A nagyváradi helyi tanács múlt heti gyűlésén elfogadott egy
határozatot, amelyben Veteranilor (veteránok) névre kereszteli át a 2002
óta Bajor Andornak nevezett utcát, míg a magyar író nevét egy másik,
most keletkező utca kapja meg a városban. Ez a névcsere önmagában nem
méltó különösebb figyelemre, de csak addig, amíg ki nem derül, hogy a
névcserét az illető utca lakói (a mindössze 4 fős Balaj család) azért
kérték, mert „nem szeretnénk, és nem értünk egyet azzal, hogy utcánk
Boján Ándor, vagy bármilyen más magyar elnevezést kapjon.”
A határozathoz csatolt dokumentum bal felső sarkában pedig szintén kézzel írva Ilie Bolojan polgármester következő megjegyzése olvasható Adriana Lipoveanuhoz,
a város főépítészi hivatalának vezetőjéhez címezve: „Kérem
kezdeményezze az utcanév változtatási eljárást. Az utca a lakók óhajának
megfelelően kapjon román elnevezést.”
Örvendetes, amikor egy polgármester híven teljesíti a település
lakóinak óhajait, de vannak olyan kívánságok is, amelyek teljesítése
több kárt okoz, mint amennyi haszonnal kecsegtet. Elmondható ez erről a
névváltoztatási ügyről is, hiszen egyenesen megdöbbentő az, hogy ilyen
indoklással lehet utcanévcserét kérni Nagyváradon 2013-ban. Elvégre a
nagyváradi önkormányzat a helyi értékeket kellene támogassa, márpedig a
Nagyváradon született Bajor Andor ennek a városnak a büszkesége, még
akkor is, ha urambocsá, magyar neve volt, és magyarul írt jó szatírákat,
szórakoztató humoreszkeket, bájos meséket, ugyanakkor az is a javára
írható, hogy Eminescuból is fordított. Ha már Bajor Andor munkássága sem
elegendő ahhoz, hogy a román közösség megbecsülését kivívja, akkor –
kérdem én – mit tegyen egy magyar ember ahhoz, hogy valamelyest
elfogadják őt a többségiek? Az immár Veteranilor utca lakói megadják
erre a választ: tűnjön el.
Eljátszok a gondolattal, hogyan járna el egy európai neveltetésű
polgár, ha utcáját egy számára ismeretlen emberről neveznék el.
Feltehetőleg akkor is helyesen írná le a nevét, ha éppen
utcanév-változtatást kér, de lehet, hogy még mielőtt erre adná a fejét,
utánanézne annak, hogy ki is az, akiről az utcája el van nevezve. És ha
egy kis kutakodás után kiderülne számára, hogy az illető jó író, aki a
többségi nemzet legmegbecsültebb költőjének írásait is lefordította a
maga nyelvére, akkor tán még örülne is annak, hogy utcája egy ilyen
ember nevét viseli. De sajna, mi csak jogilag vagyunk Európában, mert a
mentalitásunk még mindig a Balkánon, vagy még annál is sűrűbb szellemi
dzsungelben tévelyeg, ebből kifolyólag itt nemhogy a város egyszerű
polgárai nem bonyolódnak a fent leírt kulturális kalandozásba, de még a
nagyváradi helyi tanács RMDSZ-es honatyái sem tesznek egy halk
megjegyzést sem a tanácsülésen az ellen, hogy városunk szülöttjét,
irodalmunk közkedvelt alakját ilyen megbélyegző és méltatlan módon
utasítja el a város néhány lakója, a város polgármestere, és maga a
helyi tanács is.
Persze, lehet azzal takarózni, hogy egy másik, most kiépülő utca
kapja meg Bajor Andor nevét, de mi lesz, ha oda is kiköltözik majd
néhány sovinizmusban sosem eléggé megfáradt veterán, akiknek szintén
bajuk lesz ezzel a Boján Andorral? A precedens megteremtetett, úgyhogy
ezek után az sem tűnik puszta fantazmagóriának, ha az Arany János, az
Ady Endre és a többi, a többségiek számára idegen hangzású utcában lakók
is hasonló kéréssel állnak majd elő. Még szerencse, hogy a romántól
elütő többi utcanevet, ilyeneket, hogy Leonardo da Vinci, Reagan, vagy
Flammarion egyelőre nem fenyegeti ez a veszély, mert bár az említett
személyek nem Váradon születtek, Eminescut sem fordítottak a saját
anyanyelvükre, és nem is román nevűek, de legalább megvan az az óriási
előnyük, hogy nem is magyarok…
Ez a névváltoztatási ügy egy olyan szellemiségnek a megnyilvánulása,
amelyről 1989 után az reméltük, hogy ha lassan is, de biztosan
megszabadulunk, de ismét meg kell bizonyosodjunk arról, hogy délibábosak
ezek a remények, és ez a nem is olyan apró eset is azt jelzi, hogy
micsoda mentalitás kezd teret hódítani nálunk. Ha Bajor Andor látná azt,
hogy egy váradi utca miért nem viselheti az ő nevét, elnézést kellene
kérnünk tőle, amiért engedtük, hogy Nagyváradból ilyen város legyen.
Pap István
Erdon.ro
Ez a dolog már elkerülhetetlen a jegeseknél,hiszen M.Vásárhelyen a Kossuth Lajos utca évtizedes gond.Az ott élő magyarságnak mindig úgy is marad.Bármilyen próbálkozás lehetetlen az alacsony szintű gondolkodó jegesekkel szemben.
VálaszTörlés