Utcára kell vonulni (Bedő Zoltán írása)

Felháborodással és aggodalommal figyelem, az erdélyi magyar politikai mocsárban folyó iszapbirkózást. Aggódom, mert miközben pártjaink különböző rendű és rangú, választott vagy önjelölt vezetői, egymás befeketítésével, a hatalom megszerzésével, illetve saját nem létező karizmájuk foltozgatásával vannak elfoglalva, addig a gondjaikra bízott nemzetrész feje fölött egyre sötétebb felhők gyülekeznek. Aggódom, mert egy ideje már elég hallhatóan és láthatóan dörög és villámlik körülöttünk, ahhoz, hogy megállapíthassuk, rég nem tapasztalt vihar közeledik. Ugyanakkor fel vagyok háborodva, mert ebben a helyzetben az egymás elleni hadakozás helyett, félre vert harangokkal kellene, figyelmeztessék véreinket a közelgő veszélyre az erre hivatottak, még sem ezt teszik. Fel vagyok háborodva, mert még most, a minket fenyegető csapások előtti utolsó órákban sem törekednek erőink egyesítésére, és a védekezésre való felkészítésünkre. Pedig vészhelyzetben még az állatok is összebújnak, hiszen ösztönösen tudják, hogy csak egy tömbbe forrva, s egymást védelmezve van esélyük a túlélésre.

Mindezen hibáinkat és gyengeségeinket, valamint a politikai vezetőink bűnös magatartásából fakadó tehetetlenségünket kihasználva, a román hatalom következetesen és folyamatosan a felszámolásunkra törekedik, és sajnos eredményesen. Az utóbbi években e téren elért sikereiken felbuzdulva, most pedig elérkezettnek látják az időt, hogy a régiósítás leple alatt, véglegesen leszámoljanak velünk. A székely megyék, román többségű, régióhoz való csatolása ugyanis óhatatlanul a felszívódásunkhoz vezet. Ezen állításhoz nem fér kétség, de, ha mégis, akkor elég az általuk irányított Marosvásárhely, egykor magyar Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetemének a megfojtására, vagy úgy általában a székely főváros anyanyelvű oktatásának az elsorvasztására gondolni, és máris körvonalazódik a nekünk szánt jövő.

A szándék tehát világos, azonban csak akkor valósítható meg, ha mi gyáván fejet hajtunk a megsemmisítésünkre törő hatalom akarata előtt, és birka módjára besétálunk a beolvasztásunkra előkészített karámba. Egységesen ellene szegülve és tömegesen utcára vonulva ugyanis megakadályozhatjuk az életbe léptetését. Ha pedig erre nem vagyunk képesek, akkor megérdemeljük, hogy eltűnjünk a történelem süllyesztőjében.

Bedő Zoltán