Ez a politikában és az üzleti életben dívik. A politikus nem beszél magyarul, mert nem értené a “kollégája” Képzeljük csak el, milyen furcsa lenne, ha a megyei közgyűlésen valaki azt mondaná ANYAnyelvén: márpedig a kultúrára többet kellene költeni. Kapkodná a fejét az elnök, alelnökök és a többi “harcostárs”. Pedig nem tenne egyebet az illető, mint a kiharcolt jogaival élne. Szép lenne az is, ha az önkormányzati képviselőtestületben az egyik tanácstag azt mondaná: “Polgármester úr, túl sok fát vágnak ki a városban Alpolgármester-asszony többet kellene költsünk a turisztikai jellegű tájékoztató táblákra. Tisztelt szociáldemokrata kollégák, nevezzük már el Bernádyról azt a fránya 2- es iskolát, hisze ő építtette!”
Szép lenne. Rögvest szinkrontolmácsot alkalmazna a hivatal, hogy a ,,kollégák” megértsék egymást. Az első hónapban még döcögne, a másodikban már jobban menne, a harmadikban pedig lehet, hogy a turistázó alpolgármester-asszony is magyar nyelven ismertetné a határozattervezeteket Szép lenne, de valamiért nem ez történik. Egyszerűbb románul beszélni. Jó példát mutatni a lakosságnak? Megmaradás a szülőföldön? Ez nem az. Kampányszövegnek jó. Éppúgy, mint a szövetség által négyévenként hangoztatott autonómia . Se megmaradás se autonómia. De nem csak a politikusokra jellemző ez a tendencia, mégis mintha a politikai pálya vonzaná az asszimiláció elősegítőit. Egy neves orvos, aki idéntől önkormányzati képviselő is, sajtótájékoztatót tartott a napokban. Nagyon szépen beszél magyarul. Azaz beszélne magyarul, de nem. Hosszú percekig egyetlen magyar mondata ez volt: Üdvözlöm önöket! A végén persze a televízióknak, rádióknak mondott néhány mondatot anyanyelvén, de ez csak amolyan eső után köpönyeg. A magyar sajtó nem érdemelt volna legalább két szép bővített mondatot?
Fancsali Attila Vásárhelyi Hírlap, 2012.november 27.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése