Az RMDSZ SZKT szombati ülésén a szövetség nem csupán megtagadta a
székely zászlót, de a demokratikus tüntetés létjogosultságát is kétségbe
vonta, és a „kis lépések politikája” nevében ismét visszavonulót fújt.
Jelzésértékű, hogy az RMDSZ csak akkor tartja fontosnak a székely
zászlót, ha Kelemen Hunor elnök kizárólag a szövetség fényezéseként,
olcsó PR-fogásként átadhatja a lobogót Crin Antonescunak, hogy a
„magyarbarát” liberális pártelnök aztán megalázó reakcióval válaszoljon.
Az RMDSZ ismét a kettős kommunikációt alkalmazta: kifelé saját
eltökéltségét, vélt erejét próbálta mutatni, befelé, saját választóinak
pedig ismét az arrogáns mindentudó pózolása jutott.
Felhívjuk a március 10-re Marosvásárhelyre tervezett békés
autonómiatüntetés ellen ágáló Markó Béla, az RMDSZ árnyékelnökének
figyelmét, hogy az utcai demonstráció a közösségi igény kifejezési
eszközeként a demokratikus jogállamiság egyik alapköve, amelynek az
érdekérvényesítésben játszott szerepét és jogosultságát csak a legvadabb
diktatúrákban kérdőjelezik meg. Markó Bélának és az RMDSZ vezetőinek
tudomásul kell venniük, hogy a „hagyjuk az RMDSZ-re, hogy apránként
dolgozzon az autonómiáért” doktrína nevében munkálkodásuk az elmúlt két
évtizedben semmivel nem vitt minket közelebb sem a Székelyföld területi
autonómiájához, sem az erdélyi magyar közösség kulturális
autonómiájához, ahhoz viszont elég volt, hogy elterelje a nemzetközi
közvélemény figyelmét helyzetünk megoldatlanságáról. Arra is
emlékeztetnénk őket – köztük Verestóy Attila szenátort, aki
provokációnak minősítette a tervezett demonstrációt –, hogy a hatalom a
világon sehol sem nyújtott át ezüsttálcán semmiféle önrendelkezést az
azt igénylő közösségnek, és egyetlen nemzeti közösség sem kapott alanyi
jogon autonómiát, amelynek kivívása mindenütt hosszú és néha
kilátástalannak tűnő vitákkal járt.
Az RMDSZ kettős mércéjét jelzi, hogy a tüntetést nem tekinti az
autonómiaharc elemének, viszont amikor saját képviselőinek tisztségből
való elmozdításáról, esetleg bebörtönzésének lehetőségéről van szó,
akkor a párt(ön)érdeket a közösségi jogok védelmének ürügyén nem habozik
az utcára vinni az embereket, ahogyan történt ez 2009-ben
Csíkszeredában.
Sokat elárul az RMDSZ általában csak a választási kampányokban
fellángoló autonómiapártiságáról az, hogy vezetőik szerint a
demokratikus érdekérvényesítés és a közösségi igény kifejezésének
természetes módja, a békés tüntetés ellehetetleníti a politikai
érdekérvényesítést. Ez a magatartás inkább tűnik egy örökkévalónak és
megkérdőjelezhetetlennek vélt hegemóniájához foggal-körömmel ragaszkodó
szűk érdekcsoport változásokkal szembeni ellenállásának. Megerősíti azt
az egyre inkább terjedő benyomást, hogy egy húsz év alatt választói
bázisának kétharmadát elveszítő alakulat kizárólag a bizonytalan
állapotok fenntartásában, a zavarosban való halászatban érdekelt,
elvakultságában és saját hatalmi érdekeinek előtérbe tolásával pedig
alapvető demokratikus gyakorlatok létjogosultságát is megkérdőjelezi.
Leszögezzük, hogy az Erdélyi Magyar Néppárt társszervezőként teljes
mellszélességgel támogatja a március 10-re Marosvásárhelyre tervezett
tüntetést, és arra buzdítja az embereket, hogy minél nagyobb számban
vegyenek részt a rendezvényen.
Toró T. Tibor
az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése