2013. február 16., szombat

A székelyek erőszakkal elmagyarosított románok egy kolozsvári oláh lap szerint


Ionut Tene a történelemhamisító
 
Íme a magasröptű román „történelemírás” és néphülyítés újabb remeke Ionut Tene tollából, melyből kiderül, hogy a székelyek erőszakkal elmagyarosított ortodox románok, Erdély összes települése a XIX. századig román volt és nem utolsó sorban a rovás ősi román írás. Ékes példája a történelemhamisításnak. Miután rádöbbentek, hogy a dákoromán kontinuitás elmélete rövid úton megbukott, kézenfekvő, ha már országunkat elrabolták, rabolják hát el történelmünket is. Kellemes szörnyülködést kívánunk!
(Megjegyzés: a cikk csapnivaló nyelvezete teljes mértékben megegyezik az eredetivel, a dőltbetűs részek a Brassó Info fordítójának megjegyzései.)
A székelyek eredete az őshonosság és a pannóniai migrációs hullámok között
A székelyek történelme egyedi. Történelmi identitásuk és jellegzetességeik régi hagyományokon alapszanak. Sajnos az elmúlt 150 évben a székelyeket erőszakkal elmagyarosították az erdélyi és pannoniai nemesek. Nyelvileg magyarokká váltak, bár mai napig használnak szavakat melyek eltérnek a mai irodalmi magyar nyelvtől. Sok szó a régi székely nyelvből származik, mely a XVI. század folyamán tűnt el, amikor a reformokkal egy időben a magyar nemesség agresszív viselkedése miatt elmagyarosodtak annak ellenére, hogy egyedi népesség voltak, az erdélyi románok testvérei, a moldovai és vlach fejedelmek szövetségesei a törökök ellen vívott véres harcaikban.
A székelyek származása bizonytalan. Létezik egy olyan elmélet, hogy Attila hunjaival együtt jöttek Pannóniába és itt maradtak, miután a kánt legyőzték a rómaiak. Nem kérdőjelezhetőek meg némi turáni vonások létezése a székelységben. Pannóniában a székelyek „keveredtek” az avarokkal, szlávokkal, bolgárokkal és románokkal megalkotva azt az egyedi harcos törzset, melyet az Ázsiából érkezett magyarok törzsek Árpád herceg vezetésével előőrsként használtak fel a IX. században. Nyilvánvaló, hogy a székelyek nem a magyarokkal érkeztek „Atelkuz”-ból vagy a Volga környékéről. Nem hiszem, hogy a székelyek kazárok, turáni nép vagy iráni és nem is finnugor. Ők egy egyedi nyelvet beszéltek rúna írással, valószínűleg proto-történelmi befolyással, a tatárlaki korongok hazai erdélyi nyomvonalán vagy a viking kalandorok befolyására amikor az országlerohanó-országfoglaló magyarok megérkeztek Pannóniába. Friss DNS-vizsgálatok bizonyítják, hogy a székelyek származása az Y-kromoszóma szerint román, szláv, bolgár és német Pannóniából. A magyarok érkezésekor a székelyek egyedi ortodox vallású népcsoport voltak úgy mint a teljes Tisza és bihari hegyek közti népesség. Az arab krónikások, akik nagyon fontos dolgokat jegyeztek fel a Fekete tengertől északra élő ősmagyarokról, megemlítem Ibn Rustát, akitől tudjuk, hogy az ősmagyarok szomszéda volt az asghil azaz askil vagy eskil törzs. Ez a törzs egy proto-bolgár törzs volt (következésképpen ogur vagy onogundur). 
A bolgárokat „szláviát” lakták a Tisza mentén élő románok és avarok, Menumorut hercegségét a Bihari hegyekben élő ortodox székelyek alkották. A magyarok felismervén a székelyekben egy harcos népet, előőrsnek és határőrnek használták fel őket. Mint a magyarok szövetségesei, a székelyeket középkori járási rendszerben kolonizálták az új határok mentén (a magyarok). A székelyek a magyar királyok katonai szolgálatába kerültek. A székelyeket először egy 1116-ból származó írás említi, mint az oslavai csata részesei II. István (1116-1131) magyar király parancsára. Másik eredeti 1131-ből származó említés II. Béla magyar király (1108/1110-1141) sószállító szolgája neve Scichul. Pár évtizeddel később a székelyek II. Géza seregében vannak (1141-1162) a Leitha-i csatában. Egy 1217-ből származó oklevél a bihari Székelyszász falut említi. Erdélyben a székelyek legkorábban 1210-ben jelennek meg egy dokumentumban. Egy szászokból, románokból, székelyekből álló sereget küldött II. András 1210-1213 között Borila bolgár cár támogatására. Az erdélyi sereg Szebentől az Olt völgyén át menetelt majd Vidinnél kellett levernie egy felkelést. Szintén erdélyi Vilmos püspök XIII. századi oklevele, mely említi a székelyeket. A székelyek alig a XIII. században lettek katolikusok amikor a Keleti-Kárpátok mellé telepítették őket délkelet Erdélybe, ahol ma is élnek. A magyar nemesek nagyon megbüntették a székely nemeseket, mikor utóbbiak történelmi jogaikat kérték. A székely nemeseket nem lefejezték mint a magyar nemeseket, hanem kínozták majd felakasztották mint a rablókat. Dózsa György székely nemest lázadása miatt elevenen megégették és égő húsát fogókkal tépték le csontjairól. Ioan I. Russu és Gheorghe Popa – Lisseanu neves román történészek szerint, a székelyek Erdélybe érkezésükkor alig pár ezren voltak és elkeveredtek (felszívódtak) az őshonos románok közt. Minden településük román volt a XIX. századig, hogy alig másfélszáz év alatt azokat elmagyarosítsák, székelyesítsék. A székelyek román származása igazolható nyelvükkel, hagyományaikkal és viseletükkel. Kapuik fából vannak ugyanúgy mint a máramarosi románoké, kopjafáik azonosak a Gorj (Dél-Románia) megyeiekkel, bizonyítva az ősi dák és román származást. Mi több, az 1437-es Fraterna Unióra a székelyek nap és hold jelképpel érkezetek, mely az őshonos dák népekre jellemző. George Liviu kutató szerint a székely nyelv eredete a dák nyelvben gyökeredzik. Bár elmagyarosított románok, a mai székelyek is használnak olyan ősi román szavakat, melyeket a románok is használnak. Ezek között a „răboj” román szó (megjegyzem, a köznyelvben még soha nem hallottam, hogy valaki használta volna – de létező szó), mely magyarosítás miatt lett „rovás írás” ahol a B betűt felcserélték egy V-vel, ami a román nyelvben is gyakori. Más fontos bizonyíték, mely igazolja, hogy a székelyek egy római kor előtti őshonos nép, hogy mai napiga használják a „cobela” és ler szavakat, melyek a latin nyelvben cabalus és levir értelmezésük paripa és sógornő. A székelyek megélve ősi románságukat nehéz időkben mindig Lövétén vagy Udvarhelyen tartották tanácskozásaikat, mely települések alig 10-20 km-re vannak „Vlahita”-tól, ami egyértelműen románt (vlachot) jelent, megteremtve a szellemi kötődést. (Beszélünk itt Szentegyházáról.)
A székelyek elvesztették nemzeti és nyelvi öntudatukat a reformáció idején amikor az erdélyi fejedelem székely kormányzó is lett. Megtartották határőri kiváltságaikat és megkülönböztetik magukat a magyaroktól, bár elmagyarosították úgy nyelvüket mint kultúrájukat 150 év leforgása alatt. A erdélyi és pannon néprajz is eltér egymástól. A kenyérre történő keresztvetés a kálvinista székelyeknél egyértelműen bizonyítja ortodox származásukat. Ugyanezen ortodox hagyományokat őrizték meg a székelyek a temetési rituáléban is. Tragikus bizonyítéka az erőszakos elmagyarosításnak egyes településeken megtalálható ortodox templomok romjai. (!) Az elmagyarosítás szörnyűségéről beszél a csicsói emlékmű, kétszáz székelyt mészárolt le Bucow tábornok 1716-ban, ugyanaz, aki szintén 200 ortodox templomot ágyúztatott porrá Erdélyben. Egyértelmű tehát, hogy a székelyek erőszakkal elmagyarosított népcsoport, mely legközelebb a románokhoz és a vlach és moldáv uralkodókhoz áll. A székelyek egy olyan kisebbség Románia közepén, melyre Románia büszke lehet és a román nép közvetlen etnikai nyelvi és hagyományi közvetlen rokona. Arányait megtartva a székelyek egyfajta arománok akik békében és teljes szabadságban élnek együtt a románokkal Románia szívében. A székelyek hosszú történelmében a Moldáv és Vlach uralkodók mindig támogatták és együtt harcoltak a székelyekkel az azok által a török és a magyar nemesség ellen vívott szabadságharcukban.
Ionut Tene - napocanews.ro
(Brassó Info myomán)

1 megjegyzés:

  1. Nagyon nehéz szavakba önteni,köszönöm az infó-t Nem is lehet a tudatlanságukat semmi formában kifejezni.

    VálaszTörlés