2013. április 8., hétfő

Az Erdélyi magyarság asszimilálásának terve


A román karhatalomnak szemmel láthatóan nem tetszik, hogy Trianon után közel száz évvel is akadályai vagyunk az etnikailag tiszta román államnak, s Gheorghiu Dej és Nicolae Ceauşescu már megkezdett munkáját azzal teljesítenék ki, illetve zárnák le, hogy jelentős számban fennmaradt szálláshelyeinket feldarabolnák, felosztanák, hogy mihamarabb asszimilálódjunk, vagy eltakarodjunk szülőföldünkről.

Damoklész kardjaként függ az erdélyi magyarság feje fölött a régiósítás, melyet az ország jelenlegi urai még idén decemberig tető alá akarnak hozni. A Gorj, Teleorman megyei vagy galaci politikusok keveset tudnak az erdélyi magyarokról, a Székelyföldről, de akár elődeik, legjobb megoldásnak azt tartanák, ha nem zavarnánk tovább az ország teljes elrománosítását.

Szálka a szemükben a tömbmagyarság, különösképpen Székelyföld és Partium. Tenni akarnak ellene, s most ezzel a nyolc régiósra tervezett régi-új felosztással akarnak szétzilálni bennünket. Szemmel láthatóan nem tetszik nekik, hogy Trianon után közel száz évvel is akadályai vagyunk az etnikailag tiszta román államnak, s Gheorghiu Dej és Nicolae Ceauşescu már megkezdett munkáját azzal teljesítenék ki, illetve zárnák le, hogy jelentős számban fennmaradt szálláshelyeinket feldarabolnák, felosztanák, hogy mihamarabb asszimilálódjunk, vagy eltakarodjunk szülőföldünkről.
Közigazgatási feladatokkal kívánják felruházni az 1998-ban létrehozott nyolc fejlesztési régiót, melynek megalkotói annak idején is gondosan vigyáztak, nehogy újraélesszék a regionális identitástudatot, mely szerintük az ország egységét veszélyeztetné. Kísérletezgetnek, van idejük. Ha nem válik be, lecserélik, de az egyre fogyatkozó, már csak 1,2 milliónyi erdélyi magyarságnak csontot ér a kés. Számunkra létfontosságú a Székelyföld régió, Bukarest meg hallani sem kívánja eme akaratunkat. Innen az újabb nacionalista hullám is. Mi a nemzetközi jogra hivatkozunk, ők meg sem hallják, holott pontosan tudják, számtalan törvény, ajánlás létezik, mely tiltja az etnikai tömbök fellazítását, és kívánatosnak tartja olyan autonómiák visszaállítását, melyek hatékonyan hozzájárulhatnak a kisebbségek önazonosságának megőrzéséhez.

De Románia, így a jelenlegi hatalom is fütyül a nemzetközi dokumentumokra, s azt is rég elfeledték, hogy a trianoni diktátum megkötésekor a románok autonómiát ígértek az erdélyi magyar és szász kisebbségnek. A szászok elmentek, aki maradt, mint a szebeni Johannis, valószínű, soha nem hallott az Andreanumról, az erdélyi szászság privilégiumleveléről, melyet 1233-ban András királyunk adott ki, s kerek nyolcszáz évig teljes autonómiát biztosított számukra. Most meg azzal a Romániában közhelynek számító szlogennel ágálhat liberális új alelnökként: legyen autonómia, de ne etnikai alapon.

Újra fejünk fölött készülnek dönteni. S bár mindenki tart a radikális lépésektől, mégis, mert puszta létünket és jövőnket fenyegetik, megálljt kell mondanunk Bukarestnek. Egybehangolt erővel, hogy jól elhallatszodjék a Dâmboviţa partjáig, Moldváig, Havasalföldig, Dobrudzsáig, de Brüsszelig is. Ha nem így cselekszünk, néhány évtized múltán, akár a sváboknak, szászoknak, csak temetőink s vártemplomaink őrizik majd emlékünket.

(Simó Erzsébet-Háromszék nyomán Szent Korona Rádió)

1 megjegyzés:

  1. http://www.kronika.ro/index.php?action=open&res=72490

    VálaszTörlés