2013. június 5., szerda

Trianoni gyász a fideszes barackfa alatt…

Nem vagyok szabadelvű, és úgy vélem, vaskalapos sem vagyok. Emberi lehetőségeim szerint próbálom megélni magyar jelenemet és megismerni, elfogadni magyar múltamat. Hinni a nemzetben és megpróbálni a politika tájfunjai mentén, egy globalizátoroktól uralt világban is érteni és érezni a magyar nemzet megmaradt, feltámasztható értékeit. Nincs ez másként akkor sem, ha elgondolkodom a hírhedt trianoni paktumról, hiszen a soha ki nem heverhető országcsonkolás után a magyarság dacos bicebócaként kilencvenhárom esztendeje próbálja rehabilitálni lelkét és szellemiségét.
 
Megtanulunk csonkán járni, mankónkat sem szégyellni, és megtanultuk emelt fővel kibírni a kapott pofonokat, szembeköpéseket, bízva abban, hogy egyszer megerősödünk, s vissza tudunk ütni. De a kapott pofonok és szembeköpések, én úgy hiszem, mégsem fájnak annyira, ha idegen tolvajoktól kapjuk, mint akkor, ha saját nemzettársainktól. Azonban amikor az arculcsapás pont onnan jön, ahonnan védelmet ígérnek az elcsatolt részek magyarjainak, az kétszer olyan rossz, mint mikor egy bitorló vágja képen a magyart. Mondom ezeket amiatt, mert voltam olyan meggondolatlan, hogy ismerőseim unszolására meghallgattam azt a gúnydalt, amit a Magyar Összetartozás Napjára (ezt a műnevet kapta ugyanis a trianoni évforduló a magyarországi keresztapáktól) komponáltattak. Az Összetartozás dala első hallásra csak egy bóvli, bárgyú kis „limonádé nótának” tűnik, azonban figyelembe véve, hogy ezzel a csúfsággal a magyar nemzet gyásznapját akarják megénekelni, úgy vélem, azok, akik ezt a nótázást megrendelték, és le akarják nyomni a magyarok torkán, nincsenek tisztában azzal, mi is történt 1920. június 4-én a magyar nemzettel! Vagy nagyon is tisztában vannak vele, s eleve gúny tárgyává teszik nemzetünk tragédiáját! Sátáni fintor az, ahogy ezt a hakni nótát belemosnák a magyarság gyásznapjába. A képzavaroktól hemzsegő, giccses szöveg, a tingli-tangli előadásmód ugyanis inkább illik egy kereskedelmi csatorna diszkó-műsorába, mint június negyedikei emlékezésekbe.
 
Nos, kedves magyar politikusok, akik ezzel a dallal akartok emlékeztetni engem Trianonra június negyedikén, azt hiszem, mellényúltatok, de nagyon! Ugyanis akik úgy vélik, június negyedikére ilyen hangnemben kell emlékezni, azokkal én mint erdélyi magyar, nem kívánok összetartozni. Nem fogok persze gyászmagyarként sebeimet szaggatva átkokat üvölteni a Kárpát-medence egére, de kikérem magamnak, hogy ilyen barackfás giccsekkel gyalázzák meg hazámat, nemzetemet, nagyszüleimet és szüleim fájdalmát, melyet megörököltem, és mely arra kell sarkalljon engem és minden nemzettársamat, hogy emberi tartással próbáljak egy olyan magyar jövőt találni, ahol senki nem űz gúnyt belőlünk. Beleértve a hatalom uborka… azaz bocsánat, barackfájára felkapaszkodott dilettáns vezetőket is.
Szőke Mária - Reggeli Újság

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése