban úgy lett volna korrekt, ha ezzel párhuzamosan a románok által elkövetett provokációkról és gyűlölködésről is beszámolnak. Sajnos ezt még a magát nemzetinek nevező médiai is „elfelejtette”. Az a legszomorúbb, hogy a hazai sajtó jobban szidalmazta a magyar szurkolókat, mint a román. Ez is csak nálunk fordulhat elő, bármely más országban teljesen kizárt.  
 Az utóbbi években valamilyen „furcsa megfelelési vágytól vezérelve” az MLSZ is bekapcsolódott a szurkolók ellen folytatott hadjáratba.  Állandó büntetések, bezárt stadionok, kitiltott nemzeti jelképek. Ezzel szépen lassan sikerül is kiszorítani azokat a lelátókról, akik még kijárnak a „mennyei bajnokság” meccseire.  A cél egyértelmű, megtörni a soha meg nem alkuvó, a társadalom perifériáján lévő, erős saját szubkultúrával rendelkező közösséget.
Érdemes végiggondolni, hogy valóban az ultrák jelentik-e Magyarországon a legnagyobb veszedelmet? – mint ahogyan azt a „mértékadó” média sugallja. Valóban nem merünk végigmenni az utcán, mert folyton attól kell rettegnünk, hogy csapatostul ránk rontanak? Tényleg ők okozzák hazánkban a legtöbb kárt? Ezekre a kérdésekre, valójában mindenki csuklóból tudja a választ, csak őket könnyebb gyűlölni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése