˝Romániaiak, hagyjatok bennünket békén˝ - erdélyi románok kiáltványa (1918)

A Jobbegyenes egy kis elgondolkodásra, és magába szállásra ösztönző szellemi táplálékkal köszönti Victor Pontát. Erdélyi románok kiáltványa 1918-ban - a Romániával való "egyesülés" ellen.

Mint ismeretes, az MSZP - végleg tökön szúrva a "határon túliakkal való megbékélés" amúgy is csekély hitelességű projektjét - hazánkba invitálta a magyarellenes kirohanásairól és intézkedéseiről elhíresült Victor Ponta román kormányfőt. Minderre egy nappal a marosvásárhelyi Székely Szabadság Napja előtt kerül sor. Az esemény, és az arra érkező reakciók tökéletes kórképét adják a magyar közéletnek. 

Szanyi kapitány szerint nincs ezzel semmi baj,  egyszerűen "ezt dobta a gép", a Fidesz rohamciviljei tüntetést szerveztek Ponta ellen, amelyet megingathatatlan polgári következetességgel és kurázsival - lefújtak. Mert, hogy ottan csúnya provokátorok tervezik a felbukkanást és a zavarkeltést. (Hogy ezt honnan tudják, azt nem osztották meg a nyilvánossággal.)

 A baloldal tehát marad tahó és agresszív - a jobboldal meg töketlen. A Jobbik ma fogja sajtótájékoztatón bejelenteni, milyen fogadtatást tervez az igen tisztelt vendég részére. (Szeretnénk remélni, hogy a "Lesz még Bukarest magyar falu" végződésű,  és a "szőröstalpú románok..." kezdetű, egyébként lelkünktől nem messze álló, de sajnos kilencven éve nem túl hatékony rigmusokon túlterjed majd a kreativitásuk.)

A Jobbegyenes a maga részéről egy kis elgondolkodásra, és magába szállásra ösztönző szellemi táplálékkal köszönti Victor Pontát. Amikor majd vasárnap hazamegy, és Románia "oszthatatlan és örök egységéről" fog szónokolni a székelyekkel szemben, talán eszébe jut majd, hogy annak idején, 1918-ban, a "Nagy Egyesülés" idején saját nemzettársai közül sem mindenki volt olyan lelkes. De, ha ő nem is, legalább az erdélyi románok elgondolkodhatnak, mit is köszönhetnek a Kárpátokon túli egykori és mai "bojároknak".

Már több, mint tíz év eltelt amióta a szegény parasztok föllázadtak a gazdag bojárok ellen, és kérték, hogy kapjanak földet. A román hatalom, a helyett, hogy igazságot szolgáltatott volna nekik, kivezényelte ellenük a rendőrséget, és tízezernél több parasztot lőttek le.Több, mint tíz év telt el azóta, de a romániai paraszt a mai napig sem kapott egy tenyérnyi földet se.

Most a romániai bojárok azt akarják, hogy rátegyék az uralmukat Erdélyre és Bánátra is. Miután kisajtolta utolsó erejét, miután elvette utolsó rongyát a szegény, Romániában kiszipolyozott parasztnak, az ottani bojárok a mi jólétünkre törnek, a mi virágzó gazdaságainkra, a marháinkra és földünkre.

Jó emberek! Véssük az eszünkbe! Ne hagyjuk megvezetni magunkat édes szavakkal és fogadkozásokkal, mert az ilyesmikben a romániai bojárok nagy mesterek.

Hagyjanak bennünket békén!

Mi ma szabad emberek vagyunk egy szabad országban, ahol mindenkinek megvan a szabad és békés élete. Nem hiányoznak új urak! És ne higgyétek, jó emberek, hogy a romániai bojárok a szép szemünkért szeretnek minket. Ilyesmiről szó sincs! Amikor Romániában az erdélyiekről beszélnek, akkor azt mondják: „ERDÉLYIEK NÉLKÜL AKARJUK ERDÉLYT!”

Legyetek hát ismételten észnél.

Mi, erdélyi és bánáti románok vagyunk annyira fegyelmezettek, hogy egyedül, szabad akaratunkból haladhassunk a magunk útján.

ERDÉLY ÉS BÁNÁT LEGYEN AZ ERDÉLYIEKÉ ÉS A BÁNSÁGIAKÉ.
NEM KELLENEK ÚJ URAK!
A ROMÁNIAI BOJÁROK HAGYJANAK BENNÜNKET BÉKÉN!

(Állami Levéltár, Kolozsvári Kirendeltség, Ilie Dăianu fond)

Széljegyző
(Hálás köszönet Nagy Istvánnak a fordításért)

jobbegyenes.blog.hu - Palócbetyár.com