Mintha
nem Székelyföld beolvasztása lenne a tét a kétharmados parlamenti
többséggel rendelkező hatalom által kezdeményezett régióátszervezés
során, mintha nem évtizedekre határozná meg sorsunkat a küszöbön álló
intézkedés – oly kényelmesen, oly felelőtlenül viszonyulnak vezetőink a
kérdéshez.
Csakhogy nagyon úgy tűnik, nem mindenkiben született meg a szándék a közös fellépésre. Különben mi magyarázná, hogy miközben a székelyföldi RMDSZ-es politikusok folyton azt ismétlik, egyeztetnek az SZNT-vel is a tiltakozásról, a döntést valójában már meghozták? Legalábbis erre utal Kelemen Hunor szerdán elejtett kijelentése, miszerint szeptemberben esedékes az utcai tüntetés. Mely üzenetet egyébként nem az ügy súlyához méltóan, nagy sajtónyilvánosság előtt jelentette be a szövetségi elnök, hanem az ojtozi kastélyszálló kertjében egy némelyeknek zárt, mások – a baráti média – előtt nyitott, kertipartiszerű pártgyűlésen. Mintha csak a magyarországi baloldali politikusok és véleményformálók múlt hét végi balatonszárszói összejövetelének ojtozi mása zajlott volna...
Csakhogy – és jó lenne, ha tudatosítanák ezt mindazok, akik összefogásról beszélnek – a régióátszervezés nem valamely párt belső ügye, hanem a közösség egészét érintő és fenyegető intézkedés. Melynek kivédéséhez szükség van mindenkire. És zártkörű találkozók helyett szükség van széles körű egyeztetésre, kiszivárogtatás helyett bejelentésre, mímelt párbeszédkészség helyett valós együttműködésre.
Szerző: Farczádi Botond Háromszék
ISTEN OVD A MAGYARSAGOT AZ RMDSZ-TOL !
VálaszTörlés